Rakonczay Gábor több mint két hónapja, 2013. November 23-án elindult a spanyolországi Benalmadénából egy 44 lábas Colvic típusú kétárbocos vitorlással, hogy a klasszikus déli útvonalon megkerülje a Földet. A 3 legismertebb fok, a Jóreménység foka, a Leeuwin-fok és a Horn-fok kerülésével, 3 fő megállással, szólóban.

Gábor jelenleg a Dél-Atlanti-óceánon vitorlázik Fokváros felé. Hajónaplóját folyamatosan vezeti, az első 5 nap bejegyzései:

Földkerülés / 1.nap - Gibraltár

Az angolok jellegzetes sziklája a borús esővel áztatott horizont fölött kezd előttem kirajzolódni. A mostani lesz, hogy ötödszörre keresztezem a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közti híres átjárót. Az eső és a kis látótávolság miatt északon maradok és csak túl a szoroson, odakinn veszem az irányt majd délnek.

Bal kéz felől egymást érik a Földközit elhagyni készülő teherhajók, és habár én szabad szemmel nem látom, de a radar jól mutatja, hogy tőlük kicsivel délebbre hasonló monstrumok vonulnak visszafelé.

Este kilenckor elérem a sziklát, az eső eláll és hirtelen kitisztul az idő. A monumentális szimbólum oldala kivilágítva, előtte meg vagy egy tucat horgonyon levő teherhajó várakozik. Bal kéz felől a távolban meglehetősen jól látszódnak Afrika fényei.

Éjfél körül már Tarifa világítótornya mellett haladok el és úgy hajnali háromkor megkezdem a hajóforgalom keresztezését. A velem megegyező irányú forgalom könnyen megvan, de a befele haladók olyan kitartóan vonulnak egymás mögött, hogy közel egy óráig várom a megfelelő pillanatot, hogy ki elé vághatnék be. Majd csak van egy kis szünet, így a nyugat-délnyugati irányt délire ejtem és megindulok keresztül a forgalmon. Egy órával később délnyugati irányra váltok és a napkelte már kinn ér az óceánon.

Európából közben már semmi nem látszik és Afrika is csak egy épphogy kivehető halvány folt a horizonton.

Kinn vagyok és irány az ezer kilométerre levő Kanári szigetcsoport... ez lesz a hetedik Európa - Kanári-szigetek menet, ha a három evezést is beleszámolom.

Földkerülés / 2-5.nap - Alvás hajóútvonalban

Annak azért van egy hangulata, mikor az ember lefekszik tíz percre aludni, miközben a hajó teljes vitorlázattal vágtat vele együtt az éjszakában, miközben a horizonton belül több teherhajó fénye is látszik.

Tízperces alvások, legalábbis itt a forgalmas részen, később és távol a hajóútvonalaktól meg majd hetente fogok csak másik hajót a horizonton belül látni. Viszont most szigorúan tíz perc. Jellemzően, ha tíz-húsz percenként az ember felkel éjjel négy órán keresztül, akkor gyakran már az is elkezd összemosódni, hogy melyik is a valóság és melyik nem az. Nálam folyamatos álomképek vannak és gyakori, hogy két tucat teljes álomtörténet lejátszódik addig, mire összejön a négy óra alvás.

Ismét csipog az órám és én ismét valamiféle nyúlós érzéssel ébredek, majd a hangos - Felkelni! - szó segít, hogy az álombeli történetből kiszakadjak.

Egy gyors ellenőrzés a radarképernyőn a körülöttem levő hajóforgalomról, majd félrehúzom a kabinajtó tetejét és megmarkolva a hátsó árboc merevkötelét körülkémlelek a szeles és hideg éjszakában, hogy szabad szemmel is meggyőződhessek arról, amit a műszer mutat.

Beazonosítom a tíz perce arrébb ment hajófényeket és meghatározom az újak irányát, gyors szélirány és vitorlaellenőrzés, majd vissza kabin meleg szélmentes védelmébe ismét tíz perc alvásra...