Kedvesen hangzó felajánlás, de az alul-fölül vizes hajóban majdnem téli (f)ázást azért én mégiscsak meghagytam inkább a nagyfiúknak – utólag visszanézve azt hiszem én is, és ők is jobban jártak.

Október utolsó hétvégéjén az idei bónuszom match race helyett tehát Köd Kupa a Beer-Civel. De kezdjük az elején a történetet.
 
 
Beer-Ci valaha egy átlagos Dixie 32-esnek indulhatott, álmában sem sejtve, hogy mélyreható műszaki érdeklődésű tulajdonosának köszönhetően 2012-ben majd egészen jó eséllyel pályázhat a Balaton legtuningoltabb hajójának címére. Mivel azonban ilyet idén még senki sem hirdetett, a besorolása szerényen csak ’módosított’ lett. Teste az én átlag szememnek kicsit szokatlan, de kétségkívül látványos – és eredményei alapján úgy tűnik, hatékony – átalakításának, valamint számos vitorlájának részletes bemutatásától megfelelő hozzáértés hiányában eltekintenék (a rend kedvéért álljon itt egy link a specifikációval: http://sailboatdata.com/viewrecord.asp?class_id=5233, ám leginkább minden kedves érdeklődőnek Beer-Ci gazdáját, Zolit ajánlom, aki bizonyos, hogy szívesen ad teljes körű felvilágosítást vízen és parton, Kenesén vagy bárhol máshol).
A Módosítottal való első vízi találkozásom egy Asso borogató napra esett, amikor legénysége hívására a lefújt Tecon futam után utaztam rajta egy éppen ráérős néhány órát. Utazóként a korláton kívül a kezem ügyébe semmi más nem akadt, Beer-Ciből így nagyjából annyi maradt bennem, hogy bizony nem egy kecses hajó, ellenben az általam megszokotthoz képest jóval kisebb mértékű reffeléssel is igen stabilan menetel 25 csomóban Kenese felé éles menetben. Mondjuk az is igaz, hogy 5 tonna az bizony ötször annyi, mint egy…


Beer-Civel tehát igen, ám a Köd Kupával még soha nem találkoztam, olyannyira, hogy néhány héttel ezelőtt még meg voltam róla győződve, hogy megegyezik a balatoni vitorlás szezon záró versenyével, a Dér Kupával. Ami nem feltétlenül jelenti, hogy nem tudom, hogy a köd és a dér két különböző dolog, azt viszont igen, hogy a magát szintén szezonzáróként hirdető verseny nem szerepel az MVSz naptárban. A nem egyezésre időközben fény derült, így a péntek este lefolytatott nem túl bonyolult „Nem akarsz Köd Kupán Beer-cizni holnap?” „De. Ha kapok a kezembe kötelet.” kérdezz-felelek után már tudtam, hogy a tuning Dixie 32 grosz sottjával az Almádi-Kenese-Alsóörs előtti vizekre kell gondolatban helyeznem magamat. Már néztem is a gurut, a térképes modellt meg az Időképet, szokás szerint mind mást mondott: előbbi D-DK 10 csomóra 30-at kevés esővel, a térkép jóval óvatosabb partvonalhoz igazodó D-DK-K-ÉK, az Időkép meg épp sajtónyilatkozott, ami eszembe juttatta az előző napi kapcsolódó kormányzati hírt, így elegem is lett gyorsan az egész előrejelzés témából. Lesz, ahogy lesz, reggel majd a legrosszabb esetre pakolok. 

6 órakor így is tettem: mentőmellény, sínadrág, aláöltözet, vízhatlan, napszemüveg, polár, sapka, sál, 2 pár kesztyű és gumicsizma - zuhogó esőre, hózáporra, 5 fokra is jó vagyok. Sokat nem tévedtem, a szettek a nap folyamán valamilyen kombinációban mind elő is kerültek… De ne szaladjunk ennyire előre.
 
 
Az előrejelzéssel ellentétben Keneséig nagyon és rendületlenül esett szélcsendben, az ülésfűtés ismét értelmet nyert, a Katicánál kiszállni sem volt kedvünk az autóból, nemhogy vízre menni. A meggyes burek és a kenyérlángos sem javított sokat a helyzeten, a telefonos körkérdésre nemmel is szavaztunk, a másik három viszont igen, úgyhogy nem volt mit tenni: na jó, ha már itt vagyunk, hát legyen. A kikötő kihalt volt, forró kávéra semmi esély, de Beer-cit bemelegítette a radiátor - ami persze kizárólag a reggelihez és a beöltözéshez nyújtott kellemesebb környezetet, mivel vitorlázni aznap sem a kabinban terveztünk. A feltöltést ki-ki a maga ízlése szerint intézte a rendelkezésre álló étel és a különböző palackokban és dobozokban fellelhető ital készletből, közben a zuhogó eső lassan elcsendesedett, és mozogni kezdtek a széljelzők is. 

Almádiig felkészítettük a hajót, és alaposan belőttük az összes koordinátáját minden a kiírásban szereplő pályajelnek. Annyira, hogy a taktikai megbeszélés közben a ködös, szitáló, lengedező reggelen megjelent kb. 20 hajó között kicsit késve, így nem éppen előkelő helyen rajtoltunk. A part mellett még gyengébb és keletibb szél helyett láthatóan jól taktikáztunk legfelül kint a vízen, így már az eső ellenére is boldog hangulatban tartottunk jó sebességgel az első bója felé. Vagyis arra a Marina Port előtt 300 méterrel meghatározott pontra, ahol a kiírás szerint lennie kellett volna. A Fűzfői-öböl szájának magasságában a part felé azonban legnagyobb meglepetésünkre egyszer csak megfordult egy hajó, és felhúzott egy bőszeles vitorlát. Aztán még egy. A következő fél perc mondatait inkább nem adom vissza, persze a felháborodást gyors csapásváltás követte, de még így is tudtuk, hogy oly remeknek látszó abszolút esélyeink a nem éppen tisztán kommunikált félpályás rövidítésnek köszönhetően elúsztak. 
 
 
A kedvünkön innentől csak az javított, hogy végre elállt az eső, és tisztulni kezdett az ég. A nem túl kedves megjegyzésekkel kísért almádi bójavétel után Alsóörs felé már nem vesztettük szem elől a szintén félpályára kihelyezett bóját, amit a mezőny közepével értünk el, egyre lassulva a legyező, lassan 2 csomó alá hagyó szélben. Az idei nyárhoz méltó csordogálás viszont igen jó alkalmat adott a meteorológiai előrejelzések megbízhatóságáról folytatott eszmecserének, főleg, hogy az egész napra jelzett felhőtakarónak már csak a Fűzfő felett kirajzolódó szivárványtól keletre maradtak nyomai. A hirtelen majd’ 20 fokos napsütésben mi is megszabadultunk további rétegektől, a befutó után pedig igazi jó örömvitorlázásba csaptunk az újra magához térő szélben. A Köd Kupát ugyan nem kedveltem meg, de ha süt a Nap, fúj 8 csomó, és egy újabb hajót kormányozhatok, egy bónusz napba még mi kellhet? 

Talán hogy ne jöjjön be az estére előrejelzett 30 csomós, itt-ott már hózáporral kísért 5 fok alá hűlés sem. De az persze bejött.
 
És a http://balaton.vehir.hu/ -oldalon. 

Kovács Éva