Ragyogva tündököl a nap, a rezzenéstelen kék égen nyoma sincs egyetlenegy felhőnek sem. Fonyód öreg házai közt egy magas oszlop tetején álló fészkükön egymást váltja a gólyapár, hiszen három fiókájuk követeli az eleséget. Szóval nyár van, most már igazán. Induljunk hát a túrára. Hátha valami – szerintem – valódi nagy szenzációba botlunk.

Ha a gonosz erők, a polgárait féltő állam, vagy a jól felfogott rövidtávú üzleti érdekek azt szeretnék, hogy ne legyen vitorlás turizmus a Balatonon, akkor az alábbi intézkedési tervet kellene foganatosítaniuk:

A 2018 februári Kanári túránk beszámolója után most egy újabb, a hazai tengeri túrázók számára talán ismeretlen területről, a Zöldfoki-szigetekről szeretnék írni! Talán mások is kedvet kapnak, hogy egy ilyen különleges, de elérhető hajózási területet felfedezzenek!

Megállott a parton, belenyújtotta kezét a vízbe, majd keresztet vetett.

Villantsunk tehát! Szerintem május második fele a késő tavasz legszebb időszaka. A Balaton már a nyári arcát mutatja. A víz és a nádasok szokásos lakói hazaértek, a hangok ismerősen csengenek. Hajóink többsége vízre került és elindult hosszabb-rövidebb kirándulásra, túrára. A nap forrón éget – már ha kisüt –, akár fürödni is lehet, az éjszakákon szó sincs fűtésről. És szél is akad bőven, mi kell még?! Elvonult egy kiadós zivatar, így azonnal neki is indulunk.

Korán reggel felkerekedünk. Több okunk is van rá. Szél ugyan van annyi, hogy sohse fogy el, de milliméterre pontosan szemben. Az előrejelzés már déltől komoly zivatarokat jósol, amiből nem kérünk a nyílt vízen. Teljes grósz, normál fock. Az öbölben még csak-csak hasítjuk a vizet, viszont, amint kibukkanunk a Györök fok védelméből, a Balaton összes hulláma csap a pofánkba. A szél is durva löketekkel támad. Fekszünk, paskolunk, nyeljük a spricceket.

Február 4-én, 5 hajóval Téli vitorlás túrára indultunk, hogy feltérképezzük a télen is működő balatoni kikötőket és vendéglátóhelyeket.