1967-et írunk és egy Brod Arvidson nevű svéd hajóépítő mester műhelyében járunk. Kihívás előtt áll a mester, mert megrendelője, Stig Wennerström ezúttal valami különlegeset akart. Tudja róla, hogy nagymenő, ezért azt is tudja, hogy tényleg olyasmi kell neki, amilyen még nincs. „Könnyű legyen és gyors"- hangzott a kérés. Hosszas keresgélés után talált rá erre a fára. Ez a legkönnyebb. Spruce fenyő. A jobb fajta grafitceruzákat is ilyenből készítik. Ez a fajta a boreális a tajgai klímát is tűri. Könnyű lesz és tartós, az már biztos. Könnyedségében pedig már benne van a sebesség.
Wennerström szerette a hajókat. Pontosabban két dolgot szeretett. Az új hajókat és a szépen megépített hajókat. Pontosan tudta, mit akar. És meg is kapta. Nem tudni, hány évet szolgálhatta őt és mancsaftját a hajó, de hogy 1970-ben még beleült, az biztos. Ugyanis világbajnoki bronzot szerzett vele. 1968 és 1970 között lehetett az, amikor vagy bérben, vagy adásvételek útján vált világjáróvá a hajó, és ebben a két évben arathatta 9 országban is a sikereit.
Egy 1968-as feljegyzés írója egy Észak-Amerika Bajnokság Ezüst futamában, a San Francisco öbölben, 18-25 csomós szélben nagy csatáknak lehetett szemtanúja. Olyan igazi, „minden-futamban-más-nyer" és „ott-loholnak-egymás-nyakán" küzdelem volt, 90 fokos szélfordulóval, olyan nevekkel, mint Thomas Blackaller, Don Trask, Ralph de Luca, Chuck Lewsadder, Gary Mull, Pete Bennett, és Wennerström.
A Blott X egyébként nem az egyetlen Blott volt. Wennerström hű maradt a névhez és minden hajóját - akár Star volt, akár Tempest, vagy Soling, Blottnak nevezte el. Nem tudom, meddig jutott el a számozásban, mindenesetre történetünk főhőse a tizedik volt a Blott-ok feltörekvő dinasztiájában.
De miért mondjuk el mindezt? Azért, mert a Blott X egy legenda, a legendákat pedig életben kell tartani. Azért, mert ez a hajó jelenleg méltatlanul lapul egy szemesi horgásztó partján és lassanként elrejti a föld és a feledés homálya. És végül, de nem utolsósorban utána szerettünk volna járni annak, hogy került oda az a hajó?
A Magyar Vitorlás Szövetség vette meg és hozta be az országba a hajót 1971-ben. Akkoriban még az MVSZ vette a hajókat és osztotta ki a tehetségesebb versenyzők között. Kellett is nagyon, hiszen volt egy páros, akik kiemelkedően tehetségesek és szívósak voltak, és nem mellesleg ki szerettek volna jutni a müncheni Olimpiára. Pénze nem nagyon volt a Szövetségnek, azért kölcsön kellett kérni. Volt egy megveszekedett „sztáros" német, akinek jól jövedelmezett a húsimport, Fritz Riesnek hívták. Ő segítette ki az MVSZ-t, hogy a hajót meg tudja venni. Így érkezett meg hozzánk a hajó, amivel aztán a felkészülést követően a Gosztonyi András - Holovits György kettős, az addigra már világversenyeket is megjárt páros 1972-ben kimehetett az Olimpiára. A 24 versenyző egység közül végül a 8. helyet szerezték meg, úgy, hogy volt olyan futam, ahol az előkelő 2. helyen végeztek. Ez minden idők egyik legfantasztikusabb magyar olimpiai eredménye volt.
A Blott egészen 1994-ig nem volt magán kézben, addig azonban három magyar klubot megjárt.
Az Olimpia utáni két évben, 1973-ban és 74-ben zömmel Gosztonyiék versenyeztek a hajóval. 1975-ben aztán új kormányost kapott, Telegdy István személyében. Az olimpikon Holovitssal az oldalán újabb nemzetközi sikert értek el, 1975-ben a páros megnyerte a Balatonon rendezett 17. Star District bajnokságot.
Ezután a régi faárbocot fémre kellett cserélni, de az új stágolásból keletkező erőket már nem bírta a puhafa hajótest - a decken lévő bekötéseknél gyengülni kezdett.
Az ezt követő hazai- és világsikerek, illetve az 1980-as moszkvai Olimpián való részvétel, amelyek Holovits György - immár kormányosként - és testvére, Tamás nevéhez fűződnek, már egy Svájcból kapott, és általuk „Földvár" névre keresztelt használt hajóhoz kötődnek.
A Blott X is futott még egy darabig a Balatonon, otthona a Budapesti Spartacus SC volt Balatonföldváron. Egészen 1988-ig, amikor a Spartacus megszűntette vitorlás szakosztályát, és ezzel nemcsak a klubtagok, de több hajó is helyváltoztatásra kényszerült. Többen az ELMÜ alsóörsi klubjába igazoltak át, és a Blott X is oda került.
Pár évig még itt is versenyeztek a hajóval, kiemelkedő eredmények ekkor azonban már nemigen születtek. Sőt, a '90-es évek elején, a műanyag hajók forradalma korában a szegény, megfáradt fahajó már nem igazán tartozott a menők közé.
Volt még egy pillanat, ami úgy nézett ki, hogy újra reménysugarat hoz a Blott X számára, amikor Lipovics Zoli, az egyik alsóörsi klubtag úgy döntött, felújítja. Le is csiszolta szépen, az összes festékréteget eltűntetve róla, egészen fáig. Az ékességét meghagyta, a fartükrén díszelgő Nevet. A név, amelyhez annyi utazás, annyi munka, de mégannyi is siker fűződik. Aminek lenyomatát régi Log-ok hasábjai és az itt-ott fellelhető eredménylisták őrzik, együtt a magyarokéival. És a név, ami egyet jelentett a hűséggel, a jó spruce kitartásával.
A felújítás sajnos abbamaradt. A hajó ponyva alatt, a parton várta sorsának beteljesülését. Ami pedig 1994-ben be is következett, amikor - és ekkor került a hajó először és utoljára magánkézbe - olyasvalaki vásárolta meg, aki a kieljének színesfém tartalmát többre becsülte, mint dicsőséges tradícióit, és aki a megcsonkított teknőben inkább muskátlit látott szívesen. A többit már tudjuk.
Ilyen a recycling. A hajót a természet adta és jó úton van visszafelé. A kör bezárul.
Források: Holovits György, Erdélyi Béla, Telegdy István
Köszönet a képekért Lettner Adorjánnak és a Hajó Magazinnak!
Összeállította: Kövendi Eszter
Kövendi Eszter
