Segítségük és jóindulatuk elnyerésének ajánlatos módja, megfelelő mennyiségű „kismókus” (fele Unicum, fele vodka), esetleg „rozsdás szög” (Amaretto likőr és whisky) elfogyasztása az egészségükre.

 

 

 

Épphogy parti szellő lengedez, hangtalanul csúszunk a vendéghelyre. Tudom motorozni kéne, de nem bírok a véremmel.  Ha több teknővel érkezünk, szóljunk oda Sasinak (Sasvári Gábor +36 30 861 7290), hova álljunk ügyben. Nagyon kevés továbbá az úszómólós elektromos csatlakozójuk, segítsünk azzal, hogy hosszabbítóval leosztjuk a már használatban lévőket. Kéretik fokozottan vigyázni a létesítmények épségére. Erikának rengeteg munkája fekszik a sok gyönyörű virágban. Köszönöm figyelmeteket és megértéseteket . 

 

Kikötés után ugye irány a kocsma, azaz a Fregatt étterem. Lehet itt enni – inni nyugodtan. Nem olcsó, de remekül főznek, és rendkívül rugalmasak. Többször előfordult, hogy három – négy hajóval értünk ide ebédre. Szerencsés, ha érkezés előtt odatelcsizünk, gyorsabban ki tudnak szolgálni. Meg nyitva is vannak mindig. Kaja végeztével hívhatjuk a „kisvasutat”  +36 20 9571436 , tűrhető áron bevisz a központba.

A város egyébként gyönyörű, rengeteg a látnivaló. Egy nap persze nem elég, még a töredékéhez sem, ne akarjuk tehát végigrohanni. Maga a kastély elégséges egy délelőttre. A főépület szobáiban visszaköszön a történelem, régmúlt idők nagyjai tekintenek ránk. A könyvtárban mindig elakad a lélegzetem. A hintó kiállítás szintén bő órát igénybe vesz, és kihagyhatatlan. És maga a park, a szökőkutakkal, fürdőházzal, híres félreeső kőpaddal, halastóval. Lett egy új dolog, a pálmaház. Azon is át kell sétálni. És az új épületben, a lenyűgöző vadász kiállítás mellett, ahol a régi Afrikába csöppenünk, évről évre bővül a modellvasút emelet. Ezt is érdemes aprólékosan átvizslatni. Párszáz méter lefelé, és ott a major múzeum, ami megint pár óra. Rengeteg a gép, és jó pár üzemképes. Idén a „Múzeumok éjszakáján” volt szerencsém ott járni. A gépészmérnök és segédje beindítottak egy 1920 – ban gyártott dízel traktort, és ott pöfögtek vele a sötétben ide – oda. Még borkóstoló is volt. 

A gőzeke pedig hatalmas. Egyetlen működő példány Európában. Kevesen tudják, hogy nem maga a gép rohangált, hanem egy drótkötél csigarendszerrel, csak az ekét húzkodta keresztbe a mezőn, ő csak szép lassan gurult, a szélén, hosszában.

Most következzenek Török Tibi barátom, és hajdani osztálytársam múzeumai. Ez is egy külön napi elfoglaltság. A Csigaparlament szinte Keszthely egyik fő látványosságává vált, nem alaptalanul.

 

 

A Babamúzeum hiteles áttekintést nyújt hazánk, és a környező népek viseleteiről. A teljesség igényével büszkélkedhet, beleértve a városi, mezővárosi emberek ruháival, a különböző mesterségek művelőinek, vallások hívőinek öltözködésével. Hihetetlen igényességű és szépségű gyűjtemény.

 

 

 

Ne lepődjünk meg azon sem, hogy skanzen makettek is vannak, a letűnt világ hangulatának kedvéért. Persze méretarányosan pontosak. Az ország legjelentősebb ilyen irányú gyűjteményét csodálhatjuk meg.

 

Az erotikus panoptikum is igazi különlegesség. Ne keressünk botrányosságot, mert nem az. Híres gondolkodók (Villon, Vergilius, Shakespeare, Boccaccio), jeles reneszánsz festők ( Denis Diderot  , Joan Miró i Ferrà ) , által megálmodott jeleneteket, festményeket ültettek át a valóságba bábok segítségével. A játék és nosztalgia múzeum  szintén megtekintésre érdemes. Gyermekkoromba repít vissza. Nézzétek és fényképezzétek, igazán különleges élmény annak, akit ez érdekel. És most álljon itt egy kép az alkotóról, aki mindezt létrehozta, amint éppen nagyjaink maszkját készíti el gipszből.  

 

Rengeteget tett a magyar emlékek megőrzéséért, kultúránk ápolásáért, a közönség számára hozzáférhetővé tételéért. Megtiszteltetés számomra, hogy a barátjának tekint. Köszönünk neked mindent Tibikém!

A Balaton Múzeumot a Helka eredeti 25 lóerős gőzgépével, makettekkel, temérdek érdekességgel, már nem is merem említeni, hisz gondolom megcsömörlöttetek a sok kiállítástól. Pedig ezt is látni kell, de most már aztán tényleg irány a krimó. Van jó pár. Az általam úgy favorizált Donatelló régi fénye kicsit megkopott. Elég drága is, de azért most is jó kaja van és nyugodtan lehet itt is ebédelni. Ugyanebben az utcában, kicsit lejjebb van egy szerény étterem, na az olcsó, menü is akad olyan amilyen, de végül is alkalom adtán megteszi. Amit viszont bátran tudok ajánlani, az a MADYSON GYROS & GRILL. A közforgalmú kikötő felé menet, a büfésor strand felé eső végénél található. Színvonalában messze a szomszédjai fölé emelkedik, elegáns, árnyas, kényelmes. Jó a kiszolgálás, hatalmasak az adagok és rendkívül ízletesek. Az árak tűrhetőek, sőt egyenesen kedvezőnek mondhatók. A borok valódiak. Kimondottan az a hely, ahova „nagy zabálás” céljából lehet betérni. Nekünk már nem egyszer sikerült degeszre tömnünk itt magunkat.

 

Bátran merem ajánlani bárkinek!

A parti sétány mellett gyakran rendeznek ezt – azt. Kirakodó vásár, bornapok, vagy bármi más, ami okot adhat az ivászatra. Tűrhető előadások is zajlanak a színpadokon: Zene, tánc, vagy bármi más. Nekem még nem igen sikerült itt végigsétálni úgy, hogy ne rúgtam volna be. Aztán tántorgás a part mellett, majd a bicikliúton, keresztül a feneketlen mocsár közepén.

 

 

 

Korom sötét az éjszaka, csak pár csillag pislákol haloványan. A némaság honol, azaz a csend. Hisz a némaság az süket, míg a csendnek hangjai vannak. Macskabagoly felelget a távolban, sün kaparász az avarban. Kocsmatöltelék csapatunk némán bandukol. Egyszer csak vad csörtetés a nádban, morgás, majd velőt rázó halálsikoly, aztán sátáni lihegés. Megdermedünk. Na, ez a róka lehetett, amint becserkészte vacsoráját. Caplatunk tovább. Ismét fények, majd feltűnik a kikötő bejárata. Végre ideértünk. Még egy utolsó pohár bor a hajóban. Halkan beszélgetünk, mi szépeket láttunk. Gyönyörködünk a felkelő hatalmas holdban. Hirtelen vad csobogás, nádrecsegés, bugyborékolás, fuldokló halálhörgés majd egy percen át. Aztán kis szünet, majd félénk, keserves háp – háp. Szerencsétlen kacsa szólongatja párját hiába, hisz most húzta le az ötven kilós harcsa. Micsoda dráma, a mocsárban bizony olcsó az élet. Mi jön még ma?

 

Szerencsére semmi. Ismét a csend az úr. Mindenki nyugovóra tér, mi is. És az ingovány felett, csak a lidércláng őrködik, talán az elveszett kincs felett, amit a gaz török menekített ladikon, de túl nehéznek bizonyult, hiába imádta buzgón Allahot, nem látta viszont Konstantinápoly kapuját. A mélység elnyelte őt is, rablott zsákmányát is.