Túrázó társaim többsége ellenben kölcsön jószágokkal járja a Balatont. Rendkívül kibővült a választék. Tengeri méretű csodákat is bérelhetünk. De ne higgyük azt, hogy az „aranyért" adott, minden csilli-villivel ellátott csodajárgány mindenre jó, még tudásunk hiányosságait is pótolja. Lellén esett meg júliusban, hogy egy ilyen harminchat lábas gyönyörűség bénázta be magát a partfalhoz, a második keresztstég mellé.

 

Másnap reggel az indulásnál egyikünk felajánlotta segítségét az induláshoz. Nem kellett. Majd jó háromnegyed gázzal megindult előre, persze alig fordult, végigszántotta vagy nyolc vitorlás farát, letörve a külmotorokat, meg a kormányt, ahol csak lehetett. Hatalmas kár, szitkozódás. És még neki állt feljebb. Mondott mindent a kikötő elrendezésére. Eszébe sem jutott, hogy hiába téríti meg az anyagi kárt, a sérült hajók gazdái, pár hétig biztos, de lehet, hogy egész nyáron nem tudnak vízre szállni. Annyi a szabadságnak, túrázásnak. Térjünk kicsit észhez, a pénz nem minden! Legyünk tisztában tudásunkkal, tapasztalatunkkal. Mielőtt nekivágnánk, mondjuk fel a leckét. Próbáljuk ki nyílt vízen, kidobott pufferek, vagy mentőmellények segítségével, mit tud az ismeretlen teknő, mennyire manőverezhető. A kikötőkben aztán tartsuk magunkat a tapasztaltakhoz. És csak lassan! Ne szégyelljük elfogadni a segítséget, nem leszünk tőle kisebbek! Hajós társaim nevében is nagyon szépen köszönöm!

Ne csak a „soklábasokat" ostorozzam. Ugyanezen a túrán történt. Badacsony, vendég móló, délelőtt, nulla szél. Kölcsönzött Rebell, négyen rajta. Külmotorral nagy gázzal hátra, farral be a nádasba, majd full gázzal előre ugyanezen a nyomvonalon, neki az egyik hajó farának. Recsegés, ropogás, kikötőbika letörve, fürdő létra darabokban. Nagy nehezen elrugdossák az orrát (közben bőg a motor), aztán húznak kifelé. Visszaordibálják őket. Kiderül, eszükbe nem jutott, hogy kárt okoztak és bármi tennivalójuk lenne. Sűrű bocsánatkérés, rendőr, kárrendezés. Egyébként kedves, udvarias hölgyek és középkorú urak voltak, csak éppen lövésük sem volt, nem hogy a vitorlázásról, de az alapvető hajózásról sem. Mellesleg egyhetes túrának az elején tartottak, életükben először.

Levonható-e tanulság, nem tudom. Annak persze örülök, hogy minél többen túráznak. Brávó! De könyörgöm, legalább egyvalaki legyen, aki valamilyen szinten tapasztaltabb hajós. És ha szerényebb költségvetésű bérleménybe szállunk, talán még inkább fontos, hogy alaposan „összeismerkedjünk". Motorkezelés, kiállás - beállás, szerepkörök tisztázása, tevékenységek begyakorlása. Te ugrassz az orrkötelekkel, Laci a jobb hátsót, én kormányzok, és rakom a balt, ő kezeli a motort... stb. Persze indulást megelőzően is beszéljük át, hogy megyünk ki a kikötőből, melyikünk mit és mikor csinál. Fontos dolgok ezek, annál inkább, minél gyakorlatlanabbak vagyunk, és minél ismeretlenebb, „nehezebben lovagolható" a jószág.

 

Most még hull a hó (ó balsors, pedig már kenném az alga gátlót), de talán nemsokára indulhatunk. Addig még összehoznék pár ötletet arról, hogy miként szervezzünk valódi jó túrát. Persze ez a következő írásom témája lesz, és ígérem, aztán tényleg elindulunk!

 

Gelencsér György (Merlin)