A Szigligeti-öbölben nyomultunk Keszthely felé, amikor a vöröslően giccses naplementéből hirtelen ránk esteledett. Sejtelmes hajóárnyak mindenütt, az alattunk lévő hajóban - talán a Macarellán - kékesen vibráló fény a kabinlejáróban. Televízió. Ez már maga az élvezetek halmozása! A foci vb még a Kékszalagot sem kíméli? Hallom a vuvuzelák fülsértő zümmögését, felteszem, a másik hajóban, közelről még idegesítőbb lehet... De nem, ez nem a darázskürt, ez valami más! A forró, széltelen éjszakában árvaszúnyogok milliói lepik el a hajót, a vitorlázatot, arcunkat, kezünket. A kötélzet megvastagodott a szárnyas panírnak köszönhetően, a deckre nem lehet lépni, mert csúszik, lélegezni csak fog szorítva, mint a vidám motoros. És az a hang! A zümmögő kórustól a levegő is rezonál.

Bár a jól ismert csípőszúnyogokkal ellentétben az árvaszúnyogok nem szívnak vért, a velük való találkozás nagyon kellemetlen. A Kékszalag mezőnyét ellepő rovarfelhők például sokakat tántorítottak el az amúgy is szélcsendes tókerülő teljesítésétől. Mielőtt végképp közellenséggé válna ez a szomorú nevű lény, utánajártunk, milyenek ezek a rovarok, és hogyan lehet őket elkerülni, egyáltalán: együtt élni velük.

Mindehhez a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetbe látogattunk el, ahol az ország kevés, ma is aktív árvaszúnyog-kutatójának egyike, dr. Móra Arnold volt a segítségünkre. A tó- és haltudomány hazai központjának 1927-ben elkészült épülete közvetlenül a tihanyi apátság alatt, csodálatos környezetben helyezkedik el, ahol saját kikötő is áll a munkatársak, a strandon és a vendégházban pihenők rendelkezésére. Megismerkedtünk az árvaszúnyogok szerepével, helyével a természet rendjében, és mire megértettük ténykedésük, életciklusuk valódi értelmét, az elszenvedett kellemetlenségek ellenére meggyőződéses hívei lettünk a Balaton önszabályozó ökoszisztémájában az egyik legfontosabb szerepet játszó zümmögő lényeknek.

Ám az árvaszúnyogok sem egyformák: csak a Balatonnál több mint száz faj ismert. Többségük néhány milliméteres, így szinte fel se tűnik az embernek - a nagyobb méretű Chironomus balatonicus azonban már sokak számára lehet ismerős... Kirajzásuk igen látványos, és akár zavaró is lehet, de jó, ha tudjuk, hogy egy-egy ilyen esemény igen komoly mennyiségű szerves anyagot távolít el a tóból. A '80-as évek adatai szerint egy kirepüléssel 1600 tonna széntől, 325 tonna nitrogéntól és 30 tonna foszfortól szabadították meg a Balatont - utóbbi különösen sokat segített az eutrofizáció visszaszorításában. Az árvaszúnyogok lárvái emellett fellazítják és átforgatják az üledéket, így hozzáférhetővé teszik más lebontóknak is, és komoly szerepük van a balatoni tápláléklánc fenntartásában. Számos halfajnak jelentenek táplálékforrást, a dévérkeszeg például szinte kizárólag árvaszúnyog-lárvát fogyaszt.

Mára azonban változott a helyzet: a tó szerves anyag tartalma és vízminősége évek óta az iparosodás előtti időszak referencia-értékei körül mozog, ami hatalmas eredmény. Bár a 2000-es évekből sajnos hiányoznak az adatsorok, de annyi biztos, az árvaszúnyog-populáció is formálódott. A korábbi 800-1500 db/üledék m²-ről 3-500-ra csökkent - új fejleményként a magasabb értékeket a tó középső és nyugati medencéjében mérték, ráadásul nagy részben a már említett Ch. balatonicus fajból. Ezek az értékek összességében azt jelentik, hogy körülbelül 200 milliárd árvaszúnyog található egyszerre a tavon és környékén. Átalakul a rajzás üteme is: régebben stabilan évi három kirepülést figyeltek meg, az utóbbi években azonban már inkább egy körülbelül kétheti ciklus látszik körvonalazódni - az okok egyelőre nem ismertek.

Hogyan kezeljük hát az árvaszúnyogokat? A vegyszeres irtáshoz a csípők elleni védekezéshez képest - az árvaszúnyogok jóval nagyobb tömege miatt - több anyagot kéne permetezni, ráadásul közvetlenül a Balatonba, kiszámíthatatlan károkat okozva a vízminőségben. A biológiai védekezés kíméletesebb, talán kontrollálható lehetne vele a kirajzás időpontja, de az üledék mélyére való lerakás igen problematikus. A legjobb, ha egyszerűen elkerüljük őket... Ehhez egyrészt jó, ha tudjuk a kirepülések időpontját (lásd keretes írásunkat), másrészt eltereléssel is védekezhetünk, ún. fénycsapdák segítségével. Ha elhagyatott helyekre helyezünk erős fényforrásokat, az árvaszúnyogok könnyen odacsalhatók. Olaszországban például reflektorokat helyeztek el a tóparti hegyoldalba, Floridában pedig fehérre mázolt világító bárkák lehorgonyzásával biztosították a szúnyogmentes hajózást. De érdemes lehet kis léptékben is próbálkozni: már a vitorlás orrára rögzített erős fényű lámpa is jelenthet némi könnyebbséget hátul, a kormánynál lévőknek.

Ha jobban odafigyelünk, talán elkerülhető lett volna a Kékszalag szúnyogtraumája is. De az is igaz, hogy a körülmények kifejezetten szerencsétlen együttállása is kellett a kellemetlen élményhez: a hagyományos teliholdas időpont elhagyása nem csak az éjszakai navigációt nehezítette meg, de a természetes fénycsapda is köddé vált. A csapadékos és hűvös tavasz eltolta a nagy kirajzás időpontját, ami így épp a versenyre esett; a szélcsend pedig ideális terepet jelentett a kikeléshez. Mindenesetre a rossz tapasztalatok senkinek se szegjék kedvét - az árvaszúnyogok kifejezetten hasznos állatok, kis odafigyeléssel pedig nem lehet gond a velük való együttélés sem.

A leghatásosabban akkor tudunk felkészülni az árvaszúnyogok kirepülésére, ha pontosan tudjuk a várható időpontot. Ehhez aztán már könnyen igazítható egy-egy verseny, balatoni túra vagy tóparti nyaralás tervezése. Sajnos az intézetnek nincs forrása a részletes vizsgálatok elvégzésére, pedig két-három év pontos adatsorával már részletes előrejelzések is készíthetők lennének. A civil összefogás azonban segíthet: a Balaton 10-15 kikötőjéből önkéntes alapon gyűjtött minták alapját adhatnák a prognózisoknak. A bábbőr és lárvagyűjtés módszere gyorsan megtanulható, és kis költséggel beszerezhető eszközök szükségesek csak hozzá, akárcsak a fénycsapdás vizsgálatokhoz. Egy efféle közösségi összefogás és az Intézet együtt - ha nem is azonnal, de belátható időn belül - válaszokat adhatna az árvaszúnyogok jelentette problémára. Lapunk örömmel vállalja ennek koordinálását - várjuk az önkéntes segítők jelentkezését!

Gerő András, Tordai Zsolt

Gerő András, Tordai Zsolt