A hajó részletes bemutatásától most eltekintenék, az említett cikk ma is aktuális, minden sora vállalható.
Az eredeti írás megjelenése idején lelkesen tapsikoltunk a 15db-os flotta és a csapatok elhivatottsága okán. Eltelt azóta 10 év, ami egy osztály életciklusában meghatározó időtáv. Ráadásul időközben felfordult a világ, és a válság durván kihatott a szabadidő értelmes eltöltésére is. Mégis egy évtized alatt a hajók száma a duplájára nőtt, az osztály fejlődése a magyar vitorlázás egyik sikertörténete.

A nagyvilágban eközben új népszerű osztályok tűnnek fel, ami szorosan összefügg az utánpótlásképzés új irányzataival. A jelenség mellett nem mehetünk el szó nélkül.
A mi gyerekeink Optimistben kezdenek, majd ha kinőtték, el kell dönteni, hogyan tovább! A magánytűrő fiatalok a Laser különféle stációit járják, esetleg bele nőnek a Finnbe. A társra vágyók beülhetnek Cadetba, majd 420, 470–be, mert ezek a hagyományos támogatott osztályok. Sajnos az Opti és a Lézer között elég nagy a lépcső, amit sokan nem is próbálnak átlépni, vagy rosszkor rossz ütemben. A túlsúlyos optis ugyanúgy szenved, mit a túl könnyű lézeres. Mindennek következtében rengeteg tehetséges, kiképzett gyerek hagyja el a vitorlázást.

Külföldön - és talán egy két kiválasztott számára itthon is - a nagyon népszerű, egyeduralkodó Optimistből simán ülhetnek át egy másik osztályba, ami a legjobban szolgálja a gyerek fejlődését. Pl az angol RS szédítő jolleválasztékából könnyű a személyiségnek megfelelő hajót kiválasztani és biztosítani az életkortól független folyamatos fejlődést. A gyerekek nem lézerezni, vagy 470-ezni tanulnak, hanem vitorlázni, így szinte teljesen mindegy, milyen hajóosztályban versenyeznek, ott lehetnek az élmezőnyben. A többtestű vitorlázás totálisan eltérő technikáját sem felnőtt korban kénytelenek megtanulni, mert léteznek a gyerekeknek épített kiskatamaránok. Nyilván ott más a gazdasági háttér, az oktatási rendszer, de a lényeg az, hogy kevesebb gyerek esik ki a versenyzésből.

Mi köze mindennek a J24 hazai sikeréhez? Nem kevés. Az osztály továbbra is a világ legnépesebb one design kílere, annak ellenére, hogy mind a formavilága, mind a sebességpotenciálja elmarad az új, korszerű, feltörekvő osztályokétól. Egy Melges 24 vagy J70 hatalmas mezőnyöket produkál, de kizárt, hogy bármelyik képes lenne a J24 hosszú életciklusával felvenni a versenyt. A bumfordi J24 nem a tömeggyártás szempontjait, hanem egy univerzális, tartós és biztonságos használatot célzott meg. Ilyen hajót ma már nem terveznek. Az elpusztíthatatlan J24-esek ott találhatóak a világ minden számottevő kikötőjében. Bárhol bármelyikbe beülünk, mindenhol ugyanaz az érzés, mindenhol egyenlőek az esélyek. A 30 éves aluárbocok tökéletesen helytállnak, a 4-5 éves dacron grósz még versenyképes. Ki látott már 30 éves karbon rigget?

A gazdag tengeri országok széles hajóválasztékán felnövő versenyvitorlázók már nem kötődnek osztályokhoz, elsősorban a korszerű, jól szponzorált típusokban versenyeznek, mert innen sokkal könnyebb bekerülni a profi világba, mint az olimpiai osztályokból. Az olimpiai bajnok kivétel. A J24 méltatlanul a háttérbe szorul, de azért a presztízse nem csökken. Azokban az országokban, ahol a tradíciók is prioritást élveznek, továbbra is sokan versenyeznek J24-ben, miközben a használt hajók piacán egyre több jó minőségű, komplett versenyhajó jelenik meg nagyon kedvező áron.

Mivel nálunk a nemzetközi kiugráshoz hiányoznak a népes, új menő hajóosztályok, a legjobbak az olimpiai utat választják. Akikből hiányzik az ambíció, vagy reálisan mérlegelik a helyzetet, azok örömmel fedezik fel a J24-ben rejlő lehetőségeket. Egy használt hajó utánfutóval kompletten már 1-2 millió Ft-ból megszerezhető. Ennyiért más nagyhajós osztályokban a vitorlázat sem vehető meg. Nyilván az olcsó hajókon van felújítani való, de ez is része a játéknak.
Ha egyáltalán vitorlás versenyzésről beszélünk, akkor engedtessék meg, hogy azt leszűkíthessem a one design hajózásra. Gyönyörű látvány a hatalmas mezőnyökből kirobbanó, egyedi építésű karbon-kevlár rohanógépek suhanása, de ezt még akkor sem szívesen nevezem versenynek, ha eredményüket mindenféle furfangos koefficiensekkel teszik összemérhetővé. A J hajók szigorú egyöntetűsége következtében csak a felkészült csapatok képesek az élmezőnyben vitorlázni. Itt minden manőver mozdulatelemzésen alapuló együttműködésre épül. 4-5 ember összehangolt munkája elengedhetetlen feltétele az eredményes vitorlázásnak. A J24-es csapatok a magyar vitorlás társadalmon belül is jól felismerhető önálló arculattal bírnak. Azon túl, hogy övék a legnépesebb bajnokság, aktivitásuk az OD versenyeken is példaértékű. A társadalmi programok sora, a tojásfestéstől a Mikulás-partin keresztül, a karácsonyi találkozón át a nagy közös sízésig, a J24 Junior Sailing Team megalakítása, olyan baráti kapcsolatrendszert hozott létre, mely önmagában is komoly vonzerővel bír.

Sokat lendített a magyarországi flottán a 2008-as EB. 7 országból 35 hajó nevezett, és a versenyre több gyári új hajó is erősítette a magyar flottát. A Pénteki Regatta magas presztízsű versenysorozata is J24-esre épített, ilyen módon sok profi vitorlázó is megismerte, megszerette a hajót. Litkey Farkas személyében olyan nemzetközi szinten is parádésan szereplő profi vitorlázó választotta az osztályt, akinek példamutatása is mind több fiatalt vonzott a J24-esbe.

A sikeres EB-nek köszönhetően Magyarország felkerült a J24 globális térképére, így jó eséllyel pályázik egy újabb EB megrendezésére 2017-ben. Ha elfogadják jelentkezésüket, akkor az elkövetkezendő években az osztály tovább erősödhet.
Már az idei évtől a jövendő EB tervezett időszakában és helyszínén, Balatonfüreden lesz a Magyar Bajnokság, és ezt az állandóságot 2017-ig fenn kívánjuk tartani - tudtuk meg Hercsel Eriktől, az osztály kapitányától. Erre nem csupán azért van szükség, hogy szokjuk a helyszínt, sokkal inkább azért, mert már most megpróbáljuk a külföldi csapatokat ideszoktatni, amivel a saját bajnokságunk színvonala, vonzereje is javulhat. Sőt, az idei bajnokságunkra elfogadta a meghívásunkat az amerikai Keith Whittemore, aki a nemzetközi mezőny egyik legkiválóbb versenyzője, és magyar legénységet fog kormányozni. A versenyt megelőző két napban pedig Tunning Session-t tart az érdeklődőknek a hajó és a vitorlák legoptimálisabb beállításáról.
A fokozódó érdeklődés jó tárgyalási pozíciót teremt a szponzorokkal való megállapodáshoz is.

Mi teremti meg az osztály utánpótlását, amikor a nagyhajós osztályok komoly legénységproblémákkal küzdenek?
Ez talán a legfontosabb kérdés, amin egy hajóosztály léte forog kockán. A harmincezresre becsült, aktívan vitorlázó társadalom igen szűk, néhány ezres rétege vesz részt versenyeken. A túlnyomó többségük a nagyhajós túraversenyek mezőnyében élvezi, hogy sikerrel teljesíti a kitűzött pályaszakaszt és igényli a parti programok által teremtett falka-fílinget. A túraversenyek élmezőnye már dobogóra hajt, ezért költekezik, csapatot épít és lobbizik a kedvező előnyszámért. Van, akit ez sem elégít ki, és hajós-szakmai fölényét valamelyik one design osztályban szeretné érvényre juttatni. Itt már komoly döntéseket kell hozni, hogy egy full-karbon Nautic 370-es látványos flottájába vezényeljük népes csapatunkat, vagy a tradíciók bűvöletében, egy Dragon kényelmesnek nem nevezhető kokpitjába csábítunk még két embert. Sorolhatnánk a különféle szempontok szerint választható osztályokat, de ha nem lennének alkalmasak a játékra, bizonyára már nem is léteznének. Érdemes azonban azt is megfigyelni, mitől válik vonzóvá egy osztály.

Első helyen az osztály menedzselését említeném, hiszen lehet bármilyen kitűnő hajóállománya, ha megítélése, bevonzó képessége nem megfelelő.
Nem elhanyagolható szempont az ár-érték arány sem, mert a kedvező költségszint sokkal nagyobb merítési lehetőséget biztosít. Egy J24-es csapat összeállhat, ha fejenként összedobnak 3-500 eFt-ot. Ennyi pénzből még jollevitorlázásra sem telik. Emlékszünk még az Optimistben kiképzett, de a vitorlázással felhagyó gyerekseregre?

A gyerekkori élmény kitörölhetetlen. Fiatal felnőttként, önálló egzisztenciával egyre többen keresik a szabadidő értelmes eltöltésének lehetőségét. Az újrakezdés kitűnő eszköze egy olyan hajó, amivel keményen versenyezni, vagy családdal túrázni egyaránt lehet. A J24-et erre tervezték!

Nem mindegy az sem, hogy mennyibe kerül egy ilyen hajó fenntartása, milyen hosszú az életciklusa! Az elpusztíthatatlan J-hajók ebben is verhetetlenek.
Jelenleg kb 30db J24-est tartanak nyilván a Balatonon. A 2014-es ranglistán 24 hajót találunk, ami azt jelent, hogy a hajóállomány 80%-a aktívan versenyez. A hírek szerint újabb hajók érkeznek, új lelkes csapatok bekapcsolódása várható. A téli ausztriai közös síprogramban több mint 50 J-s vett részt demonstrálva az osztály közösségi erejét.

Hihetünk az osztály jövő-Jé-ben!

Minden egyéb infó: www.j24.hu, www.fb.com/magyarJ24osztaly