(A képen Sass Zoltán és a szerző, Ganszky Micu)

Adalék:

a: Dorci barátnőmet Pesten felszedve és a Balatonra indulva az ezerkettes gazsulival az Aranka utcában lefelé (jó meredek): Dorci, te vasalóztál? Nem. Mert olyan vasaló-szag van. Ez volt a ferrodol vége.(hatalmas vasakkal ügyezett, valami győri öntősnél, azok voltak hátul).

b: Flaute miatt halasztás, kockpitt csevely: az új racsni, geometriájából adódik, hogy zabálja a kötelek kabátját. Persze a régi ebből a szempontból jobb, de kevésbé biztonságos és nagy húzásnál ugyanaz áttétellel nehezebb, „de ez olyan, mint amikor lement a koma Karácsonykor halért.” …???... Az milyen te?, de lőttek, gyorsan, gyorsan a helyekre, „majd elmondom egyszer, ha úgy adódik.”(sosem fogjuk már megtudni, hogy miért olyan).

c: Erősen átitalozott éjszaka hajnalán, Csicsói pincénkben a szaletliban talált borotválkozó tükörbe nézve: „Hát én BÁCSI vagyok!!!”

d: (No comment) „Gyönyörű napot élünk meg! – hol a borocskám???”

Jönni nem olyan nagyon tudott, inkább csak maradni, miközben lassan, hosszan vázolta az egyre bokrosodó, tornyosuló teendőket. Az idővel egyébként is hadilábon.

Adalék:

a: Cimbi ideges, ki kéne már futni, néhányat halzolni, mert nemsokára rajt, hol a Sasó??? Telefon, Zolikám, hol a fészkes fenébe kujtorogsz? - indulnánk kifele. „Itt vagyok már a „parton” Oké, hol? A Lánchíd után a budai alsó rakparton.”

b: Csicsón a diófa alatt indulgatni kell, de nehéz, még egy kisfröccsöt, de aztán már, már muszáj. Órák telnek el, végre „elrúgja a partot”. Nem állhattam szó nélkül: „Hova rohansz Sasom?”)

c: Zoltán mondja, mondja, komolyan magyaráz. Borsó (Orsi) rákontráz valamit, de nem igazán passzol oda, inkább olyan sürgetés-féle. Zoli feje kicsit pirosodik: „Orsikám!.. Te csak eszegessél!”

Sass csak Pannoniában volt igazán otthon, Szent György hegy, Győr, Almádi, Füred volt az igazi otthona, ennek a tájnak és persze a Balcsinak érezte az íratlan titkos nyelvét, nyugodjon a szeretett helyen békében örökké, ott lesz minden hullámban.