- Op-k, 420-asok és nem versenypályáre mentetek. Mi volt ez az egész?

- Ez a túra hagyományteremtő céllal jött létre tavaly. Célja nem más, mint hogy a gyerekeket kiszakítsuk a Földvár előtti vízterületről, illetve a telepről, és megismertessük velük a Balaton nyugati medencéjének csodálatos tájait. Egy kicsit ismeretterjesztő is, valamint a szezon közbeni fásultságot oldjuk kicsit. Ezek mellett persze szakmai szempontból sem rossz, ha csak az egész napos hosszú menetekre gondolunk. Azért a nyugati medence a cél, mert a keleti medencében a nagyobb ifjúsági vitorlás élet miatt amúgy is többet vitorláznak.

- Különböző hajók, rengeteg gyerek. Hogyan oldjátok ezt meg?

- Magáról a túráról annyit kell tudni, hogy minden gyerek a saját hajójával közlekedik, a Huba szállítja az edzőket, sátrakat, táskákat és vontat maga után egy motorost, ami bármikor bármire bevethető. Résztávok vannak, melyeket spontán jelölünk ki, és ezek összetett nyertese az Op-sok között egy vándorpólót nyer, melyre az adott évi győztesnek rá kell hímeztetnie a nevét és a következő évben vissza kell hoznia. Idén tervben volt, hogy Béci is jön velünk az 50-es cirkálóval, de ez egyéb elfoglaltságai miatt sajnos nem jött össze, pedig mind Béci, mind a nagyhajózás üde színfoltja lett volna ennek a kalandnak.

- Mi volt a menetrend?

- A 2010-es túrát 4 naposra terveztük a Balatonföldvár-Révfülöp-Szigliget-Balatonboglár-Balatonföldvár útvonalon, három 420-al, négy LR 4.7-el és tizenhat Op-val. Az első úticélunkhoz 4 órányi kisszeles zötykölődést követően vontára kötve érkeztünk meg. A hajókat Török Peti jóvoltából a RIVE-ben helyeztük el, a Huba pedig a páratlan szépségű révfülöpi kikötőben éjszakázott. Magunkat a kiváló Hullám Hostelben szállásoltuk el, ahol igazi, magyaros, bográcsban készült gulyáslevessel láttak minket vendégül. Azt már nem tudtuk eldönteni, hogy leves vagy a vendégszeretetük volt kifogástalanabb, az utánunk odalátogatók hátha megbirkóznak a feladattal! Este még meglátogattuk a révfülöpi labdarúgópályát, melynek felét birtokba véve 3 csapattal körmérkőzéseket játszottunk levezetésképpen, majd felmelegedett testünket a révfülöpi strand habjaiban hűsítettük.

Másnap korai kelés után gyenge, leálló szélben Szigliget volt az irányunk, de Ábrahámhegy magasságában olajjá változott a víz. Talán nem is volt ez baj, mert a Badacsony és a mellette magasodó hegyek a Balaton talán legszebb sziluettjét mutatták nekünk. Ekkor támadt Acsival az az ötletünk, hogy valamiféle sátrat szereljünk a Hubára, mert kibírhatatlanná vált az erős napsugárzás. Barkácsolásunkat Marcell akkurátusan és nyugodtan végignézte, mikor végeztünk, hozzáetette: az amerikaiak már biztosan nézik a kémműholdjaikkal, mi lehet ez az úszó "vízitárgy". Badacsony magasságában ismét vontára kötöttünk, és a szigligeti kikötő melletti nádas előtt, a vízen éjszakáztak hajók Huba-vontára kötve, mivel a kikötőben nem volt hely. A gyerekkel én aludtam sátrakban a szó igazi értelmében vett vadkempingezés szerűen. Ezúton is köszönjük a segítséget Pallusnak a sátorterületért. Acsi és Marcell, valamint több millió szúnyog pedig a Hubán aludtak, ha netán valamilyen gubanc adódna az éjszaka.  Másnap reggel ismét korai ébredés és gyalogszerrel a szigligeti vár támadása volt a cél. Ha lihegve is, de felértünk a vár legmagasabb pontjára még 9 előtt, így ingyen tudtunk bemenni. Körbenéztünk, hogy merre is vagyunk, meddig jöttünk, merre megyünk. Egy csapatkép, és már indultunk is vissza sátrakat bontani, lecuccolni a kikötőbe, onnan pedig egyenként - a vonta sorrendjében - a vízen hajókba szállni.

Rövid vonta után gyengécske nyugati szél jött, mellyel Boglárig csúsztunk. Ott rövid, pörgős futamokat vezényeltünk, majd a szépen felújított boglári kikötőben tettük le a hajókat és a mellette lévő kempingben állítottuk fel a sátrainkat. Ezek megszervezéséért ismételten köszönetet kell mondanunk Bújdosó Matyi édesapjának. Itt már erősen látszott a gyerekeken a fáradtság, a strandoláson kívül más programot nem is csináltrunk nekik takarodó előtt.

Utolsó napunk célja Balatonföldvár volt, ahova kiváló nyugati szél segített minket. A hosszú hátszél végét a földvári telep nyugati oldalán lévő stég, és egy kihelyezett bója jelentette. A 2010-es Szpari túrát és így a vándorpólót Takácsy Lilla nyerte.

- Egy ilyen "laza" időszaknak is vannak tanulságai?

- A gyerekek óriási élményekkel gazdagodtak, megismertek új tájakat, látták a Balaton más, számukra ismeretlen pontjait, fejleszthették térérzéküket, néhány napot szüleik nélkül tölthettek, és ami talán a legfontosabb, hogy még "csapatabb csapattá" váltunk.