Az augusztus 16-án zajló Medal Race-be (éremfutam) első helyen a brit Giles Scott került jelentős pontelőnnyel, második helyen a szlovén Vasilij Zbogar, harmadik helyen pedig a horvát Ivan Kljakovic-Gaspic.

Zsombi így értékelte a versenyt a vassárnapi futamok után Cserta Gábornak adott interjújában:

“Gyenge széllel kezdődött a nap, ami a második futamra kicsit beerősödött. Az első futamban egy borzasztó rajtot vettem – lecsúsztam a lúv rajtról és nem tudtam tiszta szélben vitorlázni az első krajcra - ami jelentősen meghatározta a további eseményeket. Innentől már nem történt extra, nem voltam se gyors, se lassú, és már hiába kockáztattam a futam nagy részében, nem fizetődött ki. Sajnos a visszalőtt rajt elött egy rossz hullámnál összetört kicsit a hajóm - az előttem lévő olasz hajó lent volt a hullám alján, az enyém meg fönt, és amikor összetalálkoztunk akkor pont elkapta a hajója vége a hajóm orrát és lenyitotta egy kicsit - de végül ez nem befolyásolt. Azért azt sajnálom, hogy visszacsúsztam a 12. helyre és még a gyönyörű új hajómat is megtörtem… ez nem jött jól a lelkemnek... Visszatérve: a második futamban nagyon jó rajtom volt, tényleg tudtam, hogy mindent vagy semmit-re kell játszanom ha akarok valamit. Nagyon nem jött össze… Kettő hajó volt mögöttem az első bójánál, de a hátszélben és a következő körben elég szépen feljöttem, és végül a 12. helyen futottam be. Nem vagyok elégedett… Tudjuk, hogy hol ment el ez az olimpia és tudjuk, hogy mi az amin javítani, mi az amin változtatni kell ahhoz, hogy ennél jobb eredmény szülessen. A pihenőnap az a lehető legrosszabbkor jött. Fantasztikus dolog volt, hogy a harmadik helyen vártam a folytatást hat futam után, és be kell ismerni, hogy egy kicsit megrogytunk az érem súlya alatt. Nem kellett volna, hogy teher legyen, de annyira elhittük… már “királyoknak” hittük magunkat, csak még nem vagyunk azok. Ez is bizonyítja, hogy a vitorlázás tényleg olyan, ahol egészen a végéig nincsen megnyert verseny és nincsen elvesztett futam sem. A végéig kell küzdeni ! Biztosan tudunk ebből tanulni, de valószínűleg segítség kell hozzá. Valakitől, akinek volt már hasonló szituációja az életében, mert nekünk még nem volt ilyen. Hála istennek, hogy ilyen helyzetbe kerültünk: azért kell vitorlázzunk hogy megtartsuk a dobogós helyünket. Ez most nem sikerült. A vitorlázás szerintem főleg pszichológia. Ha az ember egyszer képes futamot nyerni, és képes jól menni 6 futamon keresztül, akkor az utolsó 4 futamon miért változik meg minden ? Fáradt nem voltam, egy pihenőnap alatt nem felejtettem el vitorlázni, úgyhogy ez fejben dőlt el. A csapból is az folyt, hogy ott vagyok… érem… meg minden… Ha most egy kicsit visszatekerhetném az időt lehet, hogy inkább kikapcsoltam volna mindent. Internetet, facebookot, mindent és csináltam volna azt amit tudok. Csak a vitorlázással foglalkozom, nem pedig a külső dolgokkal. Túl korán, a hat futam után hittük el hogy ott van az érem a zsebben, és ez lehúzott minket a víz alá... Három éve vitorlázom ebben a hajóosztályban, a mezőnyben még tényleg nem vagyok öreg, de szerintem tudásilag - ha nem őrülök meg - vagyok olyan szinten mint ők, sőt vannak olyan kondíciók, amiben jobb is vagyok. A továbbiakban motivációt az jelent, hogy láttuk mit értünk el a verseny első felében és mire vagyunk képesek. Ezt kell kitolnunk egy egész versenyre. Azt pedig nagyon jó érzés tudni, hogy igazából képes vagyok ott lenni a srácokkal.”

Zsombi 2013-ban ült át Finn hajóosztályba, azóta fejlődése látványos, kemény,kitartó munka és alázat van a fejlődése és eddigi eredményei mögött. Az olimpiai futamgyőzelem és az első három versenynapon nyújtott eredményei fantasztikusak voltak, és bár az Olimpia vége nem úgy sikerült, ahogyan vártuk, nem jött össze az éremfutamban való versenyzés és a pontszerző hely, ettől függetlenül fantasztikus amit Zsombitól az elmúlt időszakban láthattunk,az idei Európa Bajnoki ezüstérme és az olimpiai szereplés is igazolja, hogy felnőtt a világ élmezőnyéhez  és ismerve őt, tanulva az olimpiai tapasztalatokból újult erővel és még nagyobb alázattal folytatja a kitartó munkát ebben a hajóosztályban, amelyben igazán otthon érzi magát. És hát 2017-ben a Balaton ad otthont a Finn Világbajnokságnak!

Gratulálunk Zsombinak és köszönjük a rengeteg munkát, motivációt, céltudatosságot, kitartást , ami ebben az elmúlt három évben és az olimpiai szereplésben benne van!  

Gratulálunk Kelemen Tamás edzőnek is, aki nemcsak Rióban, de az elmúlt három évben végig segítette Zsombi felkészülését, valamint Rick Gergelynek, aki a hajó és felszerelések technikai állapotának biztosításában és egyéb logisztikai feladatok kapcsán segítette a csapatot az Olimpiai alatt.

 Fotó: Cserta Gábor -MVM Sportegyesület