Embert próbáló ranglistaversenyen vannak túl a magyar ILCA- és a 420-as mezőnyök, keményen megküzdöttek a hőkupolával a versenyzők, az edzők, a bírók és a rendezők egyaránt. A csúcsidőszakokban 40 fok körüli hőségben 4 futamot sikerült érvényesen befuttatnia 9 futamra kiírt Olympic Regatta 2 ifjúsági ranglistaversenyen Tihanyban a THE rendezésében.

Az előjelek finoman szólva sem alakultak jól, a verseny kezdete előtt már napokkal beütött a nehezen elviselhető hőség, ami jellemzően nem jár széllel. A meteorológiai szélelőrejelzések napról-napra reménytelenebbek voltak, ami aztán a versenynapokra is igaz volt. Az első napra még csak-csak mutattak valamiféle áramlást a térképes prognózisok, a verseny további napjaira azonban a kilátástalanság, nihil, depresszió mutatkoztak a legjellemzőbb hasonlatoknak.

Ehhez képest minden versenynapon sikerült érvényes futamot rendezni, az utolsón kettőt is, így a verseny érvényességére vonatkozó előzetes pesszimista vélekedések túlzónak bizonyultak. Arról persze nincs szó, hogy könnyű lett volna ez a ranglistaverseny bárkinek is. A mezőnyök sokat tartózkodtak a vízen, eleve a félsziget nyugati oldalán volt csak esély – ott is erősen korlátosan -, így sokat kellett utazni egyik-másik klubnak a versenyterület eléréséhez, s ez logisztikai többlet feladatokat is jelentett. Másfelől viszont mindez megérte, mert például a 420-as osztály így fogalmazott a verseny végeztével: „Három nap izgalmas versenyzés, változatos gyenge balatoni szélviszonyok és remek futamok után születtek meg a végeredmények.”

A Szántód/Földvár előtti vízterület – mint már oly sokszor – rácáfolt a kilátástalan előrejelzésekre: bár egyik versenynapra sem jósoltak használható szelet oda sem, mindhárom napot 7-11 csomós északkeleti szélben tudták kezdeni a mezőnyök. Ezek a szelek sem voltak persze nagyon combosak, jellemzően viszonylag hamar feltűnt Sajkod felől az olajfolt, de mindhárom napon teljes, azaz rövidítés nélkül célba értek az első futamok, sőt a harmadik napon az aznapi második is. Úgy, hogy több halasztás, általános visszahívás is rontotta az idővel való versenyfutás esélyeit. Az első két napon még a napi második futam is el tudott rajtolni, ám célba érni már nem, mert elfogyott a szél. A harmadik napon is elfogyott a szél, a mezőnyök elindultak a kikötő felé L (Lima) zászló alatt, ám a tihanyi szoros keleti oldalán meglepetésre 7-8 csomó erejű, 10 fokról érkező szél várta őket, így kisólyázás helyett pályatűzés következett, majd el is rajtolt elsőként az ILCA 7 osztály, de csak az első jelig jutottak, ami után összeomlott a szél és az N (November) kitűzésével zárult a ranglistaverseny.

A verseny során a rendezőség szokatlannak is nevezhető kreatív fordulatokra is „kényszerült” A második futam rajtjára például megcserélte az ILCA 7 és a 420 osztályok rajtját, a legnagyobb ILCA ugyanis gyorsabb volt a kétszemélyeseknél, így utolérték őket az első napon. Ugyancsak a második napra jutott egy „újítás” is: a gyenge szél jellemzően olyan kis területen fújt, hogy egy teljes trapéz pálya nem fért el a napi második futamokra – az elsők is már leállóban értek célba. Így adott esetben a T (Tango) zászló kitűzésével up & down pályra terelték a mezőnyöket, azaz egy tengelyen versenyzett mindenki, a két nagyobb osztály három, a két kisebb két kört teljesítve. Enélkül a második napon például nem lehetett volna érvényes futamot befejezni.

Az abszolút listák éllovasai:

420 – Zsidai Anasztázi-Csermák Eszter (BYC 1912)

ILCA 7 – Csalló Levente (PRO SE)

ILCA 6 – Bite Pál (PRO SE)

ILCA 4 – Schriffert Áron (ASE)

A részeletes eredményeket itt lehet nézni.

Fotógalériát a THE Facebook-oldalán lehet nézni.