Kevés kikötő van, ahol még ne jelent volna meg egy egy villanyhajó, csábító alternatívát kínálva mindazoknak, akik hajózás iránti vágyukat hagyományos módon nem elégíthették ki. Nyilván a felkészült vitorlázók kevésbé váltanak elektromos hajóra, bár erre is van példa. A robbanómotoros hajók távoltartása a tótól ezer sebből vérzik, de az előírások időleges megheckelésére kevesen vállalkoznak. A tisztán elektromos hajtás olyanok számára is megteremtete a legális hajózás lehetőségét, akiket hidegen hagyott, vagy egyenesen félelemmmel tölt el a siklóhajók adrenalin szintet emelő brutális motorereje, szaga, hangja, dinamikus mellékhatásai.
A hangtalan motor, a hullámok csobogása már már sztoikus nyugalmat sugároz, talán ezért gondoltam, hogy a villanyhajósok nyugis, meditatív talán kicsit zárkózott egyének, akik kerülik a bulizós, hangoskodó nagy népi összeröffenéseket.
Amikor megtudtam, hogy a hétvégén megrendezésre kerül az első Zöldszalag Balatoni Regatta a tisztán elektromos meghajtású vízi járműveknek, akkor még némi fenntartással fogadtam a hírt. Elképzelni sem tudtam miként fognak vetélkedni a különböző testformájú, motorizációjú, és akku kapacitással rendelkező hajók. Egyáltalán létezik e villanyhajós közösség?
Az elmult néhány évben több mint hetven e-hajót bocsátottak vízre, ennek mintegy harmada nevezett az eseményre. Volt aki Keszthelyről érkezett - több mint tízórás menetidővel, de a többség a Keleti medence kikötőiből verbuválódott. A feladat a Kenese-Aliga-Siófok-Füred-Alsóörs partvonalon elhelyezett úszó navigációs pontok és két kikötő érintése volt. Az elektromos hajózás egyik legnagyobb dilemmája a korlátozott energiakészlettel való gazdálkodás. Ha sietünk hamar elfogy az energia, ha nem tóljuk a „gázkart" akkor lassan haladunk, ami a limitidőt figyelembe véve elég kockázatos. A szervezők először az akkukapacitás alapján kategorizáltak, de a verseny során kiderült, hogy a szokásos építési filozófiától eltérő nagy lítiumakku kapacitású siklóhajók is neveztek a versenybe, így számukra külön kategóriát alapítottak. A rajtnál fel is tünt a Düsszeldorfi hajókiállításon bemutatott karbonrakéta brutális sebességfölénye, de hogy mégsem ők nyerték a siklókategóriát az a laza, leginkább baráti találkozóra hangolt szabályrendszer gyermekbetegségeinek tudható be. Szerencsére a versenyláz még nem hatalmasodott el a közösségen, így az érintettek sem különösen izgatták magukat.
A díjakat a főtámogató e-On hozzájárulásának köszönhetően bármelyik rangos vitorlásversenyen is megirigyelnék. A jó hangulatról a házigazda és a legnagyobb e-hajó gyártó Viszkei András gondoskodott. Minden átadott díj mellé valami vidám történetet is kapcsolt a résztvevők, a hallgatóság nagy örömére. Nekem leginkább azok a sztorik tetszettek ahol a teljesen lemerült akkuszintet jelző, de még működő hajókban ülők félelmeiről szólt. „Ezek a hajók még áram nélkül is kitűnően működnek" volt a parti segélyszolgálat bíztató üzenete, és valóban mindenkinek sikerült beérnie a kenesei kikötőbe.
A BFYC konyhája megint kitett magáért. A finom ételek mellé kitűnő zenét is szolgáltattak. Míg az e-hajósok késő éjjelig pusztították energiájukat, addíg a lemerült akkumulátorokat rácupppantották az elektromos hálózatra, hogy a hajók másnap feltöltődve térhessenek vissza otthonaikba.
Gerő András
