Óriási büszkeség és boldogság volt nekünk ott lenni a díjkiosztón és látni Zsombi őszinte örömét! Leginkább annak örültem, hogy elhitte, hogy gyengébb szelekben is tud eredményesen szerepelni és felszabadultan versenyzett. Az év során nem igazán ment neki a versenyeken, rendre kiszorult az arany csoportból, amivel a saját elvárásai alatt teljesített. Az OB előtt arra kértem, hogy higgyen magában, versenyezzen bátran és ne rettegjen attól, hogy esetleg nem úgy végez, ahogy szeretne, hiszen nincs veszíteni valója, valószínűleg ez első és utolsó OP OB-je. Elhitte és megcsinálta 13 évesen, 2 év vitorlázással! Nekem több mint 30 év kellett, hogy lazábban vitorlázzak gyengébb szelekben is....😁
Gratulálok édes kisfiam!❤️❤️❤️
Folytatódott aztán szeptember első hetében a Finn Dingi Országos Bajnoksággal Balatonfüreden, az MVM rendezésében.
Kicsit szomorú voltam, hogy a legnagyobb magyar vitorlázó, Berecz Zsombi nem tud részt venni, mert mindig élmény egy pályán vitorlázni és egy társaságban lenni Vele. Összejött 64 induló, de voltak további hiányzók is, akik közül nekem legjobban Székely Antal barátom hiánya fájt.
Nem voltak nagy elvárásaim vagy céljaim az OB eredmény tekintetében. Nyilván szeretem, ha ott tudok lenni a mezőny elején és érdekes csatákat vívhatok a legjobbakkal, és persze az bosszant, ha esetleg megelőznek olyanok, akiknél jobbnak gondolom magam.
Valamilyen csoda folytán úgy alakultak az események, hogy az első futamot megnyertem és az első napot a 3. helyen zártam. Ezután 2 nap parton ülés következett, majd a zárónapon 8:00-ás rajttal 4 futamot sikerült rendeznie a Fluck Benedek által vezetett versenyrendező csapatnak.
Jól ment a hajó, tisztán rajtoltam és két 2. hellyel kezdtem a napot Németh Doma junior világbajnokunk mögött. Bár volt, hogy 1 körön keresztül vezettem, igazából esélyem sem volt megelőzni Domát a free pumping (szabad meghajtás) hátszelekben. Igazi atléta, szoktam is viccelődni, hogy nem fair, hogy ilyen izomzatú sportolókkal kell megküzdenem veterán amatőrként..😆 Doma rengeteget dolgozik, elkötelezett, alázatos, szép jövő áll előtte.
A következő futam gyengébben sikerült, nem tudtam pontosan hogy állok, de nem is nagyon gondolkodtam rajta, teher nélkül mentem az utolsó lehetséges futamra, hiszen már messze túlszárnyaltam mined ambíciómat. A gyenge szélben közepes első cirkálószakasz után a futam végére feljöttem az 5. helyre. Mivel nem számolgattam, nem tudtam pontosan, hogy ez mire volt elég. Doma odaszólt valami "gratulálok Cigi-t", amikor befutott, de nem lettem túl izgatott, nem akartam belelovallni magam. Mivel a befutó után egyből a következő esemény helyszínére, Tihanyba vitorláztunk, menet közben mentek a találgatások, számolgatások. Közel jártunk már a THE-hez, amikor Ábel mondta, hogy fent van az eredmény, nyertem Doma előtt, mivel Elemér betűs lett. Nehezen hittem el..
Jött a díjkiosztó, ahol könnyekig meghatottan álltam a dobogóra, mert olyan őszinte elismeréseket kaptam a versenyzőtársaimtól, amit sosem reméltem volna. Úgy éreztem, hogy árad felém a szeretet, ráadásul Testvérem és Sógornőm is odarohant a zárásra és úgy láttam ők -ha lehet- még nálam is boldogabbak voltak..🤗
Mindent a helyén kell értékelni. Nyilván ha Zsombi ott lett volna, ha szelesebb napokat fogunk ki, nem kérdés, hogy valymi kevés esélyem lett volna. De ez ott és akkor így alakult. Elértem egy olyan valószínűtlen eredményt, amit igazából nem is áhítottam.
Végül a múlt héten, 2 nap pihenő után következett a Finn Masters Európa Bajnokság Tihanyban, a THE rendezésében.
19 nemzet 77 versenyzője nevezett be, ami az eddigi legnépesebb EB-je a 40 év feletti Finneseknek. Sok ismerős arc volt a korábbi Tihanyi Európa Kupákról és a Masters VB-kről, kiváló vitorlázók, kedves, jó emberek.
Örömvitorlázást terveztem, hiszen az OB-n elértem a lehetetlent, a komolyan igazából sosem remélt magyar bajnoki címet.
Jöttek sorban a futamok és arra eszméltem, hogy a csoda folytatódik. Legtöbbször sikerült nagyon jól elrajtolnom, jó oldalakat választottam és a sebességem is legalább olyan jó volt tiszta szélben, mint az élmezőnynek. A harmadik nap első két futamában nem igazán sikerültek a rajtjaim, bekeveredtem a sűrűjébe és a zavarásokból nem tudtam jól kiszabadulni.
Előbb 7., majd 28. helyen végeztem. A nap 3., a verseny 7. futamában -figyelve a szél frissüléseinek tendenciáját- eldöntöttem, hogy a lee-ben rajtoló élmezőnytől távol, a rendezőhajónál rajtolok és a jobbról érkező frissülésekben bízom, annak ellenére, hogy a rajtvonal állása és a szél fordulási tendenciája miatt a bal oldal lenne kedvezőbb. Hát bejött..! Tisztán vezettem az első cirkálószakasz végén és egészen az utolsó hátszél utolsó 100 méteréig megőriztem az 1. helyet. Talán nem voltam elég agresszív és az Ukrán 8-as alulról befért előttem a bójához, így ismét a 2. helyen futottam be. Habár végül egyetlen futamot se sikerült nyernem, a négy 2. helyen befejezett futamom mindegyikében álltam hosszabb-rövidebb ideig az élen. Igyekeztem konzervatívan vitorlázni, hiszen egy ekkora mezőnyben általában jobban fizet egy biztos 2. hely, mint 2-3 pozíció elvesztése egy esetleges futamgyőzelem reményében.
Ezzel 7 futam után, egy kiesővel az eredménylista élére kerültem, 4 pont előnnyel a holland Bas De Waal (NED 29) és 5 ponttal az ukrán Taras Havrysh (UKR 😎 előtt. Mindketten kiváló vitorlázók, így további futamok esetén könnyen elém ugorhattak volna. Általában nem szoktam azért szurkolni, hogy ne legyen szél, mert vitorlázni szeretek, most azért nem bántam, hogy szombatra nem sok szelet ígértek és a résztvevők hangulata is egy kicsit olyan volt, hogy ezt már ne erőltessük..
Az utolsó versenynapon végül nem fújt versenyzésre igazán alkalmas szél, így megtartottam a pozíciómat és Európa bajnoki címet szereztem összetettben, illetve Masters (40-50 év) kategóriában. Eddig se tudtam napirendre térni afelett, ami velem történt ezekben a napokban, de ez már végképp a teljességgel hihetetlen és váratlan kategóriába sorolható!
És jött újra a legmeghatóbb rész, amikor a versenyzőtársak -úgy külföldiek mind magyarok- és ismerősök gratuláltak sorban, elmondva, hogy mennyire örülnek annak, hogy én nyertem és hogy mennyire megérdemeltem ezt... Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt az elismerést és szeretetet, de mindenképpen ez a legjobb ebben az egészben. Nagyon szeretem a Finnes társaságot!💙💙💙
A díjkiosztóra utolsó pillanatos szervezéssel odaért Feleségem és Zalán fiunk is, illetve Öcsémék és jónéhány barátom. (Zsombi fiunk éppen jégkorong bajnokin játszott, így Ő sajnos nem lehetett ott.)
Leírhatatlan érzés volt ott állni a dobogón és hallgatni a tapsot, látni a mosolygós arcokat! Megkönnyeztem, de még annál is jobban elérzékenyültem a legendáknak (70 év felettiek!!!) méltán kijáró, szűnni nem akaró vastapstól! Régóta mondogatom viccesen, hogy már csak egyetlen igazi célom maradt az életben, hogy legalább egyszer el tudjak indulni legenda kategóriában egy Finn versenyen... És ez igazából nem is vicc!
A csapatfotó után jött a második ruhában fürdésem 1 hét leforgása alatt. Szuper jó volt a víz!😜 https://fb.watch/7-pMGGYgOk/
Jön a nyilvánvaló kérdés, amit magamnak is fe kell tennem: Mi történt itt ebben a 2 hétben??! Mi változott a vitorlázásomban, ami lehetővé tette ezeket a kiugró eredményeket? Persze nincs meg a tuti válasz. Lehet, hogy sosem lesz meg... Pedig milyen jó is lenne mostantól mindig erről a szintről indulni..!😃
Amit azért látok:
2 hónapja nem dolgozom, megszabadultam egy olyan munkahelytől, ahol kicsit sem élveztem a munkát és a közeget, családommal aktívan pihentem a tó mellett, mostanra kitisztult a fejem, sikerült csak a vitorlázásra fókuszálnom. Végig higgadtan (legalábbis önmagamhoz képest...😬😅) versenyeztem, nem feszültem be a kiélezett helyzetektől és pillanatnyi sikertelenségektől.
Gyorsabb és élesebb lett a hajóm, amit Rácz Bencének köszönhetek! Kölcsönadtam neki júliusban a junior VB-re, átállította magának, gyönyörű 2. helyezést ért el, én pedig megtartottam az állítását, mert érezhetően jobban ment a gép.
Hátszélben is gyorsultam egy picit, amit azt hiszem Demeczky Mihálynak kell megköszönjek! A bajnokság előtt pár nappal egy beszélgetésünk során elmondta, hogy ő úgy látja, hogy a többiekhez képest én máshogy, furcsán hátszelezek. Teljesen felhúzom a svertet, annyira, hogy szinte egyáltalán nem ér a vízbe, pedig szerinte a pumpálásnál segít, ha valamekkora függőleges felületen meg tud támaszkodni a hajó. Innentől figyeltem, hogy az ív sarkánál ne húzzam feljebb a svertet és érezhetően gyorsultam hátszélben.
Egyelőre ennyi okosságot sikerült összeszednem, de folytatom az agyalást..
Az EB díjkiosztóján elgondolkodtam kicsit a magyar Finnes csapat erején:
A díjakat a Világ- és Európa Bajnok, Olimpiai Ezüstérmes Berecz Zsombi; az Ifjusági Világbajnok Németh Doma; és az IFA (Nemzetközi Finn Osztályszövetség) Elnök Hajdú Balázs adták át.
A Magyar Bajnokság 64 indulóval zajlott, amely messze a legnépesebb érdemi felnőtt hajóosztály országunkban és nemzetközileg is igen komoly flottának számít. Ráadásul ebből 10 versenyző junior korú, akik közül hárman az első 7-ben végeztek, kiváló alapot adva a sikeres jövőre!
A társaság kiváló és a légkör példaértékűen befogadó és egymást segítő mind a magyar, mind a nemzetközi mezőnyben.
Számomra és sokunk számára a Finn tökéletesen megtestesíti mindazt, amiről a sportnak szólnia kellene. Ennek ellenére a pénzéhes, inkompetens és polkorrekt World Sailing és NOB addig keverte a lapokat, amíg kigolyózta a Finnt az Olimpiáról. Szégyelljék magukat! (nem fogják...)
Mi mindenesetre Finnezünk tovább!
Ennél a @GabiTVGrandMaster által készített rövid beszélgetésnél azóta sem tudnám jobban kifejezni az elmúlt hetekkel kapcsolatos érzéseimet: https://fb.watch/7-pxRgDbJw/
Fotó: Cserta Gábor, Szűcs Ábel