„Bandi mérnök"-kel, - az egyesület főtitkárával - kettesben visszük át a hajót Földvárról Csopakra. Földváron már a daru alatt is megültünk, tisztán lelátni a fenékre - az alsóörsi motoros mólónál nem biztos a vízmélység, Csopakon pedig még éppen beférünk a már leállt menetrendszerinti motoros kétméteres helyére az 1,85-ös merülésünkkel. Itt gyülekezik a csapat, a többiek csak estére tudnak leérni, aludni Árpi házikójában fogunk Csopakon. Előtte kis stratégiai egyeztetés az Álom (30-as Jolle) csapattal, egy-két pohár saját borral - sült oldalassal, - hiába, az Álom csapat híres a gurmanisztikáról!
Kellemes, kifújt 5-6 csomós szélben, fantasztikus időben, két óra alatt átértünk Csopakra, az egész szezon talán legkellemesebb menete végén! Bár ilyen idő lenne holnap is! A met.hu délelőtt 11-re mond 20 csomós alapszelet 30-35 csomós befújásokkal, ami nekünk már bőven sok, (a hajó és a csapat is) erős szélben mindig gyengébben teljesít.
A Béla Úr...Tudatosan készítettük fel gyengeszeles hajónak, (holott annak idején megboldogult Fölföldi Pista nem így gondolta), kielemezve a Balaton szélstatisztikáját, ami szerint többségében gyenge szél fúj a szezon nagyrészében. Így lett a döntés annak idején az árbocmagasságról, tőkesúlyról, vitorlaméretről, vitorlák formájáról stb.Ez már önmagában is egy játék, ilyet one-design hajóknál nem lehet csinálni.A második legfontosabb szempont maga a csapat. Nekünk nem nagyon jut időnk edzeni, örülünk, ha néhány versenyre eljutunk, meg azért a néhány kiló súlyfelesleg és „évfelesleg" nem nagyon kedvez az erősszeles meneteknek - nem nagyon akadna trapézos például. Ezért aztán nagydenevéres a grósz, nagy a génua, stb. Persze azért megcsinálunk minden menetet, de jó eredményeink inkább gyenge szélben születnek. Az edzések helyett inkább mi télen is „vitorlázunk", mindig valami újat próbálunk kitalálni ami gyorsíthat, (például ikerkormány), kompenzálandó a rendszerint csökkentett yardstick számokat. Így jutottunk el 99-ről 93-ra, ami már szerintem az alsó limit...Persze, mi is szeretnénk többet vitorlázni, de szerintem ma mi vagyunk a többség azzal, hogy hajtunk mint a gép, hogy néha még vitorlázhassunk is.
Mindent összevéve, hajónknak és nekünk magunknak is, a legkellemetlenebb körülményeket a Balatonon végigfújó, délnyugati erős szél jelenti, kemény hullámzással amiben éles kreuz-menetet kell mennünk. Ilyenkor a hajó csak bólogat, esik, puffan és persze lelassul minden átbukó hullámon. Nem elég hosszú a 30 láb, hogy több hullámra üljön fel. Na pont ilyet jósolt a met.hu szombatra.
Rajt szombaton...A szokásos módon próbáltunk elrajtolni, a rajtvonal déli bójájánál ejtett kreuz-ból visszajőve a rajtvonalra, amikor a szél hirtelen lecsendesült, befordult délnyugatira de az egy perccel korábban még erősen délről fújó szél nagyon kellemetlen döghullámokat okozott. Ebben a helyzetben- életemben először, - fordulás közben teljesen megálltunk ! Olyan szinten állított meg egy rossz szögben kapott döghullám, hogy jó 5 percbe telt, mire újra el tudtunk indulni, és megfordulni - így persze csúnyán lekéstük a rajtot. Mire a rajtvonalra értünk, odatömörült egy kupacba vagy 25-30 hajó, akik szinte mozdulatlanul és kormányozhatatlanul himbálóztak egy helyben a döghullámokban, persze jobbcsapáson, így mindenki alá kellet esnünk mivel mi balcsapáson érkeztünk. Nem a legszebb rajt, legalább negyedórát buktunk az ügyön!
Szerencsére, a szél nemsokára nyugatiassá változott, (erről végképp nem szólt a met.hu) így végre utánaeredhettünk a mezőnynek egyes reffel és egy kis fock-kal. Ahogy csendesedett a szél és a hullámzás, úgy tértünk magunkhoz, végre kitettük a genuát és kezdtünk rájönni a mezőnyre. Siófoktól a csőig egy tack-kal tudtunk végigmenni, rövid igazításokkal, végig a felülést reszkírozva a déli parton. A csövön hamar átjutottunk és együtt húztunk át a rév előtt a Tramival, pár perccel a Kishamis mögött.Végig maradtunk a déli parton és ahogy csendesedett, megszűntek a hullámok, úgy gyorsultunk a többiekhez képest, ledolgozva a rajt körüli bonyodalmak hátrányát. A déli partot végül csak a befutóhoz hagytuk el, éppencsak becsúszva a tökéletes szélcsend elől a célvonalon, de valójában csak a hajó lendületével haladva. A célbójánál már csak az elmaradhatatlan szivarfüst mutatta a nem létező szélirányt. Végül abszolút 30 körül futottunk be odafelé, ami osztályunkban így is negyedik helyet jelentett.
A badacsonyi kikötés viszonylag simán ment, leszámítva azt a félórás agyagdagasztást amivel a Kishamis mellé be bírtuk tornászni a hajót. Az este csendesen telt, az elmaradhatatlan sült libamáj, badacsonyi borok és az esti hibátlan csülökpörkölt után!
Az indulók jelentősen megcsappant számát (alig több mint 150 hajó) alapvetően a kis vízzel lehet magyarázni, sokan ki sem tudtak jönni a kikötőjükből, mások a badacsonyi kikötéstől féltek.Reggel újabb agyagkavarással egybekötött légtornászmutatványok között sikerült kiszabadulni a kikötő rabságából, bár pletykák és szóbeszédek szerint a kikötőt megkotorták az eseményre - na ez látszott rajta legkevésbé. Voltak akik nagy motorjukkal nekirontottak a kikötő közepén lévő sárdombnak - ezeket telt a legtöbb időbe a motorosoknak lerángatni, voltak akik óvatosan lopózkodva, himbálva a hajót - próbálkoztak a partfal mellett, - minket a segítőkész motorosok toltak át a kikötő közepén lévő fenékdombon.A rajt visszafelé gyenge szélben indult, most is a déli rajtbóját választottuk - és sikerült is elkapni egy rendes rajtot, így pár perc múlva már együtt futottunk a Manöken-nel negyedvízen a déli part előtt. Lavórok és kósza szélcsíkok keresésével telt délig az idő, csak egyszer merészkedtünk az északi part felé, ami azonnal lassulást és leállást hozott, így amilyen gyorsan lehetett visszahúztunk a délire úgy negyedvízre, ahol az ottmaradók rendes előnyre tettek szert. Lellénél beértük a Hamist, és onnantól egy csapáson húzhattunk végig velük együtt egészen Földvárig, fantasztikus napsütésben! Ez a kis északi irányú megingás megint 8-10 hely veszteséget jelentett, de így is 27-ik helyre jöttünk be, osztályunkban másodikként. Végül osztályunkban, összesítettben harmadikok lettünk.
Ez a hétvége végül egy újabb nagy élménnyel gazdagított, régen volt mér ilyen jó idő ilyen késő ősszel ! Az idei szüreti megint meggyőzött arról, hogy túraversenyen jó ragaszkodni az eredeti stratégiához, de a szerencse legalább ilyen fontos - elég 50 méterrel odébb menni mint kellene és máris ugrott 5-10 helyezés.
Csontos Péter
