A Kékszalagra már jó előre készülődöm. Kik és hányan legyenek a csapat tagjai? Kik egészítik jól ki egymást, vagy kit kivel lehet helyettesíteni szükség esetén? (Itt tisztességes megemlíteni, hogy az elmúlt 15 évben 70-es cirkálóval indultam a szalagon, ebből az utolsó 12 évben az Anna volt a hajónk, tehát ha legénységről beszélünk, a szalag esetében 8-10 emberre gondoljunk). Milyen időjárásra számítunk? Ezzel szoros összefüggésben, vajon milyen hosszúra nyúlik a verseny, mennyi táplálékot vigyünk? A hajó hétköznapi felszereléséből mit hagyjunk a parton, illetve mivel egészítsük ki a felszerelést? Sok kérdés, amelyekre évről-évre szinte azonos választ adok magamnak, mégis, minden évben újra átrágom, újra latolgatom. Már hónapokkal a verseny előtt készülődöm, és ahogy közeledik a nagy nap, úgy fokozódik a kellemes izgalom.

Másik különlegessége a Szalagnak, hogy hosszú verseny lévén, ad új esélyeket. A verseny során szinte minden évben több alkalommal is újraosztja az időjárás a lapokat. Talán nincs is vesztett helyzet. Ez a másik oldalról nézve persze teher is, hiszen hiába állunk a verseny első harmada után jó helyen, hiába vezetünk akár több kilométerrel is a vetélytársaink előtt, nem dőlhetünk hátra, észnél kell lenni. És olyan is van persze, amikor hiába vagyunk észnél, hátulról jön egy frissülés, mi egy lavórban ülve csak nézhetjük, amint dagadó vitorlákkal ér minket utol az egyszer már „leírt" üldözőboly. Az ilyen esetekben a legtöbb, amit tehetek, hogy megőrzöm a hideg fejemet, nem adom át magam a dühöngés megnyugtató kúrájának, hiszen újra fordulhat a kocka, és hátha mi tudjuk majd az újabb változást legjobban kihasználni. Hosszú a verseny! Az éjszaka aztán végképp át tudja rendezni a sorokat. Érdemes rá készülni, és pihent emberekkel (is) nekivágni a sötét versenyszakasznak.

Harmadik különlegessége ennek a versenynek a rajt, mert aránytalanul sok múlik rajta, illetve mert kis hibáért nagy árat fizettet velünk. Borzalmasan hosszú a rajtvonal, ezért előre le kell tennünk a voksunkat valamelyik oldal mellett. Ha kevéssel a rajt előtt kiderül, hogy mégis a másik oldalon jobbak a szélviszonyok, már nincs mit tenni. Másrészt nagyon sok a hajó mindenhol, és nem lehet tudni, a környezetünkben melyik hajó a „Fekete Péter", aki, ha a közelünkbe kerül, az elképzelhető legképtelenebb módon húzhatja keresztül a rajttal kapcsolatos terveinket. Mondjuk, nem ejt le a rajt pillanatában, nem húz rá a vitorlára, stb. Más körülmények között egy ilyen mamlasz nem okozna komoly fejfájást, kikerülnénk, és elkönyvelnénk 10 másodperc veszteséget.  A Szalag rajtjánál ugyanez teljesen más tészta! Lehet, hogy a tömeg miatt sokáig nem tudjuk kikerülni, lehet, hogy az a kis veszteségpont elég arra, hogy mások is letakarjanak, tovább lassítva minket, míg végül egy egész kis armada vitorlázik el felettünk. Ilyenkor lehet olyan hátrányt összeszedni, amit a szerencsésen rajtoló versenytársunkkal szemben már nehéz behozni. Persze, ott van az, amit az előbb írtam a hosszú versenyről és az újraosztásról, de sajnos az is benne van a pakliban, hogy az illető versenytárs ezekből a szituációkból jól jön ki, és csak tovább növeli az előnyét. Akárhogy is nézzük, fontos a rajt, és kell hozzá egy adag szerencse is!

Csőregh Zoltán

Csőregh Zoltán