Tavaly nyáron egy 15 éves fiú életét vesztette egy vízibiciklis balesetben a Balatonon. Nem ő volt az első és sajnos valószínűleg nem is az utolsó. Pedig sokat lehetne tenni azért, hogy ezek a tragédiák ne történjenek meg, csak a döntéshozóknak új szabályokat kellene alkotniuk. Szabályokat, melyek életet menthetnének. A nyár pedig közeleg.

Jött értem a fekete hajó, Jött értem fekete vizen. Álom-királyfit, vitt tova vitt, Moslék-országnak mentiben -, Fekete hajó, fekete vizen. (Vetette papírra Karinthy Frigyes 1912-ben írt művében.)

Át bizony. Méghozzá nem is akárhogyan. Sikeresen, jókedvűen, tele optimizmussal. Szebbnél-szebb programokkal, eseményekkel, bulikkal, versenyekkel. Szigligeten karácsonyfát állítottak a tóba, meg tömegesen fürödtek is a jéghideg vízben. Egészségükre!

Igen csak lealkonyult körülöttünk. Pedig az elmúlt szezonban úgy örültem, hogy gyarapodni láttam a „valódi” vitorlástúrázók számát. Erre, most nesze nekem, megtelt a Balaton. Vissza kell fogni a kirándulási kedvet, kénytelenek voltak igen húsbavágó korlátozásokat bevezetni az idegen kikötők látogathatósága terén.

November 4-én délután három órakor, a pécsi Pius-templomban vettünk búcsút Dr. Kollár Lajostól, a Magyar Vitorlás Szövetség egykori elnökétől.

Idén 415 vízmentő kollégánk állt szolgálatba, és csak a strandokon összesen 4370 esetet látott el. Ezek nagy része könnyű sérülés volt, 49 esetben pedig olyan bajbajutottnak nyújtottak segítséget, aki magasabb szintű ellátásra szorult. (Tehát egészségügyi személyzettel dolgozó sürgősségi mentőhajónk és/vagy az Országos Mentőszolgálat egysége vette át a beteget és folyatta az ellátást.)

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar vitorlástársadalmat és a hazai sportéletet: 2026. október 17-én hajnalban elhunyt dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) egykori elnöke, elismert érsebész, vitorlázó és sportvezető.

A Balatonon tízen pár darab szépkorú, száz évnél idősebb vitorlás szeli még a vizeket. Ezek egyike – a Bolygó – idén száz éve szeli a hullámokat.