Egy versenyvitorlázásban szocializálódott hajósnak - ha elég korán kezdi – ezek az élmények nem feltétlenül az első hajóhoz kötődnek. Ki emlékszik az első Optimistre, Kadetra? Talán az a fa Kalóz az már mesélhetne, de versenyemlékek nagyobb, komolyabb beazonosítható hajóhoz kapcsolódnak.
A Kékszalagon hajóztunk, amikor - mint egy látomás - előtűnt egy hajó versenyzői múltam kedves emléke, feltűnően dekorált vitorlázatával egy J24-es, az UTASELLÁTÓ. Úgy tudtam, hogy ez a hajó évek óta nyugdíjba vonult, tulajdonosa népes, egyre bővülő családjával már nem versenyez. Örültem a viszontlátásnak, de amikor a hétvégi 4LadiesCup női vitorlásverseny flottájában is ott volt a hajó, akkor bizonyossá vált, hogy az UTASELLÁTÓ visszatért a versenyzésbe. Sokat vitorláztunk együtt, nem egyszer álltunk a Kékszalag osztályharcosaként a dobogó valamelyik fokán. Winkler Andris a hajót Farky elárvult pénteki regattás flottájából vásárolta, szinte új állapotban. Az volt a terv, hogy családi túrázásra, versenyzésre fogja használni. Megtisztelő barátsága révén, többször is kormányozhattam a hajót, de akkor is megkaptam, amikor már nem tudott időt szakítani a versenyzésre.
Csak egy felejthetetlen emléket hadd elevenítsek fel! A 2013-as OB-ra nem állt össze a teljes csapat, rábeszéltük hát Cserta Gabit, hogy eleget fotózott már minket, biztos menni fog a fordeck is. Szegény bevállalta, elhitte, hogy majd menet közben megtanulja. A szél süvített rendesen, a spinnakert felrántottuk, nem volt más dolga, mint a spi-bum végét beakasztani az árbocveretbe. Kiabáltam előre, hogy ne forduljon háttal a menetiránynak, nézzen előre és a válla felett szépen be tudja akasztani. Szegény addig forgolódott, amíg sikerült a spibumot átdugni a mentőmellénye vállrésze alatt és úgy kattintotta be. Siklattunk lefele ezerrel egy felakasztott fordeckessel. Nem volt vicces.
Amikor most újra megláttam a hajót azt hittem, hogy Andris újra versenyez, ezért fel is hívtam, hogy gratuláljak, de lehűtötte a lelkesedésemet azzal, hogy a hajó gazdát cserélt. Aztán az történt, hogy összeakadtam Erikkel a J24 osztály kapitányával, akitől megtudtam, hogy szó sem volt az UTASELLÁTÓ eladásáról. Andris a hajót nemes egyszerűséggel oda ajándékozta a J24 osztálynak, minden felszerelésével vitorlázatával tároló kocsijával, mentőmellényeivel együtt. Talán azért, mert amit az osztály tagjaként tapasztalt az elmúlt években, azt a közösségi összetartást, azt a szemléletet, az ifjúság támogatását, azt szeretné maga, személyesen is támogatni ezzel a hajóval.
A BYC vállalta a hajó tárolását és az azzal felmerülő költségeket.
Ilyen tényleg van??? Ma? 2022-ben? Amikor azt látom, hogy az emberek nagyobb részét csak a pénz, az előrejutás, az anyagi javak megszerzése érdekel, a másik része pedig éppen a megélhetéséért küzd...?
A hajót egy ifjúsági csapat használhatja a versenyeken, de bérbe is vehető, a bevétel az osztályszövetséget gazdagítja. Nem sok hasonló gesztussal találkozom. Nyilván ehhez elengedhetetlen egy összetartó közösség, ahol az adományozó tisztában van azzal, hogy a hajó értő, jó kezekbe kerül. Nem példa nélküli az osztályon belüli önzetlen segítség. Gál Paliék nemrég egy komplett vitorlázatot ajándékoztak egy újonnan érkező flottatársnak, mert nem bírták nézni leharcolt felszerelését. Hasonló gesztusokkal találkozom a Kalóz osztályban. Nem véletlen, hogy itt is új értelmet nyert az ifjúsági vitorlázás. Fluck Bence támogató lelkesedése átragadt a fiatalokra. Ma már menő Kalózban vitorlázni.
A nemrég befejeződött Nyílt Magyar Bajnokság - egyben hivatalos Junior EB-ként - ide vonzotta Európa legjobb ifjúsági versenyzőit. A több mint 70 induló hajó előre vetíti a jövő évi felnőtt EB sikerét. Egy ilyen esemény megszervezése mögött hatalmas szervező munka, önfeláldozás és komoly anyagi terhek vállalása rejlik. Erről leginkább Vass Ádám osztálykapitány mesélhetne, de ő inkább csendben tolja. Mi más motiválná, mint egy összetartó közösség hatalmas támogató ereje.
Fotó: Szűcs Ábel/Procelero SE, Török Brigi, J24 OB-BFYC-2013 Andrew Leiner,
