Érdi Mári tegnapi szerencsétlen napját követően az utolsó futamban megvillantotta klasszisát, elsőként futott be. Délelőtt is jól végzett, tizedik lett. Végül az összetettben a tizennegyedik helyet szerezte meg. A női versenyt nagy fölénnyel dán Anne Marie Rindom nyerte, a sorozat során hat futamban lett első, a nagy pontkülönbség miatt az utolsó meneten már el sem kellett indulnia.
Számunkra külön is izgalmas volt a férfi mezőny csatája, itt dőlt el ugyanis: a két Vadnai fivér közül az idősebb, Benjamin képviseli Magyarországot a tokiói olimpián.
Az első válogatóverseny a 2020-as VB volt, itt 13 hellyel előzte meg öccsét. Vilamourában végig óvatosan, szélsőségek nélkül vitorlázott, mai 17. és 38. helye az összetett 24. pozíciójára volt elég. Mivel Jonatán négy hellyel hátrébb végzett, mai 15. és 40. helyével összetettben 28. lett, így a „testvérválogatón” Benjamin összesen 17 hellyel nyert.
Vadnai Jonatán taktikája különbözött bátyjáétól: mert kockáztatni, bátran versenyzett – és ez jó néhány szép futameredményt is hozott, volt kétszer ötödik, hatodik és hetedik is a 139 hajóból álló mezőnyben.
A Vadnai testvéreket már a hajópakolás után értem el telefonon. Elsőnek Benjamin értékelte a hetet:
„Nehéz verseny volt. Gyakorlatilag világbajnoki mezőnyben vitorláztunk, óriási, 70 hajós csoportokat alakítottak ki, nagyon könnyű volt hibázni. Csak egy kieső volt ráadásul a 12 futamra, ez egyáltalán nem szokásos. Lehet bármi gond, technikai akár, vagy például nekem volt ez a szerencsétlen fekete zászlós elrontott rajtom, kétszer is meggondolta az ember, hogy kockáztat-e. Ráadásul, mivel az olimpiai kiküldetésért folyó családon belüli csatánkban is vezettem 13 hellyel, a stratégiám az volt, hogy ha huszadik hely környéki helyeket csinálok, ahhoz a Jonatánnak, hogy megelőzzön, olyan extrém jó helyeken kell végeznie sorozatban, ami ebben a mezőnyben szinte lehetetlen. Úgyhogy ha döntenem kellett, hogy arra menjek, ahol úgy érzem, még előrébb kerülhetek, vagy inkább lekeresztezzem-e a mezőny mögöttem levő részét, akkor az utóbbi mellett döntöttem. Figyeltem arra is, melyik oldalt választja Joni. Próbáltam középen, de arrafelé tendálni. Sokan kérdezték, milyen az embernek a saját testvére ellen küzdeni. Szerencsére nem volt egyszer sem olyan szituáció, hogy szoros, „test-test elleni” helyzetbe kerültünk volna egymással. De biztos nem fordultam volna rá, vagy forgattam volna ki, ha találkozunk, egyszerűen az a 20 centi nem számított volna a köztünk már meglévő pontkülönbség mellett.”
Jonatán vette át a mobilt: „Végig jó volt a kapcsolatunk, nem volt semmi konfliktus köztünk. Nem volt olyan, hogy alám állt volna rajtnál, vagy takargatott volna hátszélben. Végig segítettük egymást. Most egy kicsit letört vagyok, nem érzem, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Ez nem az az eredmény, ami miatt idejöttem. A tavalyi EB 9. hely után többet vártam magamtól. Nem igazán jöttek a lapok. Az oldalválasztásnál figyeltem az eget, a felhőket, ahogy kell, a mai utolsó futamban például már 15. voltam, amikor húsz fokot elfordult a szél. Nem onnan, ahonnét vártam. Negyvenedik lettem. Annak a néhány jó futameredménynek meg persze, hogy örülök…”
Azt hallottam, te is utazol Tokióba – mint edző. „Benji segítője leszek. Félszavakból értjük egymást, tudom mikor, hogyan kell hozzászólni kritikus helyzetben. A motorosomban ott lesznek a hűtőmellények, amiket a várható nagy hőségben futamok előtt felvesz majd. A hajóval kapcsolatban bármit szerelni, állítani kell, rám bízhatja, addig is pihenhet. Ha kell, futam után kiviszem a hajót – szóval rengeteg apróságban hasznos lehetek a minél jobb szereplés érdekében.”
Az olimpiáig hogyan alakul a további program?
„Szerettünk volna minél hamarabb kijutni Japánba, de az új előírások szerint ez csak június végétől lehetséges. Addig itt maradunk edzeni Vilamourában, itt is hagyjuk most a hajókat, tíz nap múlva jövünk vissza. Lesz itt két verseny, ami nagyon jó, mert nagyon régen versenyeztünk, hiányzott. Indulunk június elején Medemblikben az Allianz kupán, aztán tervben van még egy spliti edzőtábor, és utána már az olimpia következik!”- vette át a szót ismét az idősebb testvér.
A férfiak versenyét a német Philipp Buhl nyerte, nagyot csatázott a brazil legendával, a 48 éves Robert Scheidt-tel (öt olimpián két aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyert...), szinte az utolsó futam utolsó méterein dőlt el az aranyérem sorsa.
Visy László Oszi
Képek: Joao Costa Ferreira
