Ezen a versenyen még csak a 30-as flotta hajói vettek részt. A kedvenc versenyhajója a Rabonbán az óta nélküle szeli a Balaton hullámait.
Rabonbán: idén a Bujtor István Emlékverseny 3. helyezettje, Simák Pál vezetésével - fotó: Kecskés Balázs
Másik szeretett hajója a Tamangó, egykori manchaftjának, Németh Miklós fiának, Csongornak birtokába került. 2012-ben Czittel Lajos gyönyörűen felújította. A felújított hajót István születésnapján, május 5-én tették újra vízre. Méltó örökség!
2012-ben a 30-as flotta meghívta a Tamangót és társait, az alakuló folkboat flottát, az emlékversenyre.
Tavaly öt folkboat vett részt a Füred-Szemes-Füred túraversenyen, az idén sajnos objektív okok miatt, csak 3.
Tavaly óta már a Folkeboatok is résztvevői a versenynek - fotó: Kecskés Balázs
Vannak emberek, akik kapitánynak, vezetőnek születtek. István ilyen volt. Egész élete erről szólt. Csapatot, közösséget teremtett, illetve teremtődött körülötte. Igazi vezéregyéniség volt.
Ennek voltunk tanúi a hétvégi Emlékversenyen. A 30-as flottából 6 hajó legénysége a folkboat osztályból 3 hajó csapata. A kiváló szervezők és segítőik jóvoltából igazi családias, baráti találkozón vehettünk részt. Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket a későnyári gyönyörű, kicsit ugyan gyengeszeles hétvégén. (Tavaly ugyanilyen szép idő volt.)
Szombaton délután a szemesi temetőben negyven-negyvenöten emlékeztünk.
Különleges megemlékezés a temetőben - fotó: Kecskés Balázs
A főbejáratától néhány lépésnyire van Bujtor István eltemetve, közvetlenül szülei sírja mögött. Bátyjától, Latinovits Zoltántól néhány lépésnyire.
Elgondolkodtató, rejtőzködő síremlék. A fejfa fehér kőből faragott vitorlaszerű lepellel letakarva. A nehéz kő könnyed, mégis visszafogott. A lepel alatt nyitott könyvben vers idézet.
Tavaly még meghökkentem, idén már természetes volt. A sír körül kis kupica pálinkát ittunk és pezsgővel koccintottunk az emlékére. Néhány cseppet a sír körüli növényeknek is juttatva, bízva benne, hogy átkerül az áthatolhatatlan régióba, és együtt poharazik velünk.
A baráti koccintás István sírjánál szinte kötelező része a "szertartásnak" - fotó: Kecskés Balázs
Idén is, mint tavaly, Németh Miklós rövid emlékező beszédet mondott. Tömören, kedvesen, tárgyszerűen, ahogy illik a Kapitányhoz. Tavaly még kissé feszült volt a hangulat, talán a drámai sokk még túl közel volt. A temető sem a viccelődés koccintgatás színtere általában. Idén azonban történt valami. Néhány sztori előkerült, egyre bátrabban és vidámabban emlegették fel barátai, sporttársai a rég- és közelmúlt történeteit. Versenyekről, parti és színházi helyszínekről. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy nagyon jókedvű, barátságos beszélgetésbe merültünk. Úgy, mint egykor, most is Ő volt a középpontban, pedig meg sem szólalt. Mégis, mintha bármelyik pillanatban átvehette volna a szót, jól ismert, mély, erős hangján. Átvette és megszólalt bennünk. Ahogy aznap a természet, jó kedvű és barátságos volt.
A szép alkonyodó napsütésben együtt ballagtunk vissza a kikötőbe, folytatva a Róla való emlékezést. Barátokként, közösségként. Mert vannak emberek, akik arra születtek, hogy csapatot, közösséget hozzanak létre. Velünk is ez történt. Ezt neki köszönhetjük.
30-asok és Folkeboatok a szemesi kikötőben - fotó: Kecskés Balázs
Tudjuk, szeptemberben, ha esik, ha fúj, ha süt, ha nem, összejövünk, emlékezünk. Erősítjük azt, mi összeköt. A víz, a szél, a hajó, a Balaton, a közösség szeretetét.
Hatalmas buli kerekedik minden évben Szemesen - fotó: Kecskés Balázs
A hétvége centruma az Istvánra való emlékezés volt. A kerete a verseny.
Füreden a rendező MKB Vitorlás Klub előtti területről rajtolt a mezőny. A folkboatok rajt után a szemesi kikötőt vették célba. A 30-asok tíz perccel később rajtoltak egy up-and-down pályaverseny „bemelegítő" után a folkboatok után eredtek. Az 1-2-es szélben a THE után végig spinakerezve, kb két, két és fél óra alatt mindenki teljesítette a távot. Jellemző a két hajóosztály sebességkülönbségére, hogy a Mágia majdnem utolérte a befutónál a csaknem egy órával korábban rajtoló folkboatokat.
Vasárnap a mezőny egyszerre rajtolt Szemes előtt. Hazafelé a továbbra is jobbára keletről fújdogáló szélben cirkáltunk Tihanyig. Az „üzemanyag ellátás" akadozott ugyan, de nem állt le, időnként 90 fokot forgolódott a tréfa kedvéért. Az utolsó félszeles szakasz után az MKB előtt volt a befutó. Kisebb-nagyobb segítséggel mindenki célba ért.
Bemelegítő reggeli és kormányosértekezlet az MKB Klubban - fotó: Kecskés Balázs
A híresen finom MKB-s kacsamájas-zsíroskenyér - fotó: Kecskés Balázs
A rendező egyesület gálánsan gondoskodott a résztvevők jól tartásáról, hiszen reggelivel indultunk, vacsorát és másnak ismét reggeli kaptunk. A befutó után meleg babgulyással fogadtak bennünket. Az igazán kellemes két napot a hangárban megtartott díjkiosztó zárta le. A díjakat Bujtor Judit személyesen adta át.
Mágia, Addio IV, Rabonbán - ez lett a 30-asok sorrendje - fotó: Kecskés Balázs
A tökéletes szervezést külön köszönjük Németh Enikő versenyrendezőnek és Szalai László verseny bírónak és a többi segítőnek. A Magyar Folkboat Osztály nevében ígérhetem, hogy ezt a versenyt minden évben a kiemeltek között fogjuk megjelölni és minél nagyobb számban részt venni, amivel a magunk részéről segítjük tovább ápolni István emlékét.
Ágostházy Imre
