Az észak-olaszországi Como-tavon Mandello del Larioban (itt rendezték a 2021-es eb-t is), tehát tavi körülmények között rendezték meg a 2025-ös Soling Európa-bajnokságot, amelyen a HUN-1 rajtszámot viselő magyar egység, azaz Varjas Sándor, Vezér Károly és Meretei Gábor elnyerte a kontinensbajnoki címet a norvég Nergaard–Barne–Solli-Seather (NOR-131) hármastól. Volt törlesztenivaló bőven, hiszen a NOR-131 a múlt évben a francia atlanti parton, La-Baule-ban Litkey Farkas csapatát legyőzve, azt megelőzően Warnemündében pedig éppen Varjasékat megelőzve nyerte az ebét (magyar eb-győzelem legutóbb 2018-ban született, Varjas kormányzásával).

Ez azt is jelentette, hogy ezzel a Soling hajóosztályban ismét Magyarországra került mind a világ-, mind az Európa-bajnoki cím (a 2024-es világbajnokságot ugyanis a Litkey Farkas-Vezér Károly-Wossala Kristóf trió nyerte a norvégiai Hankø-ben). Vezér Károly ötödik, Meretei Gábor és Varjas Sándor pedig második alkalommal lett európa-bajnok.

Milyen szélviszonyok közepette zajlott az európa-bajnokság?

A Soling osztály nemzetközi szövetsége arra törekszik, hogy a kontinensbajnokságok sorában évente váltakozzanak a nyílt vízi és a tavon rendezett versenyek, ezt az Eb-t tavon rendezték. A verseny során 6 és 20 csomós szélsőértékekkel, forgolódós szelek fújtak, főként 12-15 csomós déli termikus szél volt, ami általában 13 óra felé jött meg, de volt északi is.

Kiket tartottatok leginkább esélyeseknek a bajnoki cím elnyerésére?

Az idei Európa-bajnokságon 11 nemzet képviseletében összesen 31 egység állt rajthoz, közülük előzetesen a címvédő NOR-131, a 2022-es Európa-bajnok, többszörös dobogós Florian Felzmann irányította AUT-7, a még 1981-ben Európa-bajnok, 1984-ben 470-esben olimpikon Michael Farthofer kormányozta AUT-117 és a 2010-es évek elején/közepén háromszoros világbajnok és kétszer is kontinensbajnoki dobogós Peter Hall vezette CAN-225 csapatokat soroltuk a fő esélyesek közé, no, meg persze saját magunkat. A verseny elején még a GBR-155-ös egység is jól tartotta magát az élbolyban.

Hogyan folyt a felkészülésetek, milyen felszereléssel mentetek?

Az atlantai olimpikon Kovácsi Lászlóval tavaly a világbajnokság után beszéltük meg, hogy 2025-től más felállásban fogunk versenyezni, de ő sem távolodik el a csapattól. Idén kora tavasszal derült, ki, hogy Vezér Károly rá fog érni az eb-re így vele kezdtünk bele a felkészülésbe, ami négy alkalmas sorozatot jelentett. Sajnos, csak egyszer fújt szél, így a többi találkozáskor a hajót készítettük fel a versenyre. Ezért úgy döntöttünk, hogy az EB-t megelőző versenyre is elutazunk, ami végül jó döntésnek bizonyult. Azon a versenyen ugyanis tudtunk öt jó futamot vitorlázni közösen és értékes órákat gyűjteni.

Mi North Sails szettel versenyzünk 13 éve, nekünk ez vált be. Szerencsére élvezzük a magyarországi forgalmazó, a Lineplex Kft. támogatását is.

Előzetesen milyen eredményre számítottatok reálisan?

Az előző évek eredményei és nevezési lista alapján minden szerénység nélkül az első három hely valamelyikének megszerzése volt a célunk, amit Vezér Károly aztán viszonylag hamar az első helyre, azaz a bajnoki címre szűkített. Így némi teherrel a vállamon, de egészséges önbizalommal vágtunk neki a versenynek, főleg azért, mert az előversenyt úgy nyertük meg, hogy az utolsó futam alatt már a parton pakoltunk.

Mik bizonyultak erősségeteknek, illetve miben tartottátok magatokat sebezhetőnek?

Alapvetően gyenge szélben a mezőny legjobbjai közé tartoztunk az elmúlt években, míg erős szélben nem igazán tudtunk komolyat alkotni. Mi balatoni "gyerekekként" inkább a tavi, forgolódós szelekben, kis-közepes hullámokon zajló versenyeken szerepeltünk jól, az erősebb szelek inkább az ellenfelek malmára hajtják a vizet. Ezen a versenyen azonban – elsősorban Vezér Károlynak köszönhetően - erős szélben is jól tudtunk szerepelni, ami nagyban hozzájárult a végső sikerhez.

Milyen volt a sebességetek, élességetek a mezőnyhöz képest?

Mind az élességünk, mind a sebességünk rendben volt a verseny alatt, de kiemelkedőnek egyiket sem mondanám.

Mennyire volt szoros a verseny, volt-e olyan pont, amin elmehetett volna az eb-elsőség?

Végig fej-fej mellett voltunk a NOR-131-es egységgel. Az utolsó napra 4 pontos hátránnyal fordultunk és volt hátra két futam. Úgy voltunk vele, hogy megpróbálunk mindent, aztán lesz, ami lesz. Az utolsó előtti futamban a norvégok betliztek, csak a 11. helyen értek célba, mi pedig nyertünk. Így a 4 pontos hátrányból 3 pontos előnyünk lett az utolsó futamra. Az utolsó futamban így az volt a lényeg, hogy amennyiben meg is előznek minket, ne legyen közöttünk kettőnél több hajó.

Egyszerűnek hangzik, de távolról sem volt az. A norvég egység folyamatosan szakadt le az első cirkáló szakaszban. Egy hibát követően azonban a hátszél végére elénk kerültek, ám a következő jelig megfogtuk őket, és végül a több perdüléssel tarkított hátszél szakaszon sikerült megőrizni az előnyünket és a harmadik helyen befutni. Még megpróbálkoztak egy óvással, de az óvási bizottság végül elutasította, így maradt a vízen elért eredmény.

A részletes eredményeket itt lehet megnézni.