Vágjunk is bele!

Lakhelytől való távolság:
Azért ezzel kezdem, mert nyilvánvalóan legtöbben erre a pontra optimalizálnak. Hiába vannak jó ár/érték arányú kikötők a tó északnyugati részén, ha mondjuk Budapestről ezek a kikötők bő két és fél órás utazással érhetőek csak el. Minél többet jár le valaki a hajójához, annál fontosabb a távolság.

Mióta a Balaton déli partján végig van autópálya, azóta „közelebb” kerültek az itt elhelyezkedő marinák is, de ilyen szempontból talán a legjellemzőbb (budapesti) irányból még mindig a Balaton keleti csücskében lévő kikötők vannak a legjobb helyzetben. (Siófok és Balatonfűzfő között)

Ár:
A vitorlázás nem olcsó sport, ugyanakkor lehet optimalizálni a költségeket. A hajó ára után talán a következő legnagyobb díjtétel az éves kikötői díj. Nagyon nagy a szórás! Az előző pontban említett keleti csücsökben 600-700 ezer forint körül van egy 30 láb körüli hajó éves kikötődíja, míg az északnyugati területeken 350-400 ezer forintért kapunk hajó helyet. Persze a szolgáltatásokat is érdemes számba venni az áron felül, mert a szórás itt is nagy.

Parti szolgáltatások:
Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a fontos nekünk? Egy nyugodt csendes klubkikötőt keresünk ahol csak néhány hajó van és 1-2 vizesblokk konténeren kívül esetleg semmilyen szolgáltatás sincs? Vagy szállodával, komplett wellness szekcióval felszerelt marinát választanánk inkább? Mindkét véglet megtalálható a tó körül. Érdemes még a szerződéskötés előtt személyesen ellátogatni a választott kikötőbe, megnézni, hogy mennyire kényelmes az odajutás, hogy milyen maga a kikötő.

Parti élet:
Egy kikötő és más semmi? A reggeli tejért már a szomszéd városba kell átmenni? Vagy egy nyüzsgő város közepén szeretnénk kikötni? Szintén vérmérséklet kérdése. Aki szereti a pezsgést, Siófokon, Füreden, vagy Földváron érdemes keresgélnie.

Klubélet:
Egy idősebb párnak esetleg nem olyan fontos, hogy pezsgő élet legyen a kikötőben és reggelenként gyerkőcök húzkodják az optimistjeiket a parton hangoskodva. Viszont egy fiatal esetleg gyermekes párnak fontos lehet, hogy legyen utánpótlásnevelés, nyári tábor. Esténként az étteremben lehessen jó hangulatban beszélgetni. Néha egy-egy kikötői spontán buli is kialakulhat, amihez nem hátrány ha van grillező valahol, illetve buli után van hol elmosogatni a koszos tányérokat. Több kikötőben van közös hűtő, konyha, mosogató, sőt van ahol jégkészítő gép is.  Érdemes tehát külön rákérdezni kikötői klubélet és az infrastruktúra mibenlétére.

Lehetőségek kisgyerekkel:
Még mindig a triviálisabb pontok közé tartozik, hogy ha a hajónk mellett másik gyermekünk is van, aki történetesen még nem teljesen önálló, hogyan lehet őt lefoglalni? Van-e a kikötőben játszótér, van-e a kikötőnek saját strandja, esetleg gyermekmedencéje? Vannak e gyermekprogramok animátori segítséggel?

Sólya:
Elérkeztünk a kevésbé egyértelmű feltételekhez. Ha a nagy hajó mellé esetleg kishajónk is van, vagy egyszerűen csak egy SUP-ot szeretnénk kényelmesen a vízre tenni, vagy a gyermek OP-ját, akkor nagy előny ha van sólyája kikötőnek. Ez régen természetes volt, manapság sajnos nem az.

Merülés:
A schwert-es (uszonyos) hajóknak nyilvánvalóan egészen mások az igényei mint a tőkesúllyal ellátott hajóknak, de arra is figyelni kell, hogy egy nagyobb merülésű hajóval, alacsonyabb vízállásnál akadhatnak problémák. Érdemes tájékozódni, hogy milyen gyakran kotorják a kikötőt (főleg a déli parton) és hogy mekkora merüléssel lehet biztonságosan ki/be hajózni. Értelem szerint minél nagyobb a merülés, annál fontosabb ez a kérdés. 1-1,5 méteres merülésű hajóval szinte mindegy, 2 méter fölött viszont már nem árt a körültekintés.

Karbantartás:
Aki szeret és tud barkácsolni, annak nem olyan fontos, hogy a kikötőben legyen professzionális szerviz szolgáltatás. Persze minden munkát nem lehet saját kézzel megcsinálni, de olyankor tudunk szakembert hívni. Ha viszont elvárjuk, hogy tavaszi felkészítést illetve a téliesítést profi szakemberek végezzék el a hajónkon, na meg ha az évközben felmerülő apró vagy kevésbé apró problémák megoldását is mástól várjuk, akkor nem árt ha működik a kikötőben szerviz szolgáltatás. 

Daru:
A régi mondás úgy tartja, hogy az a kikötő ahol nincs daru, az nem is kikötő. Persze manapság, amikor nagyteherbírású mobil daruval is megoldható az emelés, ez már nem olyan hangsúlyos. Minden esetre ad egy fajta biztonságérzetet, hogy ha a kikötőben van egy fix daru, aminek a teherbírása nem mellesleg nagyobb mint a hajónk súlya. Bármilyen probléma esetén, vagy egy verseny előtti gőzborotváláshoz hipp hopp ki lehet kapni a vízből a vitorlást. Non plusz ultra, ha négy ponton emelő, minden hajóhoz használható profi önjáró traveller daruval rendelkezik a kikötő, bár ilyenből csak egy darab van a Balatonon. 

Tárolás:
Egyre több helyen vehető igénybe vízi tárolás! Van akinek ez nem szempont, van akinél viszont előny lehet, ha szezonon kívül is lehet menni egy karikát egy egy szép november végi hétvégén, vagy koratavaszi márciusi napon. Érdemes rákérdezni a vízi tárolás lehetőségén túl arra is, hogy van-e lehetőség kimenni a hajóval szezonon kívül.

Kikötés módja:
Manapság egyre kevesebb a „bójás” kikötő. Inkább csak vendéghelyeken találunk ilyet. Mindenesetre, ha ilyen helyet bérlünk, érdemes meggyőződni a bója és betontalp közötti kötél/lánc állapotáról. Ha kötéllel van rögzítve a bója, akkor pedig érdemes ezt évente újra cserélni. Nem nagy költség szemben azzal a kárral, amit egy esetlegesen elszabaduló hajó okozhat.

Jellemzően úszó mólós, vagy cölöpös kikötőhelyeket találunk. Hit kérdése, hogy melyikre tesszük le a voksunkat. Az úszó mólós helyekre könnyebb bekötni, hiszen általában oldallal rá lehet kötni a mólószárra, így könnyebb a ki/be szállás. Különösen igaz ez kisgyermekkel, kutyával. Mivel a móló követi a vízszint ingadozásait, ezért nem lazulnak le, vagy feszülnek túl a kötelek. Probléma viszont, hogy a hajót legtöbbször nem lehet négy irányban rögzíteni, így valamelyik oldala mindenképpen hozzáér a mólóhoz. Ha az ide helyezett puffer kigördül vagy leszakad, a hajótest sérülhet. Ha ilyen kikötőbe állunk, legalább arra érdemes figyelni, hogy az uralkodó északnyugati szélirány „el” fújja a hajót a mólótól, és ne „rá”.
A cölöpös hajóhelyek talán a legbiztonságosabbak, már ha a cölöp nem egy 40 éves korhadó valami, ezt érdemes ellenőrizni. A négy ponton rögzített hajó van a legnagyobb biztonságban, de a vízszint ingadozás miatt nem árt ha néha utána állítjuk a kötélhosszokat.

Kikötőmesteri szolgáltatás/portaszolgálat:
Kényelmi és biztonsági kérdés ez, amit sajnos egyre több helyen összemosnak. Nagyobb értékű hajók esetében nem hátrány, ha 0-24-órás portaszolgálat van a kikötőben, esetleg térfigyelő rendszer is növeli a biztonságot. 

Ez azonban nem összekeverendő a kikötőmesteri szolgálattal. A kikötőmester segíthet kikötni a hajóval, erősebb szélben ellenőrzi hogy a kötelek tartanak-e, figyel a kikötő vízminőségére, kiszedi a hínárt a hajók közül és mindig van egy jó szava, ha arra jár. Ha a „kikötőmester” egy a hajóktól többszáz méterre lévő bódéban őrzi a főbejáratot, akkor valószínűleg ritkán fogjuk látni a vitorlások között. Érdemes megkérdezni, hogy milyen porta és kikötőmesteri szolgálat van.

Versenyzés:
A vitorlásélet központja tradicionálisan Balatonfüred és környéke. Persze a több kikötőben vannak háziversenyek évente 1-2 alkalommal, de a legtöbb vitorlásversenyt Füreden rendezik. Elmondhatjuk, hogy aki komolyabban versenyezni szeretne, annak a Balaton keleti medencéjében érdemes keresgélnie, esetleg Földváron. Ennél messzebbről (főleg a balatoni motorhasználatra vonatkozó szabályozás miatt) nagyon macerás eljutni a rajtra.

Túrázás:
Ha szeretünk túrázni, egészen mások lesznek a szempontok. A tó széléről mindig csak egy irányba tudunk elindulni. Az is fontos lehet, hogy az adott kikötő elfogad-e túrázást támogató Porthole kártyát, vagy tagja-e a kikötőláncnak. Ilyen szempontból a BAHART kikötők igen előnyösek, hiszen ha itt bérlünk hajó helyet, akkor bármelyik másik BAHART kikötőben díjmentesen köthetünk ki.

Időjárás/védettség:
Szándékosan hagytam a végére, azt ami talán az egyik legfontosabb paraméter. Mennyire védett a kikötő? Sajnos az utóbbi időszakban minden évre jutott egy-egy olyan vihar, ami komoly károkat okozott kikötőkben és a kikötőkben lévő hajókban. Rémtörténetbe illő eseményekről halhattunk, léket kapott és elsüllyedt hajókról, leszakadó mólókról, összecsattanó és eltörő árbocokról. Mivel az uralkodó széljárás északkeleti, ezért nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy déli parti kikötők jobban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, mint az északi parton található társaik. Az északi parton a domborzat jobban leárnyékolja szelet, és a hullámok is a déli partra érik el a legmagasabb pontjukat. Vannak tipikusan szeles részei a Balatonnak. Például a Györök és Szigliget között általában erősen befúj a szél, így a szembe lévő Máriafürdő és Fonyód közötti szakasz igen komoly terhelést kap. Nem véletlenül szokták itt fényképezni minden évben a legtöbb jégbe fagyott padot, fát, nyaranta pedig itt „árad a Balaton”. Tihany mögött, Füred és Tihany között is van egy ilyen csatorna, ezekre nem csak kikötő keresésnél, de vitorlázás közben is érdemes figyelni.

Persze a délről jövő melegfrontok is tudnak meglepetéseket okozni, így egy egy északi parti kikötő esetében is érdemes meggyőződni arról, hogy a déli délkeleti hullámok ellen mennyire védett az öböl. Egyébiránt kikötőn belül is igen nagy különbség van; általában a bejárattal szemben, vagy az ahhoz közelebb eső helyeken jóval nagyobb hullámzás alakul ki, mint az onnan 5-10 hajóhellyel beljebb eső pontokon. Érdemes a kikötő bejáratától minél távolabbi helyet választani, még akkor is, ha a ki/beállás így egy kicsit hosszabb művelet lesz. A nyugodtan átaludt éjszakák érdekében megéri ez a fáradtság.

Biztos vagyok benne, hogy nem tértem ki mindenre, hiszen ahány ember, annyi féle szempontrendszer lehetséges. Az is lehet, hogy nem mindenhol helyes az érvrendszerem, de ez már csak egy ilyen szubjektív téma. A fentieket azért mindenképpen érdemes számba venni, és a megfelelő kikötő kiválasztásánál mérlegelni az egyes tulajdonságokat.