Pénteken került sor a második kikötői futamra Lisszabonban. Az időjárás nem volt épp stabil, de a Volvo Ocean Racen ez annyira nem szokott számítani. Rövid és pörgős pályát raktak a rendezők a hét induló számára. A futam ismét jól sikerült nézői szemmel, számos testközeli akcióval és jópár büntetővel.

Nagyjából egyszerre ért a mezőny az első pályajelhez. A Brunel, az AkzoNobel és a Turn The Plastic állt az élen. Nagyobb változás az ötödik szakaszban történt csak, amikor egy jobbos lengés kezdte megkavarni a sorrendet. A Brunel jól védte pozícióját, de már a Dongfeng volt a második és a Mapfre nagy meneteléssel már a harmadik helyen kerülte az 5. pályajelet, majd a hátszél végére már a Brunel nyakában lihegett. Innét párosverseny kezdődött közöttük a befutóig az időközben 50 fokot jobbra lengő pöffös szélben. A Brunel végül pár másodperccel nyerte ezt a csatát, amihez kellett, hogy a Mapfre elakadjon a Code Zero kicsavarásával az utolsó hátszél elején.

Ezúttal is megmutatkozott mennyire is pörgős a futam és mekkora odafigyelést igényelnek a manőverek. Több embert iselgáncsoltak a shottok halzolás közben, de úgy fest komoly sérülés nélkül megúszták.


Aztán vasárnap délután tökéletes körülmények között, 15-20 csomós északi szélben vághattak neki a csapatok a 7.000 mérföldes Lisszabon – Fokváros szakasznak. A rajtot páran kissé lekésték, de ezen most tényleg nem sokminden múlt. 15 perccel azután, hogy elhagyták a Tajo folyótorkolatát, már 30 csomó feletti sebességet mutattak a műszerek. A Vestas 11th Hour Racing helyezkedett eleinte jól, de hamar visszaestek az 5. helyre, mivel túl sok vitorlát hagytak fent. Mikor már a partoktól távolabb vitorlázott a mezőny, a Dongfeng tűnt erősnek. A csapatok különböző kombinációkban hagyták fent orrvitorláikat, a Mapfre két staysaillel, a Brunel eggyel csapatott a Code Zero mellett a hullámok hátán. Vasárnap estére utóbbi három csapat tűnt a leggyorsabbnak és álltak az élen.


A vasárnapi rajttal várhatóan négynapnyi, vegytiszta 20-30 csomós bőszeles veretés vette kezdetét. Irány az Egyenlítő, Brazília partjai, majd a végén Fokváros. Hogy milyenek is a körülmények, abba talán ad némi betekintést az alábbi videó: 


Ezt tetézte az éjszaka, ahol nyilván alig látni valamit a hullámokból, igazán embert próbálóvá téve a hajóvezetést és a halzolást.

De érdemes elolvasni Sam Greenfield VOR ügynök (TurnThe TideOnPlastic) fedélzeti jelentését is: „…lebénultam a tengeribetegségtől, tulajdonképpen elaludtam a székben ülve … Bianca pfd-je (mentőmellény) kirobbant, mert annyi víz volt a cockpitben. Ő csapdába esetett háttal a fedélzetnek szegezve, mert a biztonsági kötele ott tartotta, miközben több száz liter víz zúdult az arcába. Liz hamarosan kiszabadította.”