Családi hajónk, a Vidra, gyakorlatilag egy dög nehéz – közel 6 tonnás -, belső kormányállással szerelt angol bútorszállító motorsailer. Amikor az előnyszámát kellett meghatározni, nehéz volt a külhoni listákon megtalálni, mert ezzel a típussal nem igazán versenyeznek. A balatoni regattákon nem egyszer visszük a vége táblát, mert könnyű szélben gyakorlatilag megmozdíthatatlan. Az erős szeles teljesítménye sem ígért sok jót. Alacsony tengeri rig a rövid 1,40-es kíllel elsősorban a biztonságos hajózást és legkevésbé a fékeveszett száguldást szolgálja.

A remény hal meg utoljára. Kicsit pimpeltük a cájgot, kapott csukódó propellert, méteres kinyúlású bowspritet, bébi stágot viharvitorlával, új függőleges latnizású, betekerhető grószt és egy spibum nélkül használható Oxley önstabilizáló bőszeles vitorlát. Van egy orrsudárra rögzíthető piros flyjib-ünk is, de még sosem használtuk, pedig bitang jól néz ki. A code 0-nak több értelme lenne, de attól félek, hogy a gyenge szeles teljesítmény növekmény nincs arányban a YS pontelvonás hátrányával. Az is komoly ellenérv, hogy az esetek többségében ketten visszük a hajót, és az kevés az átszerelésekhez, még akkor is, ha BonBon kutyánk is velünk tart.

A Fehér szalagra komoly humán erőforrásokat vetettünk be, Ildikó mellé Viki és Barbi csatlakoztak, kipróbált tapasztalt vitorlázók. BonBon otthon maradt, mi meg már fél 9-kor el is löktük a partot.

Ahhoz, hogy egy hajó nagy szélben optimális sebességet érjen el, tisztában kell lennünk a leginkább hajóhossz függő maximális testsebességével, hacsak nem többtestűn, vagy sikló hajón vitorlázunk, de arról majd valaki más fog írni. A testsebesség ismerete azért is fontos, mert akármennyire is erőlködünk, azt tartósan úgyse fogjuk tudni átlépni. Ha túlvitorlázunk egy hajót, attól nem gyorsabb, csak kiegyensúlyozatlanabb lesz, a túlzott dőlés kezelhetetlen lúvolást eredményezhet, ha kormánnyal próbáljuk lébe kényszeríteni, csak fékezzük, lassítjuk.

A rajt előtt a forstag mögött kialakított baby stag-ra húzott viharfokot hagytuk csak fent, a grószt félig betekertük az árbocba, úgy ítéltük, hogy a 25-30 csomós szélben ha kell, könnyebb növelni a felületet, mint csökkenteni.

Lassú hajóként próbáltunk legfelül az Északi pályajelnél rajtolni, hogy elkerüljük a fölénk rohanó hajók takarását. A kormány semlegesen viselkedett, de a sebességünk messze elmaradt a maximális 7 csomótól, ezért elkezdtük a génuát is kitekerni aláhúzva a viharfoknak. Annyira engedtük ki, hogy a két vitorla hátsó éle egy vonalba kerüljön, így egyik sem rontotta a másik hatékonyságát, a hajó elérte a 6,5 csomót, kitörési hajlamot továbbra sem mutatva. Felbátorodva, a grószt jól kilaposítva, lealbázva teljesen kiengedtük, így a nagyobb pöffökben már néha rá kellett engednünk, de a sebességünk megközelítette az elérhető maximumát. Gyönyörűen haladtunk, megelőzve több túl vagy alulvitorlázott, nagyobb sebességpotenciállal rendelkező hajót.

A kenesei bója előtt leszereltük a viharfokot, mert a génuával csúnyán összeakadt volna a halzoláskor. Némi hezitálás után felhúztuk féltett csodafegyverünket, az önstabilizáló Oxley vitorlát. Az esztétikai élvezeten túl a sebességünk is azonnal elérte a maximumát. A vitorlán lévő rés kiegyenlítette az erősebb ráfújásokat. A szél 120 és 90 fok között ingadozott, ez sok hajót kivédhetetlenül fetrengésbe vitt, de mi, hála a vitorlánk széles szög spektrumának, könnyen ki tudtuk védeni.

A Siófoktól Tihanyig tartó futtatott éles menetben már teljes felülettel tudtunk haladni, a befutó szakaszban jó oldalválasztásokkal biztosítottuk be osztályelsőségünket.

Bár korrigált összesített eredménylista nem készült, az induló 22 hajóosztályból 15-ben nyertünk volna a korrigált 3óra 28 perc és 42 másodperces időnkkel!

Na most fel lehet tenni a kérdést, hogy egy ilyen gyors hajó mi a fenét keres a Ys III/2-es csoportban? Nos, aki látott már minket gyenge szélben a mezőny végén kullogni, az tudja a választ. Azok, akik komolyabb testsebességű hajóikkal most mögénk kerültek, azoknak javaslom a rendelkezésükre álló vitorlázat átgondoltabb használatát.

Hogy mennyire számít a helyes erősszeles vitorlaválasztás, mi sem bizonyítja jobban, mint legkeményebb ellenfelünk Narval, egy közel 40 éves Sudár IV-es középkokpites túrahajó, amelyik bucira verve versenyre épített fiatal társait, egy lehasznált reffelt, kilaposított 11m OD-s grósszal és szintén dupla fokkal hasított.

Készülünk a Kékszalagra. De jó lenne, ha befújna!