Október 2-án szombaton 5-10 csomós keleti-délkeleti szélben rajtolt a túrafutam. A pályajelek kerülési sorrendjét a szélirányt figyelembe véve a reggeli kormányosértekezleten hirdették ki. Így a földvári rajt után Szántód, majd Akali, Szemes, Udvari – és újra Földvár, a befutó volt a végigvitorlázandó táv. Szélválasztók, finom befújások tették izgalmassá a túrát, az abszolút elsőségért egymásra fordulgatva, néha csak néhány hajóhossznyi távolságban küzdött két Asso: a Detre Szabolcs által kormányzott Infla Deus és a Proligy Gyapjas Balázzsal és csikócsapatával (egyébként 420-asozó fiatalok is beszálltak ezen a hétvégén Gyapi mellé). Detréék sokáig vezettek, aztán az utolsó cirkálószakaszon, nagy fordulócsata után a fiatalok futottak be elsőként.
A „generációk csatája” a vasárnapi két pályaversenyen is folytatódott. Ugyancsak 5-10 csomós, de ezúttal északkeleti szélben pörgött le a két futam, a földváriak tuti versenyhelyszínén, benn a tihanyi csőben. Csak a második futam legvégére jött meg varázsütésre az ígért élénk déli szél, de a mezőny java ekkor már befutott, az utolsó néhány hajó eredményén nem változtatott a szélforduló. A reggeli futamot az Assok versenyében Detréék nyerték, a másodikban Gyapjas Balázsék lettek az elsők, ugyancsak vérre menő csata után, jellemző, hogy egy utolsó bójavétel jobb kivitelezése döntött a fiatalok javára.
A túraversenyt külön is értékelték, szombati díjkiosztóval (közkívánatra, mert sokan csak a túraversenyt vállalják), vasárnap pedig a túra- és a pályaversenyt összevonva osztottak érmeket, így az Asso 99 osztályban Gyapjasék két aranyat is hazavihettek. Az Unitef kupa örökös vándordíjat minden évben a legnépesebb hajóosztály győztese nyeri: idén (is) a Dolphinok jöttek el a legtöbben, az első a Suppy lett, Seres Péterrel a kormánynál. (Részletes eredmények alább.)
Egy kellemetlen, de tanulságos esetet nem lehet kihagyni a beszámolóból. A rendezőség a Dolphin osztály számára - a nyilvános VHF csatornán - a futam előtt szóban hibásan közölte a pálya teljesítésének módját, rossz bóját adott meg kerülendőként, ellentétben a Versenyutasítással. (A hibát természetesen elismerte a főrendező, a díjkiosztón elnézést is kért.) Az adást hallva összesen hárman rosszul teljesítették a pályát, őket a versenyutasítás szerint, azaz helyesen vitorlázók óvták. Az óvási bizottság természetesen ennek helyt adott, a hibázó hajókat kizárta. A futam előtt azonban, ettől az esettől függetlenül, többen is rádión vagy szóban kérdéseket tettek fel a pálya teljesítésével, a bójakerüléssel kapcsolatban. Tanulság? El kell olvasni a versenyutasítást, a részleteket memorizálni, vagy esetleg egy kinyomtatott példányt a hajóban tartani. Vagy mobiltelefonon megnézni, a rendező klub weboldalán, vagy a hunsail-en mindig fenn van.
A kérdés másik oldala is érdekes: lehet-e, illik-e kérdezni a rendezőségtől? Ifjú vitorlázó koromban, ha elvitorláztunk a „zsürihajó” mellett, azt sem mertük megkérdezni, hány óra, mert maximum egy néma pillantás volt a válasz. Ma már más a világ, a VHF csatornán néha vissza is kérdeznek a versenyzők. Azonban ez a párbeszéd ne váljék olyan gyorstalpaló kérdezz-felelekké, amelyben olyasmikre kérdeznek rá egyesek, amit tudniuk kellene.
Szöveg és kép: Visy László Oszi
