Lássuk mennyi örömet leltek e szép napsütötte hétvégén a G pavilonba látogató derűlátók!

 

Először is megszűnt az A pavilonban néhány éve még minden talpalatnyi helyet elfoglaló hajókiállítás áttekinthetetlensége. Némi rutinnal akár 7-8 perc alatt bejárható volt a G pavilon felében elterülő kiállítás. A standok előtt nem hömpölygött a végeláthatatlan tömeg, a kiállítók kényelmesen mutathatták be portékáikat. Bár a választék nem volt túl széles, de legalább a közönség sem zavarodott össze, mint éhes vendég a sokoldalas étlappal.

A tengeri kihívások kedvelői pódiumbeszélgetés keretében találkozhattak két ismert földkerülő hajósunkkal a már fiatalon legendás Kopár Istvánnal és a nagy túlélő Méder Áronnal. A katamaránozás megszállottjai megismerhették a Kékszalagra készülő karbon csodafegyvert éppúgy, mint a one design versenyek sztárjait. A túravitorlázás rajongói sem panaszkodhattak, a Bavaria, a Dufour, és a Dehler állított ki a balatoni igényeknek kitűnően megfelelő hajókat. Eljött a Fűkeyacht, és megismerhettük az új hat hajóval rendelkező ELAN flottát is. Rajtuk kívül több charterflotta is kínálta szolgáltatásait itthonra és a tengerekre. Voltak alkatrészkereskedők, mint a legnagyobb választékot kínáló Maritime, a márkás felszereléseket és ruházati cikkeket árusító Jóhajó, a Marine Pool, a Musto, a Slam és a Wellensteyn. Volt elektromos külmotor, gumiboci, de kínáltak pezsgőfürdőt, parasztfitneszt, és szépen fogyott a sújtásos kapitányi sapka is. Remélem semmit sem hagytam ki!

 

A kiállítóknak is kellemes volt, mert elmaradt a sok kíváncsi vevőféleség zaklatása, így békésen telt a négy nap. Az ingyenes kiállítói parkolóhely kedves gesztusa, feledtette a némelyekre kirótt 50.000ft-os kaució nehezen követhető logikáját.

A pesszimisták önsorsrontó megközelítéssel hiányolták a tömeget, a szerencsétlen egybeesést a tullni kiállítással. Rosszindulatú megjegyzésekkel tették szóvá a seregszemle vérszegény beharangozóját, a standkiosztások körüli bizonytalanságot, és egyáltalán a kiállítók számának jelentős csökkenését, holott ez a kiállítás valójában igenis jól jellemezte a jelen gazdasági körülmények hatását egy eléggé tőkeigényes szabadidős elfoglaltságra.

A társrendezvények kevésbé voltak lehangolóak. A lakókocsik, lakóautók gyakorlatilag egy jobb felszereltségű kabinbelső kényelmét kínálták a szárazföldi kalandoroknak. A bringások sem nagyon méltatlankodhattak, de a fő attrakció az utazás kiállítás is hozta az elvárható többtízezres látogatószámot.

A legkülönlegesebb élményt számomra az olimpiai versenyszámokat bemutató kiállítás jelentette. A színpadon ismert sportolókkal ismerkedhettünk meg, míg a sportági bemutatók lenyűgöző kavalkádja magával ragadó hangulatot teremtett. Minden olimpiai sportág standja körül tolongtak a nézők, akik nem csak testközelből élvezhették a fiatalok bemutatóit, de maguk is részt vehettek a közös mozgásban.

 

Egy csak egy berendezett stand árválkodott üresen elhagyatottan a magyar vitorlázásé. Valaki felépítette, berendezte, szépen elhelyezte a Magyar Vitorlás Szövetség logóját, volt pult is meg szék is, de nem akadt senki akinek fontos lett volna, hogy tartalommal, személyes jelenléttel tisztelje meg a pavilonban összegyűlt sportszerető közönséget. Mint vitorlázó nagyon szégyelltem magam.

További képek a galériában.

Gerő András