A Védővel együtt hat csapat vett részt az AC45F hajókkal zajló felvezető sorozatban (America's Cup World Series), melynek végeredménye annyiban kihatott a kupáért zajló küzdelmekre, hogy az összetett győztes és a második helyezett plusz pontokkal várhatta a bermudai párharcok kezdetét. Ezért a Land Rover BAR kettő, míg az Oracle Team USA egy pontról vágott bele a már AC50-esekkel futott selejtezőkbe (America's Cup Qualifiers). Ennek során mindenki mindenkivel kétszer mérkőzik meg (a futamgyőztes egy pontot kap), a négy legjobb kihívó lép tovább a két elődöntős körbe (America's Cup Challenger Playoffs), ahol már öt nyert futamig tartanak a párharcok, a két győztes is ilyen formában dönti el, ki lehet a Védő ellenfele a hét győzelemig tartó döntőben (America's Cup Match). Ha a selejtezőt nyerő egység kerül a döntőbe, azonnal egy virtuális futamgyőzelemmel kezd, lévén kap egy pontot.

A védő: Oracle Team USA, Amerikai Egyesült Államok, James Spithill

A kihívók (név, képviselt ország, kormányos):

• Artemis Racing, Svédország, Nathan Outteridge

• Emirates Team New Zealand, Új-Zéland, Peter Burling

• Groupama Team France, Franciaország, Franck Cammas

• Land Rover BAR, Nagy-Britannia, Sir Ben Ainslie

• SoftBank Team Japan, Japán, Dean Barker

A helyszín: Great Sound, Bermuda (USA). Május 26-án izgatott várakozással kapcsolta be a gépet, aki szerette volna nézni a tervezett futamokat, de szembesülnie kellett vele, hogy az erős szél miatt aznapra halasztás mellett döntött a Rendezőség. Felsejlett a legutóbbi esemény, amikor San Francisco-ban az előírások (és az apály-dagály) miatt néha a huszonnégy csomó is soknak számított, de hamar kiderült, hogy ezúttal kicsit ésszerűbbek és számunkra is elfogadhatóbbak a határok: aznap harminc csomó fölött fújt a környéken. Másnap aztán megkezdődtek a küzdelmek, melyek három napig zajlottak, és az eredmények alapján látszik ugyan némi erősorrend, de korai volna győztest hirdetni.

Tájékoztató jellegű pályarajz:

Május 27.: Oracle-Groupama 1:0; Artemis-SoftBank 1:0; Groupama-ETNZ 0-1; BAR-Artemis 1:0; ETNZ-Oracle 0-1; BAR-SoftBank 0:1. Az utolsó párharc csattanós lezárását adta a napnak – szó szerint: a rajt előtti helyezkedésben az utolsó élesedésnél Barker ellenfele alá került fedésben, felmeneteli joggal. Ainslie-ék pedig épp lefelé csúsztak, az érkező hullám már csak az utolsó csepp volt a pohárban, megvolt az ütközés. A BAR sérült, de végigcsinálta a futamot, mire kiértek a partra, már csak a szentlélek tartotta felszínen a hajót. Hosszú éjszaka várt szerelő csapatra, de megcsinálták, a hajó másnap versenyre készen ringatózott a vízen.

Május 28.: Artemis-Groupama 0:1; Oracle-BAR 1:0; SoftBank-ETNZ 0:1; Oracle-Artemis 0:1; ETNZ-BAR 1:0; SoftBank-Oracle 0:1. Érdekes volt az új-zélandiak meccse a britek ellen, amikor Peter Burlingék kiléptek a pálya területéről, ezért büntetést kaptak, két hajóhosszal lemaradva indulhattak ellenfelük után a rajtot követően. Hátrányukat a második szakaszra ledolgozták, a harmadik pályajelnél már kilenc másodperccel vezettek, végül egy perc, huszonnyolc másodperc előnnyel futottak célba. Peter Burling: akadt pár apró problémánk az elején, én pedig rosszul ítéltem meg a rendelkezésünkre álló helyet, az ilyesmi előfordul. Ezek után azonban a csapat remek példáját adta annak, milyen gyorsan le lehet rázni egy efféle kudarcélményt.

Május 29.: BAR-Groupama 0:1; Artemis-ETNZ 0:1; Groupama-SoftBank 0:1. Franck Cammas: gyorsak voltunk, főleg a cirkáló szakaszokon, az meg, hogy ennyivel nyertünk (53 másodperc) talán okot ad némi magabiztosságra. No meg egy franciának mindig jó érzés elpáholni a briteket! A második futamukban aztán annyit hibáztunk, amennyit már nem lehet korrigálni. Összességében elégedett vagyok, hiszen sokat fejlődtünk ebben a három napban. Ugyanez a másik oldalról, Dean Barkertől (miután két és fél perccel verték meg a franciákat): a futamgyőzelem nem jelentett megkönnyebbülést, mert végig teher nélkül vitorláztunk. Örülök neki, hogy eredményesen vitorláztunk, begyűjtöttünk még egy pontot, ránk fért a tegnapi két kudarc után. Eddig is azt gondoltam, hogy megjósolhatatlan a selejtezők kimenetele, az elmúlt napok eseményei megerősítettek ebben. A nap sztoriját a második futam hozta, amikor az Artemis korai rajt miatt eleve két hajóhossz hátránnyal kezdett, de felzárkóztak, sőt, többször vezettek. Az utolsó pályajelhez apró előnnyel érkeztek, ám – a Zsűri döntése szerint – nem adtak elég helyet az útjogosan közeledő kiwiknek. A büntetés értelmében maguk elé kellett engedniük ellenfelüket, ami a verseny ezen fázisában már lehetetlenné tette, hogy előre kerüljenek. Nathan Outteridge: még mindig az események hatása alatt vagyunk. Amint láttam felvillanni a kék fényt (ezzel jelzik a hajónak a döntést), tudtam, mi történt, ráadásul addigra majdnem elértük a célvonalat. Határozott véleményünk – és ezt azóta is tartjuk -, hogy elég helyet adtunk, de a bírók láthatóan nem értettek egyet ezzel. Ilyen a versenyzés, néha nem nekünk áll a zászló. Peter Burling: jogosnak érezzük a döntést, különben sem rajtunk, versenyzőkön múlik a dolog. Örülünk, hogy a mi javunkra billent a mérleg nyelve, illetve hogy begyűjtöttük a pontot. Bárkit le tudunk győzni, ide értve az Oracle-t is, de ők már bent vannak a döntőben, úgyhogy előbb a többieket kell megvernünk.

Kint a parton aztán jött egy afféle öntökönszúrás, amikor Richard Slater, a verseny szabályosságát felügyelő szervezet (ACRM) vezető bírója az alábbiakat nyilatkozta: amikor az alsó pályajelhez közelítettek, az Artemis bal- az ETNZ jobbcsapáson érkezett, útjogosként. A rendelkezésünkre álló információk alapján nekünk arról kellett döntenünk, adtak-e elég helyet a svédek, és úgy éreztük, hogy nem. Amikor a parton kiértékeltük az eseményeket, átnéztük a felvételeket, egyéb adatokat gyűjtöttünk, és ha visszamehetnék az időben, nem adnánk büntetést az Artemisnek. A vízen hozott döntés ettől még érvényben marad.

A pontverseny állása:

Kövesse velünk az America’s Cup eseményeit a Porthole-on!