Az egész hétfő szereléssel telt, hogy az új, közel 300 kg-os gumimotoros felkerüljön a helyére: daruerősítés, felhúzó csigák és kötélzet teljes cseréje és még sorolhatnám. Felkerült, elfáradtunk, indulnánk, de éjjel hallom, hogy állandóan bekapcsol a bilgepumpa. Ez szivattyúzza ki a hajó aljából a vizet. Azaz valahol folyik be a hajótestbe a víz, szuper...

Kedd reggel még sötét van, mikor fejlámpával  a fejemen már keresem a hiba okát. Megvan. A bal motor vízpumpájából folyik a víz. Kuka. Sebaj, van tartalék, hisz Horvátországban megjavíttattam a régit. Csere. Közben kiderül, nem jó rajta a menet, azután, hogy fordítva tették bele a szimeringet és még a tengelye is el van görbülve. Összegezve: egy kisebb vagyonért olyan alkatrészt szorongatok, ami szintén a szemétben végzi. Dühöngeni nincs időm, a megoldás most a fontosabb, irány a szerviz. Szerencsénkre délutánra kezemben a felújított, már szerelem is a helyére, rövid próba és ezzel készen vagyunk.

Gyenge holdfény, majdnem sima víz, lágy szembeszél. Motorozunk. Nem bánom, a lényeg, hogy jó irányú szelet jósolnak Gibraltár után, és ez nem elhanyagolható hír, hisz több mint 700 tengeri mérföld, ami Kanáriig vár ránk. Hideg az éjszaka, kettőig vagyok szolgálatban, majd maradok utána is. Muszáj. A Gibraltári-szoros felé közeledve folyamatosan növekszik a hajóforgalom: van, hogy 20 teherhajó is van körülöttünk. Igyekszünk nem az útjukba kerülni, de ők is figyelnek szerencsére. Hajnalban áthaladunk a szoroson, az áramlat is segít minket, közel 10 csomós sebességgel érkezünk az Atlantira, és a nap felkelő sugarai már az afrikai partokkal párhuzamosan  haladva szárítják a párától gyöngyedző fedélzetet. Szél rendben, vitorlák szintén, és mi is. Felvesszük az irányt és fogynak a mérföldek. Kicsi pihenésre is van idő.

Ismét sötétedik, csodás a naplemente, nyugodt az éjszaka. 170 mérföldet sikerült letudni az elmúlt 24 órában, jónak mondható. Reggelre elvesznek a partok kontúrjai, mindenhol csak víz. Délutánra tőlünk keletre vitorlás. Szupi, nem vagyunk egyedül! Norbi meghívja őket rádión, sikerül is velük beszélni, pár kedves szó és kiderül, ők is a Kanárira jönnek. Ott találkozunk. Ezzel fejeződik be a beszélgetésünk. Végig látótávolságban maradnak, szinte teljesen együtt haladunk. Éjjel a radaron látjuk a hajójukat, reggelre szépen fehérlenek a vitorláik. Délutánra mögénk fordul a szél, oldalról kapjuk a hullámokat, kicsit bukdácsolunk. A spinnaker húzóereje erre a megoldás, és már fent is a nagy ballon.

Eltelik ismét egy nap, és már visszaszámolok. Lanserotte a sziget, aminek az északi felén lévő kis öböl menedéket ad éjszakára. Elértük a Kanári-szigeteket, este 6-kor már horgonyon állunk, és a faszenes grillezőnkben már készülnek a finom falatok. 4 nap volt, amíg ideértünk, elégedett vagyok, és a hajó is rendben. Másnap délelőtt indulunk és estére érkezünk a marinába. Lanserotte, Marina Rubicon. Rádión bejelentkezünk, kicsit várni kell, de fogadnak. Egy hely mindig van... Itt két éjszakát maradunk.

Október 26. szerda

Éjszaka van, kicsit felhős ég zavarja a csillagok számlálását, mindig kezdhetem újra. Reggel indultunk Lanserottéról, de a gyenge szembeszél motorozást hozott, és lassan, spórolósan haladtunk sötétedésig, ami végre szélfordulót eredményezett, így most kellemesen és csöndben suhanunk Gran Canaria felé. Hajnalban fogunk megérkezni, remélem, marad idő kis pihenésre, mert a terv az, hogy délelőtt már megyünk is fel a hegyekbe kirándulni, nézelődni, hisz mostani csapatunknak ez az utolsó napja velünk, holnap már új vendégek érkeznek. Ebben a pillanatban jött vissza a GPS-jel, vagyis megint tudom, hogy hol vagyunk. Ezt játssza egy jó ideje, a szerelő szerint csere. Szerintem meg a szerelőket kéne lecserélni valóban hozzáértőkre, de ők kihalófélben vannak, persze tisztelet a kivételnek. Velünk is utazik egy kivétel, aki szinte mindenhez ért, ráadásul mindig  jókedvű, kellemes természet, kedves és a humorért sem kell sorba állnia, mindemellett sok halat is fog: ő a Janibácsi.

Végül is 3 éjszakát maradtunk  a Rubicon Marinában, amit kicsit sem bánok, nagyon jó hely. A világ drága és jónak gondolt marináival méltán felveheti a versenyt, a horvátokat rendre maga mögé utasíthatja, és az sem utolsó szempont, hogy harmadába kerül. Arról nem beszélve, hogy kedvesek, segítőkészek, makulátlan tisztaság és rend van.

Október 27. csütörtök

Hajnali 4 órakor érkezünk meg Gran Canaria Las Palmas-i kikötőjébe. Csendben megkeresem az alkalmas helyet és már szalad is lefelé a lánc, aminek a végén horgonyunk biztosítja a hajónkat, és rajta a megérdemelt pihenést. Óriási kikötő, hatalmas teherhajók jönnek-mennek, pakolnak, várakoznak. Kicsit odébb a marina bejárata, benzinkút és recepció. A bent kikötött vitorlások százain az ARC-s lobogókat fújja a szél, jelezvén, jó helyen vagyunk, megérkeztünk. Mármint a 2011-es ARC rajthelyére, és annak báziskikötőjébe. Jó érzés.

A jachtokon készülődés, mindegyiken kellemes tengerjárta emberek és társaságok próbálják a legjobb formába hozni magukat és vitorlásukat. A megajachtoktól a kicsikig minden megtalálható, itt nem a méret számít, hanem hogy részesei lehessenek a világ legnagyobb óceánátkelő versenyének. 220 nevezett vitorlás jacht, és közel 100, akik csak csatlakoznak hozzájuk. A rajtig még 3 hét van, de olyan a nyüzsi, mintha már csak pár óra lenne addig.

Gran Canaria déli részén egymást követik a jobbnál jobb strandok és programlehetőségek. Elkövetkező napjainknak ez a színhelye, a delfin-show káprázatos, és olyan helyeket sikerül felfedezni a szárazföldön, amiről nem is gondolnánk, hogy itt a szigeten ilyen van. Botanikus kertek, pálmaparkok, homokdűnék és persze olyan kanyonok, amiket még az indiánregények olvasásakor képzeltem magam elé gyerekkoromban.

November 5. szombat

Köszöntök mindenkit!

Kicsit átláthatatlan az ARC rendszere és ez most nehezíti az ittlétünket. Gran Canarián a Las Palmas-i kikötő illetve marina a hosszú távú vitorlázók kedvelt pihenő-, felkészülő és gyülekezőhelye. Itt minden megjavítható, megvásárolható és beszerezhető. Még legénységet is találni: a mosodától a bárok falain át a kikötők kerítéséig mindenhol olvashatók a magukat ajánló kalandvágyó fiatalok hirdetései. Vegyél fel a hajódra, mosok, főzök, takarítok, megszerelem, ami elromlik, gitározok és kiválóan főzök. Magáról a vitorlázásról nem sok szó esik, az oka kitalálható... Lányok is vannak bőven, egyedül vagy párosával, ők még valami juttatást is remélnek, persze lehet, a szolgáltatásaik között más is megtalálható.

Mi a szervizek környékén kóválygunk a kevés szabadidőnkben, hátha ellesünk valami turpisságot, műszaki különlegességet. Akad.

Palma de Mallorcán cseréltettünk propellert, mert a kétágú propok a hosszú távú vitorlázástól tönkremennek maguktól. A rájuk ható feszítőerő nem központos, és kikezdi a belevulkanizált gumit, majd a rezonanciától szétesik. Felrakattuk a háromlapátosat ennek elkerülése végett, ami charterhasználatban azt kell mondjam, hogy a katamaránokra a legtökéletesebb megoldás. Igen ám, de nekünk hosszú távon félcsomós sebességveszteség napi 24 órában az 12 mérföld mínusz, vagyis egy átkelésen az napokat is jelenthet. A mi lassulásunk több mint 1 csomó volt, teszteltem 800 mérfölden keresztül. Megoldás: a háromtollú összecsukódó. Meg is rendeltük, le is szállították ide Madridból, csak nem két egyformát, ahogyan azt kértük. Őrület, hogy mindig van valami... Most felemás a hajtás és türelemmel várjuk, hogy megjöjjön a másik, mert ugye a katamaránra kettő kell...

Közben naponta jönnek, hogy álljunk ki a marinából, mert nincs hely - 10 hajónak is van csak azon a mólón, ahol mi vagyunk, a többiről nem is beszélve.  A szerelők napokat késnek a megbeszéltekhez képest, mindenre a válasz „manana".

Szeretnék egy tartalék spinnaker-felhúzó kötelet kiépíttetni, és ehhez ablakot kell vágatni az árbocra, fordítócsiga a topra, hozzávaló stopper stb. Leírva bonyolult, de nem egy nagy ügy, csak képtelen vagyok kivárni, míg a szaki megérkezik. Viszont így marad idő kerékpározni, úszni - és most levelet írni.

November 14. hétfő

Megérkeztek a szakik, OLÁ! köszöntöttek jókedvűen, és már fúrták-faragták az árbocot, felszerelték a tartalék spinnaker felhúzó kötelét, és az új, nagy teljesítményű radartükröt. Ez nagyon fontos alkatrész, ez tesz minket láthatóvá a tengeren járó hajók radarképernyőjén. Nem olyan nagy baj, ha látnak minket.

A propelleresek ismét cserbenhagytak, de nem tudtunk tovább várni, kedd délben elhagytuk a hullámtörő gáttal védett horgonyzóhelyünket, és irány Fuerteventura.

Az előbbi fejezetből kimaradt egy nagyon fontos és különleges hír: egy hatalmas pörölycápa! A katamaránunk előtt úszott keresztben, majd gyors fordulatot téve megkerülte a hajónkat, és lassan elnyelte a mélység.  Ez onnan jutott eszembe, hogy most vagy 50 delfin vett minket körül, de ilyeneket én még nem láttam. Kétszer akkorák, mint az eddigi legnagyobb, amikkel találkozunk: nagy, vastag orruk, hatalmas hátuszonyaik perceken át szelték mellettünk a kéklő vizet.

November 20. vasárnap

2011. november 19. éjszaka: az utolsó éjjel a rajt előtt. Holnap 12.30-kor délben startol a 26. Atlanti-óceán átkelő verseny innen Las Palmasból. A versenyben lévő hajókat több tucat egyéb vitorlás is követi, közel 300 jacht vág neki az óceánnak, és köztük - egyedüli magyarként - a One Dream (Lagoon 440 ) katamaránunk, hogy végigvitorlázza azt a 2800 mérföldes távot.

Intézni, szerelni, fejleszteni volt bőven mit. Az utolsó csoportunktól kedden búcsúztunk el és azóta annyi mindenen túl vagyunk, hogy a felsorolása több idő, mint ami most nekem van. Egy biztos: sok versenyrendező cégnek etalon lehetne, ami itt a valóság. Minden részletében profi a szervezés és a megvalósítás. Minden a versenyzőkért illetve a versenyen résztvevőkért van.

Napi szinten több előadás volt a közeli luxushotelben, ahol az egészségügyi oktatástól kezdve a tengeri időjárás elemzéséig, a műszaki ismeretekig mindenre kiterjedő képzésben részesülhetett, aki kíváncsi volt erre. A recepciós pultokban mosolygós emberek segítettek bármiben, amivel hozzájuk fordultak, a bevásárlóközpontban külön személyzet foglalkozott az ARC-s vásárlókkal, kedvezményes termékek ARC-s táblával a pultokon, és persze mindezek kiszállítása időre a jachtokra. Délutáni és esti programok, hogy megismerhessük egymást, vacsorával, műsorral stb.

Műszaki ellenőrzések minden benevezett hajón, és a hiányosságok pótlására tökéletesen felszerelt hajósüzletek, ahol nemcsak az vásárolható meg, ami a polcokon van, de a világ bármely tájáról napokon belül beszerzik, kiszállítják és fel is szerelik a kívánt alkatrészt, amennyiben az szükséges.

A Lagoon cég külön partira hívott minket egy japán étterembe, ajándékokkal és ételkölteményekkel megköszönve azt, hogy öregbítjük a márka hírnevét. Minden jacht műholdas jeladót kapott, ezen bárki neten, online nyomon követheti a versenyt. A marina úgy fel van díszítve és olyan jó a hangulat, hogy kiváltság itt parkolni, élni, dolgozni, létezni. Ma délelőtt volt a skipperek eligazítása, holnaptól már csak rádión, illetve e-mailen tudunk majd kommunikálni a rendezőséggel.

Megérkezett Amerikából az a műholdas telekommunikációs rendszer, amit rendeltünk, persze ez is az utolsó pillanatban. Ez az, amivel az óceán közepéről is tudunk időjárási térképeket letölteni, illetve levelezni és telefonálni - legalábbis remélem. A propellerünk is megérkezett, felszerelték, de még nem volt lehetőségünk kipróbálni.

Jókedvű, élménydús napokra számítunk, jó irányú szélre, és szeretnék haladósan is menni. A csapatunk öt főből áll: Béla, Zoli, Norbi, Bettyke és jómagam. Mindenkinek külön kabin biztosítja a pihenést, ha lesz... Mostantól naponta jelentkezünk, üdv mindenkinek:

bosi és a One Dream legénysége

További érdekességek és információk: www.fix-yachting.com, www.onedream.hu 

Bossányi Zsolt