A többieknek tervbe volt véve egy tizenegyedik zárófutam, ez azonban a rendelkezésre álló adatok szerint elmaradt.
Vadnai Jonatán a verseny utolsó előtti napján még a negyedik helyen állt, ám a kilencedik futamban 25., a tizedikben 32. lett, ezzel csúszott vissza a 12. helyre. A viszonylag gyengébb szereplésre magyarázat lehet, hogy extrém körülmények uralkodtak a pályán: 30 csomó körüli viharos szél, két méteres, az öböl viszonylag sekély vize miatt meredek hullámokkal. Információink szerint a magyarok nem találták meg az optimális sebességet a szokatlan körülmények között. Vadnai Benjamin ezen a napon 23. és 28. lett, a 35. helyen zárt a világbajnokságon.
Jonatán és Benjamin következő erőpróbája a február végi Európa-bajnokság lesz, itt dől el, melyikük vesz részt a párizsi olimpián. A mostani világbajnokság után a fiatalabbik testvér, Jonatán előnye 77 pont bátyjával, a kétszeres olimpikon Benjaminnal szemben.
Néhány mondatra sikerült elérni whatsappon Vadnai Jonatánt:
„Megpróbálták megrendezni a zárófutamot, ki is mentünk a vízre, elindult a verseny, de egy 40 fokos szélforduló miatt félbeszakították. Volt még néhány rajt próbálkozás, de aztán a rendezőség időzavarba került, hiszen az éremfutamot utánunk mindenképpen meg akarták tartani, így partra küldtek minket.
Ha nem a végeredményt, hanem magát a hetet nézem, nagyon jól éreztem magam egész végig, kivéve az utolsó napon. Amíg az a szél fújt, amiben gyakoroltunk Lanzarote-n, és ami majd Marseille-ben az olimpián is várható, jól mentem, hiszen az utolsó előtti napon a negyedik helyen álltam. Ami azért jó jel, hogy jól halad a felkészülés az olimpiára. Ez az utolsó nap, a viharos széllel, a magas hullámokkal – többet kellett volna vitorláznom ilyen körülmények között, hogy meglegyen a tempóm. Itt az első tízzel nem tudtam lépést tartani, ez is egy tanulság, ezen finomítani kell még. Egyértelműen tapasztalat, hajóvezetési technika kérdése ez.
Kérdeztél a fekete zászlós rajtbüntetésről. Az előző világbajnokságon jobban a saját hibámnak éreztem, mint most. Most, az ötödik futamban az alattam lévő hajó elindult hamar, én teljes takarásban voltam, nem láthattak sehonnan, elindultam én is, éreztem, hogy közel vagyunk a vonalhoz, viszont a srác alattam egy másodperccel a rajt előtt gyorsan leejtett, hogy nehogy kinn legyen, persze már régen kinn volt, és így a számom leolvashatóvá vált. Sajnos ebben a mezőnyben átlagos rajtot nem lehet csinálni, onnan lehetetlen felérni a top tízbe. Ott kell lenni a legjobbakkal, egy a megoldás, ravaszabban kell elbújni ilyen esetben. Egyébként megnézve az eredményeimet, semmi baj nem lett volna a fekete zászlós rajtbüntetésből, ha az utolsó versenynap nap nem olyan, mint amilyen...
A cél Párizs, az olimpia. Az, hogy az ott várható körülmények között tudtam hozni a jó helyeket ezen a világbajnokságon, az mindenképpen pozitív.”
Kép: Down Under Sail
Visy László Oszi
