Nevezik racer-cruisernek is, a cruiser-racerrel szemben, ahol már komolyabb kabin található, és a testforma is a túrahajókra emlékeztet igazán. Hol a határ? Sehol. Mindenki máshová teszi, nem is igazán lényeges.

Bárhol is a kategóriahatár a magyar Code 8 abszolút racer-cruiser. Az egységes osztályhajóvá válás vágyával terveztetett, és jelenleg a harmadik darab épül a Balatonra. Közúton jól szállítható, mert a tõkesúlya nagyon könnyen leszerelhetõ, így a Code 8 alacsonyan ül az utánfutón, és könnyen vontatható, mint egy nagy jolle. 

Azt sem kell bizonygatni, hogy kis személyzettel is megvitorlázható, hiszen Litkey Farkas háromszor nyert már szólóvitorlás tókerülõt vele. 

Mit is ígér még a brossúra? Kis befektetéssel fenntartható, ésszerû méretek, ésszerû árak.

 

 

 

A méretek ésszerûek. A Fa Nándor féle egykezes tókerülõre elõírt maximális hajóhossz 8 méter. Ez lett a kezdetben 8 M OD hajókkal futott verseny alapján a Code 8 kategóriája is. Az elmúlt években megszületett a 8 M Pro típus vagy kategória (jelenleg még nem önálló osztály), amelybe a Fa Nándi és Déry Attila által tervezett nyolcméteres tartozik, illetve a Code 8.

A Düsseldorfi Hajókiállításon a magyar stand egyik fontos eleme volt a hajó. Nem azért, mert az árboc állításakor csaknem sikerült letarolni a környékbeli installációt...

Fontos elem volt a hajó mert – szép magyarsággal mondva  – a high-techet képviselte, illetve bemutatta a Pauger Carbon árbocokat és rudazati elemeket felvonultató kis kiállítása mellett a cég hajóépítõ képességét is. Fontos volt emellett azért is, mert a hajó oldalán ékeskedõ Budapest Bank szponzorfelirat sokakban egyértelmûsítette, hogy ez itt a magyar stand. 

 

 

Így az egyik oldalon álló Code 8 és a túlvégen mosolygó Pata Stradivarius kész mûveltségi kvíz volt a kicsit tájékozatlanabb látogatónak, akinek kisebb szellemi terhelést is jelenthetett a Budapest-Bukarest különbség feldolgozása, illetve Paganini kilétének megismerése, ami kétségtelen rést üthetett egyesek wagnerileg korlátozott világképén. Ne legyek azért túl gunyoros: nagyon kevesen akadtak ilyenek a látogatók között, és a témakörben elejtett megjegyzéseik, kérdéseik legalább vidámították hétköznapjainkat a standon...

A Code 8 konkurrenseit keresve tulajdonképpen két hajóra akadtam a szomszédos 16-os csarnokban. A svájci-lengyel Saphire és a szlovén Seascape 27 nem csak ugyanaz a kategória, de formájukban és tervezési koncepciójukban is hasonlóak a magyar hajóhoz.

A három közül – elõre elárulom – én naná, hogy a Code 8-at választanám. Biztos vagyok benne, hogy ha a három vitorlást összeeresztenénk egy pályára az Andrej Justin tervezte magyar hajó sebességben símán verné õket. Még akkor is, ha egy üvegszálas változatot (még nem épült) állítanánk vetrsenybe ellenük. Természetesen akadnak nagyon jó részmegoldások, ötletek a másik két típuson is, amelyekbõl persze több átvehetõ a Code 8-ra is.

 

 

Amiben a Seascape 27 versenytársai fölé nõtt, az egyértelmûen a marketing. A szlovén csapat nagyon szépen felépítette a bemutatkozást. Bizonyára áldoztak is erre rendesen. Elõször is megjelent egy hosszú és nagyon méltató bemutató a német Yacht magazinban. Ami nem mellesleg Európa legnagyobb példányszámban megjelenõ hajós lapja. Aztán engedélyt kaptak az újságtól arra, hogy ezt a cikket különszám szerû nyomtatásban terjesszék a standon. Benevezték a hajót a vásár és az év hajója versenyre, aminek a feltûntetése is marketingelem. Hát még ha díjra jelöltté, netán nyertessé is válik az adott hajó, arról nem is szólva. Mindenesetre egy ilyen kampány nem kis pénzbe kerül, beleértve a kiemelt, nagy kiállítási helyet. Az érdeklõdés és a hírek alapján mindez megérhette a szlovén cégnek, mert a típus felfutásáról, és komoly rendelésmennyiségrõl lehetett hallani a vásár alatt. Igaz, vagy nem, azt nem tudom, hiszen manapság a marketing egyik eleme lehet a suttogó propaganda is. Majd meglátjuk pár éven belül, valójában mekkora a sikerük.

Maga a Seascape 27 is nagyszerû kis hajó. Nem akárki tervezte azt sem: a Mini Transat és a Class 40 világában ismert és sikeres francia Samuel Manuard, aki maga is ott volt a vásáron. 

 

 

Jött volna egyébként Andrej Justin a Code 8 tervezõje is, csak ebben megakadályozta a düsseldorfi légisztrájk, és járatának törlése.  

Ha már a tervezõk, akkor ugrok egy pillanatra a Saphire-hoz. Annak kiötlõje az olasz Claudio Maletto, aki nálunk feltehetõen kevésbé ismert, mint Justin vagy Manuard. De csak azért, mert nagyon visszahúzódó egyéniség. Amúgy 11 America’s Cup hajó tervezésében vett már részt, és a Saphire programot futtató svájci vállalkozó, Michael Tobler úr elmondása szerint az õ munkája volt például a Mascalzone Latino AC hajó.

A Seascape 27 bizonyára meghathatta a német látogatókat szellemes „belmotor a külmotor” rendszerével. A cockpitben egy fedelet felnyitva a vízszintesen tárolt külmotor egy hatalmas zsanérral a hajófenéken nyíló ajtón át egy mozdulattal üzembe helyezhetõ, illetve elpakolható. Ugyanakkor gyengébb minõségû a felszereltsége a másik kettõnél, a rudazatáról nem is szólva, ami ugye a Saphire-on és a Code 8-on Pauger Carbon, míg a szlovén hajón – jelenleg még –  ahhoz képest elég gagyi karboncucc található.

 

 

A Saphire-t tippelem a három közül a leglassabbnak, de ez persze csak amolyan ránézek a formájára és úgy gondolom érzés. Nem vagyok hajótervezõ, csak sok hajót láttam, de ettõl még nem kell igazam legyen. Persze ez nem is egy precíz hajósteszt, csak egy elfogult látogató mammogása...

Ahhoz viszont nem kell szakértõnek lennem, hogy megállapítsam, a Saphire belsõ kivitele jócskán a másik kettõ mögött kullog. Mivel mindhárom esetben a kabinfal egyszerûen a héj vagy a deck belsõ fele top coat-val lekenve, így jól látható a kivitel gondossága. A Seascape-ben is jobb lett volna egy-két mélyebbre világító lámpát leoltani, és a legnyugodtabb lélekkel a Code 8 belsejében hagyhatta a kiállító az érdeklõdõt nézelõdni. 

 

 

A legsportosabb, leggyorsabb a formáján túl – mert azért ne feledjük, hogy Andrej Justin rengeteget dolgozik együtt Russell Coutts-szal – azért is a Code 8, mert a legjobb a hajótest-tõkesúly súlyaránya, illetve a legtöbb vitorlát hordozza a három közül. 

Belül a két ellenfél kicsit tágasabb, amiért magasabb testtel illetve a Seascape esetében számomra csúfabb, nagyobb, a hajót túrásabb formájúvá tevõ kabintetõvel fizetnek.

Ha pedig mindehhez az árfekvéseket is nézzük, akkor a Code 8 elsöprõen a legjobb. Illetve, amint azt a magyar hajóknál megszokhattuk, az árelõny akkor kezd igazán kidomborodni, amikor a vevõ nekiáll az extrákból szemezgetni. 

A Code 8 háromféle kivitelben rendelhetõ. A karbontestû és karbon rudazatos Racer változat mellett lehet Cruiser is, ami ugyanaz üvegszálas kivitelben és alumínium rudazattal. A hajó így sem lényegesen nehezebb, tehát a teljesítménye csak kicsit csökken. Leginkább ezt a verziót illene összehasonlítani a versenytársakkal, amelyek nem karbonhajók.

 

 

A Simon Tamás vezette Code Yachting cég kínálja a Code 8 Match verziót is. Ez a párosverseny célokra specializált típus. Kicsit hosszabb, mert a hátuljánn egy az RC44-hez hasonlóan lecsatolható spoiler van, illetve az orrán is ott az ütközõrész, amely lehetõvé teszi, hogy egy heves match race találkozás után a sérült elemek cseréjével a hajó azonnal harcra fogható állapotba kerüljön. A Code 8 match emiatt hosszabb és nehezebb a testvéreinél.

A három Düsseldorfban kiállított konkurrens típus besorolható lenne a daysailerek kategóriájába is, amirõl még a Scholtz 8.8-as kapcsán írok majd. Ott is a gyors vízreszállás, a könnyû kezelhetõség, a vitorlázás élvezete a lényeg. Persze a Code 8, a Saphire és a Seascape 27 sokkal inkább versenyre kialakított hajó, így inkább mégse sorolnám a kellemes, kényelmes és biztonságos vitorlázást ígérõ daysailerek közé.