A történetben megjelenő szereplők nem kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk nem a véletlen műve.

 

 

 

Az utazástól nyúzottan, az európai téltől legyengülten, sápadtan, hosszú gatyában és zárt cipőben érkeztünk a venezuelai Margit-szigetre.  Helyi exkluzív tanácsadónk, el húngaro Zsolti, autentikus, a forró széltől lobogó hajú Venezuelai barátnője, és a nagyon autentikus Diony (Guadagnino) már vártak minket a reptéren. A taxisok, Zsolti (el húngaro) és Diony percek alatt a bajnokok falujába (el pueblo de las campeones) repítettek minket, ahol az autentikus szörbajnok, a legendás V69 rajtszám tulajdonosa rövid, ámde velős ismertetőt tartott a helyi viszonyokról, mosolygott kicsit hosszú nadrágjainkon, majd 20 perc után leállította pickupjának 5 literes motorját, mert a szomszéd apartmanból alvás-problémára hivatkozva udvariasan megkérték rá. 

Rövid bevezetőmben érdektelennek tűnő, ámde kis csapatunk számára mégis izgalmas részletekből kiderül máris egy-két fontos tudnivaló a helyi viszonyokról: venezuelában forró szél fúj, a világbajnokok észrevétlenül elvegyülnek az emberek között, a benzin ingyen van, amit a helyi lakosok előszeretettel és nagy mennyiségben égetnek, és ritkán látnak hosszú nadrágot. 

A leszállástól az ágyba ájulásig tartó rövid órácska alatt rengeteg élményt éltünk át, de másnap reggel újabb, erősebb dózis várt ránk. Miközben Ricardo (Campello) anyukájához tartottunk, hogy az általa üzemeltetett tengerparti hotelben elfogyasszuk első reggelinket, találkoztunk beszélő papagájokkal, óriási gyíkokkal, békákkal, megállapítottuk, hogy az út szélén burjánzó és virágzó leanderre már ráférne egy kiadós ritkítás, hogy itt nem sápadtak az emberek, közben pedig szervezetünk padlógázzal kezdte el termelni a már közel három hónapja mellőzött D vitamint.

 

 

 

Reggeliző helyünk és a szörfcenter környéke számos, a csapatunk szemében nem mindennapi eseménynek volt színhelye: itt találkoztunk először Gollitoval (Hosé Estredo), Ricardoval, időnként Cheo (Diaz) is mászkált errefelé, Diony itt szörfözött a számára érdekesebb napokon,  de Yoli és Tom (Brendt) is gyakran feltűnt a vízen. El húngaro állítása szerint a reggeliző asztalaink rajtuk kívül még ismertebb, nem osztatlanul népszerű látogatókat is kiszolgáltak már, néhány éve Kadhafi (Moammer), Chávez (Hugo) és Morales (Juan Evo - Bolíviai elnök) is itt vacsoráztak, miközben reflektorfényben a falu bajnokai rögtönzött bemutatót tartottak nekik a vízen.

A február végén kint töltött két hét alatt minden nap tudtunk szörfözni. Freestyle szörfösök 80%-ban 4.5-4.7 m2-es vitorlával mentek, a fennmaradó 20% az 5.0-5.5 vitorlaméreté volt. Ennek megfelelően a szlalom-szörfösök 6.0-7.0 közötti vitorlákkal pirítottak minden nap. A szél a reggeli órákban kicsit gyengébb, de szörfözésre egyébként szinte mindig alkalmas, az erősödés általában dél-egy óra körül érkezik és egészen naplementéig kitart az erő. Miközben El Yaquén éjjel-nappal fújt a szél, a sziget egyéb részein általában gyengébb légmozgást tapasztaltunk. 

Spot no.1. - El Yaque központ - A szörfözés fő helyszíne nagyjából a Planet Allsports és a szomszédjában található szörfcenterek előtt található. A szél side-shore irányú, azaz oldalról, ha a víz felé nézünk, balról fúj. A lábaka parttól egészen nagy távolságig leérnek, a víz néha erősen choppy, ami a gyakorlást egy kicsit nehezíti. Ritkán bejöttek a parttak párhuzamos irányú hullámok is, kitűnő rámpát képeztek a magasabb ugrásokhoz is, ahogy néhány mellékelt fotó is tanusítja. 

Spot no.2. - A büdös, de sima - A szél erejével nem volt gond, de a sikerélmény érdekében időnként kívántuk a simább vizet. El Yaque-ből raumban lecsúszva, szörffel viszonylag hamar elérhető egy kis spot, ahol egy földnyelvnek és egy általa lezárt hosszú öbölnek köszönhetően teljesen síma vízen lehet gyakorolni a manővereket. Freestyle manőverek gyakorlására kiváló, a spot hossza erre elég, kb 200 m, ha beljebb mész már nagyon kicsi a víz, a 20 cm-s freestyle szkeg is leér. Még beljebb egy kicsit újra mélyebb, de ott a Mangrove bokrok leárnyékolják, pöffössé teszik a szelet. Ezen a helyen a szél talán egy kicsit még erősebb is mint a "központban", mikor nagyon sokalltam, időnként bemenekültem a pöffös részre, de nem volt túl jó. A freestyle manőverek gyakorlása közben jelentős motiváló erő lehet, hogy backboard irányban a víz eléggé büdös és tele van mindenféle néha szúrós vízi növénnyel:). A központba való visszaút már kicsit macerásabb, megfelelő szélben 4-5 fordulós hosszú kreuz-túra míg visszaküzdöd magad a szörfcenterek magasságába. 

 

 

 

Spot no.3. - Coche - Isla Margaritától délre, a spottal szemben van egy sziget, ahova akár szörffel is átmehetsz, visszafelé viszont nem árt motorcsónakkal jönni, különben nagyon sokat kellene kreuzolnod. Első és egyben utolsó átszörfözésünk (második alkalommal mindkét irányba motorcsónakkal mentünk) nem sikerült olyan simán mint ahogy azt a helyiek ígérték. Arról volt szó, hogy a két sziget között legyengül a szél, de arról nem, hogy nem is jön vissza. A 20 percesre tervezett átszörfözésből így majdnem másfél órás lassú szenvedés lett, de átértünk, van aki szenvedősen, volt aki igénybe vette a motorcsónakot. Coche nyugati felén egy nagy öböl található, elfújó széllel, a víz tehát itt is sima és nagy terület áll rendelkezésre a gyakorlásra, speedelésre, itt tehát a freeride / szlalom szörfösök is élvezték az adottságokat. Az öböl északi oldalán egy hotel található, ahol akár napijeggyel is igénybe vehetők az all inclusive program szolgáltatásai, ráadásul egészen szerény áron. A szél itt állítólag egy kicsit gyengébben fúj mint a "központban", de mindkét alkalommal elegendő volt a csapatnak. A túra ára nem több mint fejenként kb 1000-2000 ft-nak megfelelő Bolivár. 

Spot no.4. - Porto Guamache - Helyi tanácsadónk, Zsolt ajánlásával jutottunk el ide. Taxival (olcsó) megközelíthető spot, hasonló mint Coche, talán valamivel pöffösebb, ha a part közelében szeretnél maradni. Itt nincs all inclusive hotel, nagy hajók viszont lehetnek. A parton van egy vendéglátó-ipari egység, melyről nem tudtuk eldönteni, hogy nyitva van-e vagy zárva (ezt Venezuelában sokszor nehéz eldönteni), de adtak innivalót, szóval talán nyitva volt. A parton egyébként egy lelkes helyi frissen gyűjtögetett osztrigával kínálta a társaságot, amivel a bátrabbak éltek is, az igazat megvallva persze ennél frissebb osztrigát sehol nem talál az ember. 

 

 

Szép, napsütés, kaktusz, mangrove, dzsungel, feketeárfolyam, emiatt olcsó, steak, koktél, finom, ingyen benzin, szilikon, nagy:), gazdag, szegény, pálmafa, kókusz, lazulás. Ezek a szavak, melyek elsőre eszembe jutnak túránkról, ha a szabály az, hogy a szörfre nem gondolhatok. Mivel a sok szörfözéstől megőrültünk volna mást is kellett csinálnunk, így hát:

 

Kb 1300 USD 10 napra, repülőjeggyel, illetékekkel, szállással, reggelivel. Ezt többek közt Hugo Cháveznek és a fekete-fehér árfolyamnak is köszönhetjük. Nagyon megérte, és reméljük ez a számunkra előnyös állapot a jövőben is fennmarad. A világ legfinomabb steakjei, a világ egyik legjobb helyén alig több mint 1000 Ft-ért, a szomszéd fáról leesett kókuszból készült coco-loco koktél kb 300 ft-ért? Ezek a megfizethető dolgok, a folyamatosan fújó szél, napsütés (és az olaj) pedig a természet ajándékai.

Venezuelai kintlétünk alatt bőven kaptunk belőle mi is, köszönjük szépen!

 

További képek ITT.

Az útról film is készült, megnézheted ITT.