Vadnai Jonatán a palmai vitorlás Grand Slam előtt tíz nappal utazott ki a verseny helyszínre, hogy akklimatizálódjon a körülményekhez, és szokás szerint tesztelje a vitorlát, amivel versenyezni fog. Csapatával már teljesen versenyspecifikus felkészülésbe kezdett, ilyenkor rakják össze a felszerelést, hogy technikai háttér megfelelő legyen.

„Többek között sebességméréseket végeztünk, majd beálltunk futamozni, hol egy szűkebb csoporttal, például olasz válogatottakkal, hol összeállt vagy hetven-nyolcvan hajó. Utóbbiban kicsit hektikus volt a rajtolás, de jól lehetett gyakorolni, mert nincs akkora nyomás rajtunk, mint élesben. És arra is jó, hogy az ember lássa és megszokja az ellenfeleket” – mondta Joni az első GS-viadalról, melyet a 2. kvalifikációs napon fel kellett adnia betegség miatt.

Pedig remek formában érkezett az 55. Trofeo Princesa Sofíára, hiszen előtte megnyert egy versenyt Portugáliában, és közvetlenül a GS- viadal előtt sem érezte, hogy bármi baj lehet, semmi jel nem utalt arra, hogy megbetegedhet. Még indult is kint egy egyfutamos, nyolchajós, 15 perces médiaversenyen, amit annak idején a hivatalos fotós csapat talált ki, és az edzéseken sem volt semmi gond.

„Az első baljós jel az volt, amikor a ciprusi edzőpartnerem lebetegedett, mert a nemzetközi csapatommal egy hotelben laktunk. Valószínűleg norovírus-fertőzés lehetett – emlékezett vissza Vadnai Jonatán, aki az első kvalifikációs nap első futamán még kifejezetten jól ment, a 3. helyen végzett. – Utána egész nap vízen voltunk, vártuk, hogy még egy futamot indítsanak, mert későn jött meg a szél. Azon már nem éreztem valami jól magam, de valahogy még beszenvedtem magam a 8. helyre, utána viszont szóltam az edzőmnek, hogy nem vagyok jól. Fájtak az izmaim és kapkodtam a levegőt, de ezt az állapotot betudtam annak, hogy tíz órát töltöttem kint a vízen, és azt gondoltam, biztos elég lesz egy utána nagy alvás, és kipihenem. A hotelben viszont egyre rosszabbul éreztem magam, nem tudtam enni, másnap pedig belázasodtam, ízületi fájdalmaim voltak és gyenge voltam, így már el sem indultam.”

Négy napba telt, mire túljutott a betegségen és magához tért, majd utólag rakta össze, hogy az ő hoteljükből indulhatott ki a betegség, az lehetett a gócpont, ugyanis sokan betegedtek meg, több olasz versenyzőt kórházba kellett szállítani, és a baráti köréből is többen feladták a versenyt.

„Rosszkor voltam rossz helyen – összegzett Joni, aki a versenyen kívül azért tudott vitorlázni, mert összeállt öt-hat másik versenyzővel, akiknek hasonló okok miatt szintén fel kel kellett adnia a GS-t. – Pechem volt, mert egyébként nagyon oda szoktam figyelni a versenyek alatt, hogy minél kevésbé legyek kitéve a betegségeknek, maszkban utazom a repülőn, kézfertőtlenítőt használok az étkezések előtt és után. Mindig felkészülök, ebbe most mégis belenyúltam, de inkább itt, mint olimpián, világ- vagy Európa-bajnokságon.”

A betegség után azonnal egyeztetett a dietetikusával és az erőnléti edzőjével, új étrendet és módosított fizikai felkészülést állítottak össze. Ennek köszönhetően most már egészségügyileg minden rendben van vele, dolgoznak tovább, és azon van a fókusz, hogy fizikailag visszahozza magát a megfelelő szintre, és a második Grand Slam-versenyen, a franciaországi Hyères-ben jól teljesítsen. Még két hét sincs hátra a versenyig, hétfőn utazik a helyszínre, ahol egészen vasárnapig edzések követik egymást, majd április 20-án, hétfőn kezdődik az első futam.