Végre Kékszalag! 
Kezdetben minden a szokások szerint indult, köszöngettünk, integettünk, jópofáskodtunk. 
Várakozással telve, bizakodóan vágtunk neki.
 A lövést idén sem halljuk, pedig fülelünk erősen. 
Csendben jegyzem meg, vannak látványosabb rajtoltatási lehetőségek is, bár nyilván egy ilyen távú versenyen – a mi szintünkön, rohanógép nélkül, ekkora távon – szinte mindegy, hogy öt perc ide, vagy oda…