Hogy mik is ezek a motívumok az ifjonc versenyző hajóján és vitorláján? Természetesen figyelem felhívó jelzések, nem csupán design elemek. Bár jól mutatnak, - a narancssárga pöttyök mókássá, fiatalossá, feltűnővé teszik a kis hajót, könnyen felfigyelünk rá, kiszúrjuk a tömegből - de nem árt, ha tudjuk is mit jelentenek ezek a jelek. Mert a pöttyök elsődleges célja a figyelemfelhívás, a figyelmeztetés, hogy a hajó kis kormányosára figyeljünk, tartsuk rajta a szemünket, mert ez a mosolygós, pöttöm optimistes cukorbeteg.
A pöttyös kishajó tulajdonosa Lászlófy Ábel, kilenc éves vitorlás versenyző, aki tavaly ikertestvérével, Leventével nagy reményekkel, álmokkal, célokkal kezdte meg pályafutását, mint vitorlás versenyző, s állt rajthoz élete első regattáján a tavalyi Országos Bajnokságon. A papa kezdeményezésére ízlelte meg az ikerpár néhány évvel ezelőtt a vitorlázás ízét, s ahogy az számos kis társukkal szintén megesett az évek során, ők is a víz, hullámzás, szél rabjai lettek, s szövögették álmaikat versenyeken elérhető sikerekről, győzelmekről, szépen csillogó érmekről, kupákról.
Ám az élet időközben közbe szólt, s Ábelnél a télen egy rosszullétet követően cukorbetegséget diagnosztizáltak. Egyhetes kórházi kezelést követően kiderült, hogy az eddigi élete fenekestől felfordul. A főszerepet átveszi az állandó kontroll, a vércukorszint mérések, szénhidrát számolások, inzulin adagolások, melyek alapvetően változtatják meg egy addig gondtalanul élő kisiskolás életét.
Sokan talán egy ilyen hír hallatán kétségbe esnek, s nyilvánítják „betegnek" gyermeküket, s óvják széltől, víztől, sportolástól, s zárják aranykalitkába csemetéjüket, akik élete nem csupán a folytonos kontroll végett, de az élet - és bánásmódváltás következtében is teljesen felfordul.
Ábel édesapja azonban igyekezett gyermeke életét továbbra is a már megszokott mederben tartva tovább terelni, s számos óvintézkedést alkalmazva biztosítani fiának- fiainak a korábban megszokott életmódot, melybe a Lászlófy család esetében a vitorlázás is beletartozik.
Így tűnt fel idén tavasszal az a bizonyos, korábban már emlegetett narancssárga pöttyös optimist a vízen, jelezve a társak, edzők, rendezőség számára, hogy tulajdonosa kitüntetett figyelmet igényel. Nem csupán a pöttyök jelentek meg a kishajón és annak vitorláján, de Ábel édesapja személyesen is felhívta az edzők, versenyzőtársak figyelmét fia betegségére, s az esetleges teendőkre, de maga is vásárolt egy gumimotorost, mellyel Ábelt követve folyamatosan szemmel tartja annak minden mozdulatát. Be lettek avatva nem csupán a felnőttek, hanem maguk a versenyzőtársak, klubtársak, azaz a gyerekek is. Mindannyian megismerkedtek e betegség nehézségeivel, követelményeivel és következményeivel. De mivel gyerekekről van szó, s az életet igyekszünk számukra nem túl komollyá, komorrá, inkább barátságossá és vidámmá varázsolni, így az ifjonc barátok is megismerkedtek az inzulin adagolás módjával, vércukorszint mérésével, s mintegy játékos keretek közé szorítva segítenek Ábelnek a napi rutin elvégzésében.
Szakemberek szerint a cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott a testmozgás. Bár a versenysport nem javasolt, olimpiai aranyérmesek és a hegymászók között is van diabéteszes. A cukorbetegség ugyan nem gyógyítható sportolással, ám a rendszeres mozgás segít a betegség egyensúlyának beállításában és fenntartásában, a szervezet anyagcsere állapotának normalizálásában, a cukoranyagcsere kiegyenlítettségéhez szükséges normál testsúly elérésében és megtartásában, a szövődmények elkerülésében. Némely biztonsági óvintézkedés betartásával (vércukor teszt, megfelelő mennyiségű, bizonyos időközönként biztosított harapnivaló és odafigyelés) a sportolás a cukorbeteg gyermekek, fiatalok számára nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten ajánlott. A rendszeres sport segítségével a cukorbetegek betegségtudata, kirekesztettség érzése és stigmatizációja megszűntethető. Ők is élhetnek teljes, boldog életet, ahogy azt teszi a kis pöttyös optiban Ábel is, akinek nagy álma továbbra is a győzelem, a fényesen csillogó érmek, s persze az Olimpia. Kérdésemre, hogy mit tenne szabadidejében, ha nem vitorlázna, édesen mosolyog: „Olyan nincs, vitorláznék, hiszen ez az életem!"
A fiatal optimistes előtt még ott áll a lehetőségek tárháza, s bár neki minden egyes mozdulatára, étkezésére jobban oda kell figyelnie, megfelelő odaadással, munkával az ő álmai is megvalósíthatóak. Segíti ebben ikertestvére, Levente, aki a futamok során fél szemét mindig kistestvérén tartja, édesapja, aki állandó résztvevője a versenyeknek, s biztosítja a motoros kíséretet kisfia számára, edzője, Török Péter, klub - és versenyzőtársai, valamint barátai, akik játékosan, ám féltő gondoskodással segítik a kis optimistest.
Tegyük hát ezt mi is, s ha a Balatonon, vagy valamely tavunkon szembe találkozunk a kis narancssárga pöttyös optimisttel, jusson eszünkbe, hogy mi is kis kormányosa nagy álma, s ajándékozzuk meg egy nagy mosollyal és figyelemmel!
Eszes Bernadett
