Nekem csupán két napom adódott a látogatásra, melynek egy részét a hajózás jövőjéről új kihívásokról szóló konferencia kötötte le - erről is igyekszem a közeljövőben beszámolni. A kiállítás alapos megismerésére így nem sok időm maradt. A 17 pavilon bejárása önmagában is kemény feladat, ezért csupán felületes szemlélődéssel töltöttem az időt, egy egy érdekes helyszínt fotón is megörökítve.
Tetszett a Dehler 50. születésnapi akciója, melyben Pauger karbon árboc opcióval kínálják az új D38-ast szinte felár nélkül. Az érdeklődők a szomszédos Pauger standon bővebb tájékoztatást is kaphattak a termék kiválóságáról. A Hanse Group hajói egy fél pavilont foglalnak el. Az ünnepelt Dehleren kívül az egyre népszerűbb Hanse modellek is láthatóak. Most a 415-ös került reflektorfénybe. Az egyik esélyese volt az Év Hajója cím elnyerésének. A csoport angol gyárából kikerülő Moody is hozza a formáját mind a klasszikus mind a modern DS 45-ös tömve van látogatóval. A fapados Varianta már magyar dealerrel is erősített. Láng Robi az Adriatic Challenge flottáját készül bővíteni a 44 lábas – hihetetlen olcsó - netto 100e Euróba kerülő 10 ágyas modellel.
A Tofinou standján több modellt is kiállítottak a nemrég a porthole.hu-n is bemutatott gyönyörűséges day-sailerből.
A Salona 33 a 10. éve gyártott szlovén hajógyár legújabb koncepcióját tükrözi. Sokan vitorláztak már Salona hajón elsősorban a Tengeri versenyek, bajnokságok résztvevői. Kevesen tudják azonban, hogy e hajókon a kíl rögzítése a testbe integrált fémszerkezetnek köszönhetően talán a legbiztonságosabb megoldást kínálja.
A látványosságot kedvelők a most bemutatkozó P45-ös ezüstös testén találhattak fogást. A deck és az áramvonalas felépítmény között kékesen világító ledfüzér engem a tuningautók küszöbfényére emlékeztet. Dögös, de teljesen felesleges csicsa.
A Bavaria hatalmas standján nekem a kiss Farr design hajócska, a B/one tetszett a legjobban. A Balatonon is megállná a helyét. Jó látni a kis kílerek előretörését. Szinte minden gyártó előjött már valamilyen olcsóbb de sportosabb kishajóval mint az Elan 21, a Varianta 18, vagy a 25 lábas Beneteau Platu.
Bevallom kicsit elfogult vagyok a kétárbocos hajókat illetően. A legszebb ketch a Nauticat 441 több mint 30 éve szinte változtatás nélkül melengeti a klasszikus hajózás kedvelőinek szívét. Ahogy a legendás Amel 55 lábas hajója is megér egy misét. A Nauticat fedélzetén összefutok a gyár tulajdonosával, a finn hajógyártók szövetségének elnökével Kai Gustafssonnal. Eldicsekszem hétvégi jégtörő vitorlázásunk képeivel, de Kai nincs elképedve. Szerinte a jég nem ellensége a Nauticat hajóknak. Finnországban is sokan hajóznak jeges körülmények között, vagy telelnek befagyasztva védett kikötőkben.
A Southerly az árapály által érintett tengerszakaszokra optimalizált angol vitorlás jacht. Szinte bárhol a hasára ültethető anélkül, hogy a kíl vagy a kormánylapok megsérülnének.
A Halberg Rassy standja igazi csemege. Szinte a teljes modellválaszték megtekinthető és szerintem kötelező is! A 40 láb feletti hajók őrzik leginkább a gyár klasszikus alapértékeit. A centrál kokpites elrendezés lehetővé teszi, a legfényűzőbb tulajdonosi kabin kialakítását a hajó hátuljában, de a fix szélvédő vagy a klasszikus testforma és a legendás minőség is a kívánságlisták élén tartja évtizedek óta.
A stockmaritime.com rádiótávirányítású működő hajómodelleket mutatott be. Az itthon is népszerű OD osztályok helyett itt élethű kicsinyített hajómásolatokat láthatunk.
A Dufour letisztult stílust képviselő választéka is látható, ahogy az Elané is az új 400-assal.
Különlegességekből sem volt hiány. Nekem nagyon bejött a Dinamica 940-es luxus day-sailere, vagy a Saffier hajói.
A kishajós pavillonban megszámlálhatatlan mennyiségben láthattunk kisebb és nagyobb hajókat. Volt mozgáskorlátozottaknak kínált botkormányos hajó éppúgy mint olyan ismert márkák mint a Kalóz, a Kielzugvogel, vagy a német vitorlás szövetség standján kiállított olimpiai hajóosztályok.
Az angol RS standján meglepetéssel tapasztaltam, hogy az itthon is ismert sportos modelleken kívül szinte minden korosztály számára kínálnak megoldást, legyen az polietilén, polieszter, epoxi vagy karbon anyagú. Szerényen a világ leggyorsabban növekvő vitorlás márkájaként hirdetett modellcsalád megismerése annál is inkább indokolt, mert akár a Festetics program nagyívű eszközfejlesztési elképzeléseiben is szerephez juthat. Három célcsoport igényeit próbálják kielégíteni:
- A versenyzőknek az RS Racing csoport 9 hajótestjének, különböző rigjeinek köszönhetően minden szinten kínálnak valamit, akár egyedül akár ketten akarnak vitorlázni. Ezeket a hajókat többnyire valamilyen számmal jelölik pl. RS 100, 200, 300, 400, 500, 600, 700, 800 de ide tartozik az RS Vareo is. De amitől ez az egész működőképessé válik az a cég által szponzorált osztályszövetség és versenyprogram.
- Az RS Sailing család talán a legnépszerűbb. A RS Tera, Q’ba, Feva és a Vision testanyaga 3 rétegű polietylén. Ezek a hajók az oktatásban és a belépő szintű versenyeken bizonyítják sokoldalúságukat A Fevaból adták el az elmúlt 5 évben a legtöbbet a kétszemélyes hajók piacán
- Az RS Venture önálló koncepciót képvisel. Az 5 méter hosszú, széles polieszter test hatalmas kokpitja kitűnő mozgástér oktatáshoz, családi vitorlázáshoz, sverttel, vagy kíllel, különböző riggel gennnakerrel, vagy spivel.
Az RS standján találkoztam a cég eladásokért felelős igazgatójával Jon Partridge-el. Jon lelkessen próbálja ecsetelni az RS rendszer előnyeit, kiválóságát. Engem inkább az érdekel, miért nem az olimpiai osztályok forgalmazását támogatják, miért hoznak létre új one design termékeket. A válasz meglepő: Ben Ansley távozásával gyakorlatilag nincs utánpótlás a legendás finnben, de pl 470-ben csupán 3 versenyző van egész Angliában. Szerinte a fő probléma az alapoknál keresendő. Az Optimistben túl sokáig versenyeznek a gyerekek, mert nincs igazán ideális osztály a továbblépésre.
A baj az, hogy életkori korlátokkal szabályozták az osztályt ahelyett, hogy a testsúlyt kötötték volna meg. Az ideális 42-44kg-os testsúlyon még sikerrel versenyez a gyerek, de mivel még bent marad az osztályban az életkora miatt, a súlya növekszik és az eredményessége romlik, végül mire továbbléphet már elmegy a kedve az egésztől. Ezért kell sokféle minden igényt kielégítő osztályokat kínálni még akkor, amikor a gyerekek motivációja is segíti a továbblépést. Nehéz vitatkozni az érveivel, inkább átvonszolom a magyar standra, hogy Ruji alapos agymosást hajtson végre rajta az új Pata finn flexibilitását, és a magyar hajóépítők sokoldalúságát illetően.
Természetesen nem mehetünk el szótlanul az Oyster, a Gunfleet, a Swede Star, vagy a Syrius modelljei mellett. Azon túl, hogy élvezkedhetünk kedvünkre az átlag magyar hajósbudgettet messze átlépő hajócsodákban, eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi lenne ha..... Különösen a Syrius család 35 DS modelljére hívnám fel az álmodozók figyelmét. Ez a Balatoni körülményekhez is jól alkalmazkodó német termék igen távol áll a sorozatgyártott hajók kényszerű formavilágától. Ha valahol szívesen tölteném az időmet, akkor az ez a hajó ahol mindent megtalálok időjárástól, szezontól függetlenül.
Külön pavilonban találom a katamaránokat. Itt is határozottan elkülönül a sport és a lakhatási célú vitorlázás. Megítélésem szerint a Fountain-pajot Helia 44-ese a túrakategória királya, de a sportosak között is van min élvezkedni. Az osztrák GC Racing Profs szofisztikált megoldásaival hivalkodik, amit igazán csak kiképzett csapattal bontakoztathatnánk ki. Ebben segít a Presail utánfutóra rögzített Hobbie alapokra épített szimulátora.
Pihenésképpen bekukkantok egy érdekes új vízi életmód világába, a pontonos camperek egyre terjedő közösségébe. Egy outboard meghajtású két úszótestre épített pontonra ráhúznak egy lakókocsit, majd körberakják a vízi élet kellékeivel és már hajózható is. Azért ezt a Balatonon még nehezen képzelem el, de semmivel nem rondábbak mint a Bahart gigakatamaránjai. Ahogy a lakókocsis kempingekben is van már fix telepítésű „mobil”, úgy itt is megjelentek a pontonra épült mézeskalács házacskák, melynek mobilitása igencsak kétséges.
Felüdülés ezek után hajóformájú hajókat látni. A környezettudatos vásárlók, és a válságsúlytotta motorosjacht fanok egyre jobban vonzódnak a kiszorításos testformák irányába. Mivel egy adott tömeg siklásba hozásához egy nagyságrenddel kevesebb üzemanyagot igényel az úszó üzemmód, ezért felértékelődtek a jellegzetes holland „csatornahajók” is. Ha belegondolunk, hogy a földrész szinte minden városa elérhető víziúton, akkor már csak kellő szabadidővel kell rendelkeznünk a hajó megvétele után, mert az üzemköltségek kezelhető mértékűek.
A hajózási szokások változása leginkább a szuperjachtok hagyományos kiállítóhelyén a 6-os pavilonban érhető tetten. A kiállítás legmagasabb, legkorszerűbb épületét úgy alakították ki, hogy a teljes belmagasság kihasználható legyen a hatalmas nyitható oldalfelületeknek köszönhetően. A boldog békeidőben ezt a térfogatot ki is használták a gyártók, míg most a légtér alsó harmadában is kényelmesen elférnek.
A klasszikus vitorlás formavilág még mindig kelendő. Az Eagle hajói is ezt tükrözik, ha eltekintünk a trendi metál bugyikék fényezéstől és a korszerű alapanyagok használatától akár egy kicsinyített „J” hajót is vízionálhatnánk.
Terjed az elektromos meghajtás. Láttunk klasszikus cirkálón olyan kiforduló hajtócsavart, mint egy bowthruster, de itt a vízsugár iránya egybeesik a hajó hossztengelyével.
Szeretek bóklászni a kütyüs pavilonban is. A navigációs termékek forradalmi változásait nehéz követni, különösen a szoftverek vonatkozásában. A Lowrance standján bemutatkozó új műszercsalád a kiállítással egyidőben már nálunk is kapható, remélem a Budapest Boat Show-n is megtekinthetjük. Évről évre bemutatják a Webasto félbevágott demo hajóján az állóhelyi fűtés és a klimatizálás beépítési technikáját, de az új megoldásokat is nyomon követhetjük a kis hajóban.
Itt aztán van kalapos, ruhás, távcsöves, szerszámos, köteles, lámpás, tíkfás, gázra köthető aggregátos, és ki tudná sorolni. Mindenesetre vettem egy kézi bilgepumpát, olyat, amivel a legkisebb vizet is ki tudom szürcsölni bárhonnan ahova a központi szivattyú nem ér el. 20 Euró volt, szerintem megérte, remélem nem látom meg a Maritime-ban fele áron.
Órákat tudnék eltölteni a hajóépítős bemutatókon, de sajnos itt most meg kell elégednem a frissen csiszolt okumé illatával. Az tetszik, hogy itt oda is engednek néhány műhelyfogás betanulására. A felújítós standon láttam egy 1954-ben épült Abeking-Rasmussen Kalózt amin az építési sorszám 4850! De volt ott öreg kisgőzhajó, eszkimó kajak, és klasszikus építésű faárboc is.
Végezetül a Düsszeldorfi kiállítás egyik leglátványosabb pavilonja a hajózás művészeti megjelenítését szolgálja. Fotók, festmények, kisplasztikák és némi giccses vásárfia: a plexi tömben merülő búvártól a nagyon gáz hajómodelleken át a „csomóminták keretben” című falravalóig. Nekem nagyon tetszett a vízben rohadt tárgyak kiállítása, ahol beszáradt algabundában láthatunk munkáskesztyűt, napszemüveget vagy sarokcsiszolót. A kiállítás egyik nívós művészével Frauke Klatt-tal készült iterjúnkat is hamarosan közzétesszük.
Gerő András
