A Clipperesek minden bizonnyal üde színfoltot jelentenek a mezőnyben, de az esélyek latolgatásánál nem igen számolnak a flotta földkerülésre optimalizált hajóival. A versenyen, ahogy más hasonló távolsági megmérettetésen hatalmas dicsőség az abszolút első hely megszerzése. De ezzel még nem dőlt el a játék, mert Ausztráliában nagy hagyományai vannak az előnyszámos versenyeknek. Hogy el tudjunk igazodni az ottani vitorlázás világában az általam ismert legautentikusabb helyi szakember útmutatására támaszkodunk, az egyre inkább az austral vitorlázókhoz tartozó, mellesleg a Sydney-Hobarton is induló barátunk Ormándlaki Áron „Roni” segítségével.
 
 
PH.: Híre ment, hogy a S2H-on CO kormányosként részt veszel. Hogy tudtál ennyire gyorsan bevágódni? Mióta is élsz kint?
 
O.Á.: Hát csak alig több mint egy éve nem kell tartanotok tőlem a magyar vizeken
Amikor kikerültem három hónap algavakarás és algagátlózás után egy nagy helyi alumínium árboc gyártó és rigger műhelyben kaptam munkát, és lehetőséget, hogy vitorlázhassak. Ez a cég egy 35 éves családi vállalkozás ami az elmúlt 30 évben a Sea Wind katamaránok árbocait gyártotta kizárólagosan, de másfél éve a Sea Wind át tette a gyártását Koreába és az árboc gyártást is elvitte. Ennek okán a cégnek új piac után kellet néznie és lévén hogy Ausztráliában a széria hajó gyártás teljesen halott, ez a piac  a szerviz, versenyfelkészítés és a törött árbocok pótlása lett. Itt jöttem én a képbe lévén hogy szerviz és versenytapasztalatom is van ennek a cégnek meg jó neve és hatalmas tapasztalata az árbocgyártásban, emellett természetesen hoztam magammal a PAUGERT is. Mindezek miatt ahhoz hogy a verseny piacra tudjunk lépni, nekem kötelező versenyeznem.
 
Ez itt nem nehéz hiszen itt a hét négy napján van un. „harbour racing” verseny. Hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Az öbölben fixen elhelyezett bóják alkotják a pályát, van amikor adott, megváltoztathatatlan sorrendben kell venni azokat, de többnyire zászlójelekkel jelölik a sorrendet. A nehézségi fok is eltérő, pl. a szerdai versenyeken nincs bőszeles vitorlahasználat, de ez nem jelenti azt, hogy a színvonal gyengébb volna, hiszen ex Volvo 70-esek is feltűnnek az átlagosan 50 hajót számláló mezőnyökben. Ezekre a versenyekre mindig keresnek legénységet, úgyhogy ha az ember lemegy a klubjába, akkor nem nehéz hajóra kerülni. Ha még bizonyítani is képes, akkor előbb utóbb egy állandó csapatba is bekerülhet. Így kerültem több lépcsőt és versenyt követően a CYCA a S2H anyaklubjának a Vice commodore-jának hajójára ahol a sailing master fickó Denis Connernek volt a nagyvitorla trimmere 3 AC kampányban. Ahova Őt hívják, oda engem is visz magával. Azt tudni kell hogy itt nagyon sok a zseniális vitorlázó aki volt már benne nagy kampányban szóval ők egy fél krajc után tudják ki a jó ember mint ahogy én is csak itt meg is akarják tartani a jó embereiket. Ezután az egyik megrendelőnk akiknek már tavasz óta csinálom a hajóját és új árbocbeállítást és fine tuningot is kért amely után a hajó 5fokkal lett élesebb és bő fél csomóval gyorsabb és mikor ezt realizálta felkért Co skippernek. A CO nem jelent alárendelt szerepet hiszen minden döntést együtt hozunk a navigátorral és a fele időben én viszem a hajót plusz az én feladatom a trimmelés irányítása is egyszóval sok alvás nem jut. Egy hosszabb offshore verseny - amelyik akár 4 napig is eltart pláne a Hobart ahol a Bass szorosban elég kemény az idő még kevés is a két kormányos.

Ez a csapat nagyon büszkén mesélte az első offshore versenyünk után az ellenfelünknek, akit megvertünk és akiknek a csapatában három USA ból érkezet profi van, hogy nekünk csak egy profink van, de az magyar.
 
 

PH.: Milyen hajóról beszélünk?

O.Á.: Ez egy Archambault 40. Sajnos nem az RC kivitel ami IRC re van optimalizálva hanem egyel régebbi, de egyben van már. Ez egy francia 40 lábas. Itt a közelben több is van ebből a kifejezetten versenyekre optimalizált hajóból. Nem egy nagy hajó, sőt azt is mondhatnánk hogy igencsak apró a mezőny mérvadó gépeihez viszonyítva, Pláne hogy a nagy Hobart veteránok azt mondják hogy Ők márpedig 60 láb alatti hajóval nem mennek. Bár jövendő terveim között egy sokkal kisebb vitorlással is számolok. Próbálkozom a Code8 itteni bevezetésével, amin nagyot lökne, ha elindulnék a S-H-on. Nyilván lenne gond a nevezésnél, hiszen ilyen kis hajó elvileg nem mehet, de hát azért magyar rutinnal és gondolkodással valahogy fog nőni egy métert. Úgyhogy mielőtt komolyan belevágnék azért jó lesz megtapasztalnom, hogy mi várna rám a Baas szorosban.

PH.: Gondolom főleg nyugdíjasok vesznek részt ezeken a hétköznapi regattákon...

O.Á.: Dehogy! A rajt este 6-kor van, tehát munka után nem kocsmázunk, hanem tűzünk ki a pályára. Lemegy a futam és még világosban kikötünk, 10 perc alatt minden hajó leszerel, elpakol és le is ponyváz, mert itt gyilkosan erős a nap. A megszokott manőverschlukk itt csak a ponyvázás után jár, így mindenki nagyon iparkodik, mert szomjas. Verseny közben nincs piálás, talán a szerdai spimentes versenyen pukkan el egy két sör, mert hátszélben nincs sok tennivaló.
 
 

PH.: Hogy értékelik a versenyeket?

O.Á.: Annak ellenére, hogy lehetne onedesign osztályokat alkotni, itt nincs ilyen. Három előnyszámítási rendszer van az IRC, az ORC és a PHS. Lehet egyszerre több értékelésre is benevezni, de nem ez a lényeg. A rendszereket rettentően komolyan veszik, nem vitatkoznak, nem panaszkodnak meg sem próbálják a szabályokat kijátszani. Az IRC-t és az ORC-t otthon is ismerjük, a PHS az egy szisztéma ami rendkívül népszerű. Gyakorlatilag hetente változik egy egy hajó handicap száma, ha nyer akkor bizonyos, hogy a következő versenyen a megváltoztatott számával már hátra kerül, de ezt senki sem bánja, mert így mindenki motiválva van a győzelemre.

PH.: A PHS „Performance Handicap System” figyelemreméltó lehetőség lehetne nálunk is, hiszen gyakorlatilag minden verseny után korrigálja egy hajó értékelését függően a csapat teljesítményétől. Talán még felmérésre sem lenne szükség. Szerinted el kéne tanulnunk?

O.Á.: Nem hiszem. Itt teljesen más az emberek hozzáállása. Otthon mindenki elégedetlenkedne, ahogy teszik azt bármilyen előnyszámos értékeléssel.

PH.: Ezek szerint az ausztrálok beletörődnek bármilyen előnyszámításba? 

O.Á.: Nem egészen, csak szeretnek vitorlásversenyest játszani na meg sörözni és a „szarakodnak” az előnyszámon akkor mind a kettőnek annyi. Egyszóval inkább okosnak mondanám őket.
Mi például sokat számoltunk, hogy melyik rendszerbe nevezzünk. Ez nem olyan egyszerű. Egy rendszeresen versenyző hajó „sail wardrobe”-ja úgy 20 db különféle vitorlából áll. Ebből szélerő, hullámzás vagy a pálya jellegének megfelelően választunk az adott versenyre vitorlát. Amikor kihajózunk kipakolunk vagy 500 kg vitorlát a partra, amit biztosan nem használunk az adott versenyen. Egy egy hajóhely előtt kazalnyi vitorlazsák jelzi, hogy a hajó versenyben van. Most például ORC-ben indulunk, mert ott kedvezőbb értékelésre számítunk. Ezt még finomhangoljuk, pl. úgy, hogy lemondunk a spinnaker használatáról és a genuáról valamint kényelmetlenné tesszük a belső teret.

PH.: Ebből megélsz?

O.Á.: Ez a munkám része szóval végeredményként igen. Ezen kívül három csapatnak is tartok edzést, a műhelyünkben árbocokat riggelek hajókat készítek fel versenyre most is van néhány aminek el kell készülnie a versenyre. Képviselem a Pauger rudazatot, adtam is már el, szeretném ha a Code8 itt is sikeres lenne, ... szóval nem unatkozom.
 
 

PH.: Te leszel az első magyar a Sydney-Hobarton?

O.Á.: Ezt nem tudom biztosan, mert van néhány magyarnevű arc a legkomolyabb hajókon is, de amikor bepróbálkozom náluk kiderül, hogy csak a nevük magyar. Első már csak azért sem lehetek, mert a Clipper mezőnyében is ott vannak néhányan, igaz ők nem kormányosként. Ráadásul én a magyar klubom, a „One Sail” versenyzőjeként szerepelek a nevezési listán.

PH.: Te itthon kiemelkedtél a szaktudásoddal. Gondolom azért van még mit tanulnod...

O.Á.: De még mennyire! Itt nagyon sok profi figura van. ráadásul itt  olyan hajókat láthatok aminél egyszerűen nincs jobb és mindegyiknek van saját parti csapata riggere tehát mindegyiken vannak új ötletek más megoldások amiket el kell lesni tovább kell fejleszteni, ez is olyan mint minden szakma fejlődni kell, ha lemaradsz egyszer csak nem hívnak már. Ha van egy kis időm igyekszem a nagyok közelébe kerülni. Küldök is néhány képet!

PH.: Roni, jó lenne, ha verseny közben is fotóznál, filmeznél. Ha már nem jutunk ennyire közel az eseményhez legalább láthassunk valamit.

O.Á.: Megpróbálom, persze mindez időjárásfüggő. Mindenesetre az otthoniaknak szép karácsonyi ünnepeket kívánok, de közben gondoljatok ránk, drukkoljatok, hogy legyen jó szelünk!
 

Gerő András