A Velencei-tavi Vitorlás hetet hagyományosan a Laurel Kupa zárja, hétfőn-kedden kizárólag az ötven feletti, kellően elszánt finnesek részére rendezett versennyel. Mivel az említett hét értékelhető eredményeket nem produkált így fokozott érdeklődéssel vártuk a hétfőt de még annál is jobban a beígért szelet. Köszönjük szépen, megérkezett délről és ezzel sok mindent elárultam.
Mivel a keddi előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett a verseny rendezője Bőrtok már a kormányosi értekezleten értésünkre adta, hogy a bizonytalan kimenetelű másnap miatt ma négy futammal számoljunk. Cserébe rövidebb pályát, pörgősebb futamokat ígért ami meg is valósult mondhatni a tervezettnél jobban. Mit mondjak, kemény volt. A partról kellemesnek érződő Bf3-ban 30-40 fokos szélforduló volt az alap, ezt színesítette még néhány szimpatikus pöff amik így együtt néha lefektették, olykor forduláskor szélbe állították máskor meg beborították a gépsárkányt a tóba, persze a benne ülő polgártárssal együtt.
Agárdon a "trükkös déliben" az ember nem is számít másra, de azért na! És itt van a mezőny. Nagypapák, kisnyugdíjasok, 70+os bácsik nyomták végig grimaszolás nélkül ezt a négy futamot. Kemények mint egy utcai bunyó, leiskoláznak vitorlázásból és még a parton se látszanak fáradtnak. Tavaly előttem értek be, idén is így volt és nem bánom ha jövőre se lesz másképp. Van még mit tanulnunk tőlük.
