Látom magam előtt a sok sok milliós vitorláson feszítő Don Juan-t, aki már mindent, de tényleg mindent megmutatott a nagy Ő-nek. Egész nap fürödtek a 15 négyzetméteres fürdőplatformról ugrálva, most pedig kaviárt kínál fel pezsgővel, miközben a 600 négyzetméteres gennaker alatt autopilot viszi a hajót gyönyörű nyári meleg szellőben.
De főhősünk érezte, hogy a nap még nem teljes, valami még hiányzik a tökéletes vitorlázáshoz, valami még hiányzik, hogy végleg feloldódjon karjában a nagy Ő.
A vitorlázó csak várt, csak várt... Tudta, hogy eljön az ideje, amikor lemegy a Nap.
Kisvártatva feljöttek a csillagok, és a telihold képe világította be a Balatont. Ekkor jött el a tökéletes pillanat, hogy Don előhúzza a mindent ütő kártyát, egy vérbeli hajós alapkiegészítőjét, ami nélkül nem élet az élet:
A VILÁGÍTÓS KULACSOT!
Eszmeralda fejében ebben a pillanatban összeálltak a fogaskerekek. Nappal süt a Nap, a víz látszik a kulacsban. Éjszaka azonban nem süt a Nap, viszont a napelemes akkumulátoros kulacstető megvilágítja a vizet.
Elájul.
Don, akinek karjába hullik Eszmeralda, most már biztosa tudja, hogy megérte azt a 29.99 amerikai dollárt (alig 7.000 forintot) a világító kulacs amit a http://www.davisnet.com/-ról rendelt.
Szutor Ferenc
