Június 10.: nyolc-tizenegy csomós szélben indult a küzdelem, az Artemis ezt gyengének ítélte, és a nagyobb svertre szavazott, míg a kiwik erősnek (vagy erősödőnek), és a kisebb foil-okat állították szolgálatba. Az első futamban nem volt túl nagy birkózás a rajt előtti helyezkedésben, mindkét csapat inkább tempós indításra bazírozott. 
Ez Outteridge-nek jött be jobban, három hajóhossz előnnyel kezdte a meccset. Az első kreuzban a kiwik felzárkóztak, az Artemis pedig hibázott, amikor kivitorlázott a pályából, amiért büntetést kaptak. Burlingéknek nem kellett több, az élre álltak, és nem eresztették a pozíciót (negyvenhét másodperc előny a célban). Második nekifutásra megint az Artemis indított jobban, Outteridge szépen szorította szél felé ellenfelét, mielőtt az első, félszeles szakasz végén hátszélbe ejtett volna. Innentől jött a klasszikus párosverseny, a vezető pozícióban lévő fogta az üldözőt, míg aztán a végén tizenöt másodperccel előbb ért célba, 1-1. A zárásra maradt a „legjobb”: fej-fej melletti rajt, megint Artemis vezetés, de szoros küzdelem. 
Az ETNZ másik oldalt választott kreuzban, és veszettül közelített, aztán a hátszél végén a svédek elrontották a halzolást, ami miatt előnyük három másodpercre csökkent. Újabb kreuz, további zárkózás, két keresztezés jól mutatta, milyen tempóban jönnek fel Burlingék, a következő átmenésnél már valószínűleg az élre álltak volna. Így is történt, de keresztezés nélkül: Nathan Outteridge az aktuális fordulónál egyszerűen kiesett a hajóból. A csapat széthullott, a kiwik elszáguldottak, és bár a szabályok szerint az Artemis így is teljesíthette volna a pályát, inkább bedobták a törülközőt. 2:1 az ETNZ javára.
Június 11.: Nem fogod eltalálni, kedves olvasó, ki nyerte a rajtot, és jött a szoros emberfogás. Az előny kétszáz méteresre hízott az utolsó kreuz elejére, ám ekkor az Artemis elrontotta a fordulót, vagyis hiába mentek Burlingék a rossz oldalra, zárkóztak egy nagyot. Outteridge azonban időben összerántotta a csapatát, tizenöt másodperccel hamarabb értek célba.
Ezzel kiegyenlítettek. És az Artemis nagyon formában volt, hozta az ötödik rajtot is, a kiwik csak néztek. Lent a kapunál két külön oldalra mentek a felek, amikor újra találkoztak Outteridge egyszerűen fölé állt Burlingnek – vagy valami olyasmi. Miután a pálya szélénél fordultak, az új-zélandiaknak felmeneteli joguk lett, amivel éltek is, ellenfelüket fordulóra kényszerítve. Ez a plusz manőver elég volt ahhoz, hogy az ETNZ átvegye a vezetést, márpedig ha ők egyszer elöl vannak... Következett a hatodik futam, amikor a két csapat egyszerre lépett ki a vonalon, az Artemis szél alatti pozíciójánál fogva felfelé szoríthatta ellenfelét, ami meg is történt, ebből lett három másodperc előny az első jelnél. Burllingék milliméterről-milliméterre fogyasztották a hátrányukat, hogy aztán az első hátszél végén előnnyel forduljanak – kevesebb mint két másodpercről beszélünk, az Artemis orra pár méterre volt az ETNZ fenekétől. Csakhogy a zavart szélben az AC50-es sem szeret vitorlázni, ki kellett fordulniuk, a kiwik elléptek, aztán a cirkáló szakaszon végig élesebb szögeket elcsípve fokozták az előnyt. 
Már a zsebükben érezhették a győzelmet, amikor a befutóra halzolva kicsúszott a kezükből az irányítás, a hajó letoccsant a vízre. Annyira az utolsó pillanatban szedték össze magukat, hogy egy másodperccel ellenfelük előtt csúsztak át a célvonalon. 4:2. Peter Burling: a mai nap kulcsa az volt, hogy a lenti kapuhoz jól kellett érkezni, aztán kihasználni minden adódó lehetőséget a kreuzban. Sebességünkből fakadóan nekünk sok jó helyzetünk adódott. Hat futam alatt rengeteget tanultunk arról, miként lehet hátrányból fordítani.
Június 12.: lévén a kihívók döntőjében öt pontot kellett gyűjteni a győzelemhez, az ETNZ már igen közel állt a sikerhez. De a rajtot már megint az Artemis kapta el jobban, vezettek is szépen (korai rajtért kapott büntetésük ellenére), ám a szél leállt, a futamot félbe kellett szakítani. Második nekifutásra ment minden rendben, egy apró változtatással a korábbiakhoz képest: a kiwik nyerték a rajtot. Azt pedig már tisztáztuk, mi történik akkor, ha Burlingék valaki elé kerülnek. 5:2. 
Vagyis Új-Zéland lehetőséget kapott rá, hogy visszavágjon a 2013-as vereségért, amikor San Francisco-ban az Oracle 1:8-ról felállva végül megnyerte az America's Cup-ot. Glenn Ashby akkor is ott volt, most is itt van: amit akkor tanultunk, megerősített bennünket. A csapat alapjaiban újult meg, minden korábbinál erősebb társaság jött össze. Peter Burling: úgy érezzük, elég jó formában vagyunk ahhoz, hogy elkapjuk az Oracle-t. Az Artemis Racing elképesztő ellenfélnek bizonyult, irgalmatlanul nyomtak bennünket. Reméljük, hogy kupagyőztes formába hoztak. Nathan Outteridge: igen magas színvonalú viadal zajlott a pályán. Szoros csatákat vívtunk, mi mindent beleadtunk, közben élveztük a versengést. Büszke vagyok a csapatra, mert óriási munkát végeztek az évek alatt, cserébe a döntőig vezethettem őket.
Folytatás június 17-én, aznapra két futam a terv, a meccs hét győzelemig tart, az Oracle-nek egy pontja már van a selejtezők megnyerése miatt.
Fotó: Gilles Martin-Raget; Ricardo Pinto
Kövesse velünk az America’s Cup eseményeit a Porthole-on!
