Még mindig vezet az Apiviával a november 23. óta folyamatosan az első helyen álló Charlie Dalin, de az előnye jelentősen csökkent, 24 óra alatt több, mint a felével… Megindultak persze a találgatások, netán valamilyen nem kommunikált sérülés, hiba okozza-e a jelentős átlagsebesség veszteséget? Amúgy a titkolózás bevált taktika, sokan azért választják ezt a megoldást, nehogy az ellenfelek megtudják, és így esetleg taktikailag kihasználják a hajó gyenge pontját. Ebben az esetben azonban – legalábbis a versenyző rádióüzenete szerint – nem erről van szó. „Semmi baj a hajóval. Egyszerűen nincs szél.” Ezt alátámasztani látszik a pénteki 24 órás átlagsebesség adata, ami 13 csomó volt – míg az üldözők 17-19 csomós átlagokat produkáltak.

A második helyen vitorlázó Thomas Ruyant (LinkedOut) bal oldali emelőuszonya még korábban megsérült ( emiatt levágott a végéből egy darabot), ő most jobbcsapáson körülbelül húsz százalékos sebességhátrányról jelentett, egyelőre tartja a helyét, de valószínűleg megkönnyebbülni csak az ausztrália Cape Leeuwin után fog, onnan várható majd túlnyomórész jobbcsapásos menet.

Jól tartja magát az ötödik helyen Jean Le Cam, ő az első az emelőuszony nélküli vitorlások között. És a végelszámolásnál még előrébb kerülhet, hiszen ő vette fedélzetére a kettétört hajójáról mentőtutajával menekülő Kevin Escoffiert.

Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott, most röviden csak annyit: Escoffier a harmadik helyen vitorlázott, amikor hajója, a PRB Fokvárostól délnyugatra 550 tengeri mérföldnyire 25 csomós szélben lefúrt, a hajó pedig kettétört. „Süllyedek. Nem tréfa. MAYDAY.”- rádiózta, amíg még volt áram, és volt ideje kommunikálni. A vészjeladó elindult, magára kapta a túlélő ruháját és a mentőtutajban elhagyta a süllyedő hajót. A versenyigazgatóság a legközelebb lévő Yes We Cam-ot irányította a helyszínre, a France Meteo áramlási modelljei segítettek a pozíció behatárolásában. Jean Le Cam megtalálta, majd a beálló sötétségben és az időközben 35 csomósra erősödő szélben szem elől tévesztette a több mint tizenegy órája tutajában hánykolódó Escoffiert. Emiatt újabb három vitorlást irányítottak a területre, részletes keresési utasításokkal. Ám időközben egy felvillanó fény Le Cam segítségére sietett, újra megtalálta a tutajt, és egy bravúros manőverrel, a kötélre erősített mentőgyűrű segítségével fedélzetére vette a szó szoros értelmében hajótöröttet. Hat nap után a francia haditengerészet 93.5 m hosszú, 2600 tonnás fregattja, a 84 fős legénységgel hajózó Nivose vette át Escoffiert, aki december 10-én már partra is szállt Réunion szigetén.

Ez az idei Vendée Globe eddigi legizgalmasabb története, amelynek Le Cam és keresésben résztvevő többiek számára még nincs vége. A mentés miatt időjóváírást kapnak, ez azonban nem csak a mentésre fordított idővel azonos. Mivel a pozícióváltozásuk miatt kimaradhatnak egy-egy időjárási szituációból, ezért a versenyigazgatóság lefuttatja a routingot a jelenlegi és a mentés miatt otthagyott legutolsó helyzetükből kiindulva is, és ha állandósul a két modell közt egy jellemző időkülönbség, akkor azt írják majd jóvá számukra. Ez a döntés akár 10-14 napba is beletelhet.

Az eset felerősítette a túlkönnyített, alulméretezett hajókról folyó szakmai vitát. A PRB híresen alultervezett hajó hírében állt, némi erősítéssel az eredendő szerkezeti hiányosságokat nem lehetett kijavítani. 25 csomós szélben, egy hullámba akadó orr egyszerűen nem okozhatja egy hajótest ilyen mértékű rongálódását, és a vitorlás nagyon gyors elsüllyedése is kérdéseket vethet fel.

Az eddigi verseny egyik legizgalmasabb szereplője Louis Burton. Igen, ő az, aki néhány másodperccel korábban haladt át a kelleténél a rajtvonalon, és ezért le is töltötte a jól megérdemelt 5 órás „helybenjárását” még Lisszabon magasságában. Meglehetősen hátulról indított tehát, de a Szent Ilona magasnyomás szélcsendes zónáját nagyon jól, egy kezdetben reménytelennek látszó nagy nyugatias kanyarral sikerült átvészelnie, ezzel feljött hatodiknak. Majd a Jóreménység foka előtt, a virtuális jéghatárnál jól taktikázva harmadiknak dolgozta fel magát. A hét elején az erős szél szél azonban kárt tett a Bureau Vallée 2 nevű hajójában. Annyit tudni, hogy az autopilot hibás lett, ám ezen kívül egyéb bajok is lehetnek a fedélzeten, amelyekről azonban a hatodik helyen álló Burton nem beszélt. A hajó 10 csomó körüli sebessége és a meglehetősen hektikus irányváltások azonban valami ilyesmiről tanúskodtak. Ha sikerül úrrá lennie a technikai nehézségeken, Louis Burton akár még meglepetést is okozhat – merészsége, intuitív széltaktikai megoldásai arról tanúskodnak, hogy nem mindig veszi készpénznek a routing programok ajánlásait. (A legfrissebb nyomkövetésen is látszik, a többiektől délebbre, a virtuális jéghatár közelében vitorlázva próbál előrébb kerülni.) Hasonlóképpen sokszor unortodox megoldásokkal operál az eddig legeredményesebb „nem repülő” hajójával Jean Le Cam. A technikán, a számítógépes programokon túl – a vitorlássportban régi igazság – tehetség, intuíció, az átlagtól eltérő, merész gondolatok és persze szerencse is kell a sikerhez.

Tracking: https://www.vendeeglobe.org/en/tracking-map

Egy-egy hajó ikonjára kattintva a kinyíló felületen a lehető legrészletesebb sebességadatokon kívül a pillanatnyi víz- és levegő hőmérsékletet, és a valós szélerőt és – irányt is láthatjuk. A térkép jobb oldalán is kiválasztható több szolgáltatás, például a hullámvonalakra kattintva igen látványos meteorológiai helyzetképet illetve előrejelzést láthatunk.

Szöveg: Visy László Oszi

Képek: vendéeglobe.org, Francia Haditengerészet