Mivel a tavalyival ellentétben idén sokkal korábban el tudtuk kezdeni a vízi munkát, nagyobb reményeket fűztem az idei szerepléshez - persze az is közrejátszott, hogy közben egy évvel érettebbek, komolyabbak és tapasztaltabbak is lettek kormányosaink.

Kis hazánkban sajnos csak vergődik ez az osztály, pedig kiváló nevelő hajó, és nem elítélendő módon megfizethető árú is. Külföldön nagy népszerűségnek örvend, ezért az idei évben az idegenben levő versenyekre helyezzük a hangsúlyt. Az utazó csapat a Molnár Zsófi-Barts Valér, Kálóczy Szebi-Szilassy Bori és a Horváth Balázs-Bánszky Botond egységek voltak.

Szerdai pakolás Tihanyban, de előtte még egy „szuper" vonta Csopakról, mivel vasárnap az időjárás nem tette lehetővé a hazavitorlázást. Este mindenki Budapesten aludt, reggel 8-kor vágtunk neki a túrának, amely eddig a legjobb esetben is minimum 12 óráig tartott a lengyel városba. Remek időt futottunk, 10,5 óra alatt abszolválva a 800 km-t - nagy részén autópálya nélkül... Lepakoltunk, hajóösszerakás, közben beneveztem a csapatot, motoros a vízen, minden készen! Elfoglaltuk a szállásunkat, és megvacsoráztunk, majd rövid megbeszélés után nyugovóra tértünk.

Volt időnk kipihenni a fáradalmakat, hiszen rajt csak 11:30-kor volt. 53 egység sorakozott fel a rajtvonalon, és futott 4 futamot az első napon a kreuz-raum-raum-kreuz-hátszél-kreuz pályán. A szél 12-20 csomó volt, az időjárás hűvös, barátságtalan, változékony. A fiatalok többször is villantak: ilyen volt Molnár Zsófiék elsőként való bójavétele a második futamban, ami a célban is egy 3. helyet ért, majd mentek még egy 8. helyet is. Szebiék egy 5., egy 7. és egy 8. helyet mentek, amivel a nap végére a negyedik helyen álltak. Balázsék három 10. körüli és egy figyelemre méltó 6. helyet vitorláztak, ám ez utóbbit egy óvással elvettek tőlük sajnos a lengyelek.

Szombaton megint változékony idő fogadott minket: volt minden, eső, napsütés, a 15-20 csomós kezdeti szél pedig a végére lecsökkent 8-10 csomóra. Ismét 4 futamot rendeztek - mint a Doxa óra, úgy pörögtek a futamok, így délután 3 órára végeztünk a napi penzummal. Szebiék vezettek egy futamban, de lefocizták őket a végére a 3. helyre, ám ezután szereztek egy 4. és egy 7. helyet is! Zsófiék a 2., 5., 7. helyeik mellé gyártottak egy 16. kiesőt is. Balázsék két 11. mellé szereztek egy 17. és egy 18. helyet. Összetettben ezzel Szebiék a 7. helyen álltak (2 pontra a negyediktől), Zsófiék nyolcadikak, Balázsék serdülő másodikként a 14. helyen éjszakáztak, de nem volt esélyük már az aranyra.

Vasárnapra az előrejelzéseknek megfelelően még erősebb szél volt: 16-24 csomó, kellemetlen rövid, hegyes hullámokkal, nagy pöffökkel. Az egy futam alatt mindenki küzdött az elemekkel, de a rajt után sajnos rossz oldalt választva hamar elúsztak előrelépési esélyeink. Balázsék egy remek 8. hellyel zártak, Szebiék a 10. helyen befutva őrizték meg 7. helyüket, míg Zsófiék 11. helyen értek célba, lecsúszva a 9. helyre a végelszámolásnál.

Sommázva: remekül helytállt maroknyi csapatunk ebben a rendkívül erős, lengyel menőkkel tűzdelt mezőnyben. Balázsék első nagy nemzetközi versenyükön rutin nélkül serdülőként a dobogó második fokára állhattak, ami bíztató a jövőt tekintve.

A hazaút eseménytelen volt, de talán pont ezért értünk haza időben - újabb rekorddal, 9 óra 40 perces idővel, esélyt adva a hétfői iskolai tanulmányok folytatásához...

Pallay Tibor