Most akkor eladó a Marina vagy nem. Egyáltalán, te vagy még a tulajdonos?
K.D.: Persze, maradt minden a régiben, vezetem a céget is meg a hajót is. Ráadásul amiről a hajós publikum nem tud, hogy a kedvenc szárszói házamat is dobra vertem egy rövid ideig, de az is megmaradt.
Vevő nem akadt, vagy meggondoltad magad?
Inkább az utóbbi. Volt komoly érdeklődő a Marinára, a házra meg a hajóra konkrét vevő is. Mégis visszatáncoltam, mert egyrészt, nemigen tudnék mit kezdeni most egy nagy halom pénzzel, másrészt a Marinát életművemnek tekintem, amin van még csiszolgatnivaló. Most csináltunk egy teljesen új és korszerű webáruházat, azon rengeteget lehet dolgozni. Meg egyáltalán, mit kezdenék magammal, ha nem lenne hová bejárnom nap mint nap?
Azt hallottam, hogy életmódváltásra készülsz, ez volt az oka, hogy vagyontárgyaidat áruba bocsájtottad. Ezzel most mi van?
Valóban, elhatároztam, hogy lazábban kezelem a munkát és többet vitorlázom. Tavaly ősszel 2 hetet hajóztunk az Égei tengeren, és kiderült, hogy ez a cukorbetegségemnek is jót tett, ráadásul a feleségem sem panaszkodott az asztmájára, ami számára a balatoni létet szinte lehetetlenné teszi. Az volt az elképzelés, hogy veszünk egy 40 láb körüli hajót és a nyár nagy részét a Földközi tengeren töltjük, főleg görög vizeken, ami nekem 1992 óta szívem csücske. Akkor jártam első ízben az Égein.
Akkor ezt a tervedet most feladtad?
Nem teljesen. Azonban a Folkboathoz és a szárszói házhoz a gyermekeink ragaszkodnak, egyre szaporodnak az unokák (jelenleg öt, de jön a hatodik is hamarosan), nekik már most is, de a közeljövőben még inkább szükségük van a balatoni bázisra. A terv nincs elvetve, részlegesen meg tudom valósítani akkor is, ha nem adok el semmit. Persze akkor a Marinából származó jövedelemre is szükség lesz. Csodálatos lenne néhány év múlva az unokákkal „tengerészkedni”, de jelenleg még kicsik ehhez.
Ha most beesne egy komoly vevő a Marinára, mit tennél?
Nézd, ez nehéz kérdés. A Marinát nem tekintettem csupán üzletnek, jövedelemszerző forrásnak, bár kétségkívül, az eltelt 28 évben ebből teremtettem meg magam és családom számára a viszonylagos jólétet. A Marina egy szakmai műhely, mely a vitorlázókat professzionális szinten szolgálja. Nem véletlen, hogy sikereink záloga azok a kiváló vitorlázók voltak, akiket magam köré gyűjtöttem. Hogy csak néhány nevet említsek: Alb András, Bazsantik János, Czégai Péter, Gyenese Balázs, Kutics Krisztián, Litkey Farkas, Ruják István. A jelenlegi kollégák is profi szakemberek, mindent tudnak a hajószerelvényezésről. Ezt az elvet nem adom fel. Ha esetleg el is adnám a céget, csak olyan utód jöhet szóba, aki hasonlóképpen gondolkodik és továbbviszi ezt a vonalat. Ilyen pedig nem sok akad.
Üzleti befektető lenne, hiszen a korábbi évek mérlegeredményei vonzóak, de ha nem látok garanciát az eddigi irány folytatására, nincs az a pénz…
A cég két vezető alkalmazottja érdeklődést mutat a megvásárlásra, körbejárjuk ezt a lehetőséget is.
Bennük megbízom, hiszen saját nevelés, de nem könnyű megtalálni a megoldást.
Ezek szerint nyugodtan mehetünk továbbra is az óbudai San Marco utcába, a bolt nem zárt be, a cég nem ment csődbe, a tulajdonos nem halálos beteg?
Így van, egyik eset sem áll fent, a cég él és virul, az új webáruház pedig kiválóan működik, bár még messze van a késztől. Az persze nem kizárt, hogy a hátsó irodában nem leszek folyamatosan megtalálható a munkaidő egészében. 68 évesen elérkezettnek látom az időt, hogy most már a vitorlázásé legyen a főszerep az életemben.
Fotók sorrendben: Antal Gábor, Leiner András
