A tél leghidegebb hete már néhány nappal a túra előtt beköszöntött. A szervezők izgatottan figyelték a hőmérőt, vajon a Balaton 2 fokos vize meddig áll ellen a halmazállapotára is kiható fizikai erőszaknak? Szombat este már sorra jelezték a távoli kikötőkben készülő légionisták, hogy nem vállalják a részvételt, az egyre erősödő fagyban, az orkán erejű szélben inkább korcsolyáznának. Akinek a hajója Lellén állt és nem akarta kihagyni a városi Gasztró Farsangot, az azzal szembesült, hogy a 100km/órát is meghaladó szélben még a buli sátrat sem nyitják ki délután 5 előtt, amíg a szél nem csendesül.

Vasárnapra a szél le is állt és a csapatok 5 hajóval gyönyörű időben hajóztak át Szigligetre, hogy a Villa Kabala fantasztikus ételsorát és finom borait ízlelgethessék. A teliholdas éjszaka és a mínusz tízes hőmérséklet vékony jéghártyával borította be a kikötőmedencét. Mi legyen? Többen aggodalmuknak adtak hangot, jelezve, hogy nem szeretnének úgy járni, mint Amundsen az Északnyugati átjárón. A kemény mag hosszan bizonygatta, hogy az fizikai képtelenség, hogy a nagy szél által felkavart víz az elkövetkező két napban beálljon, így töretlen optimizmussal folytattuk utunkat Keszthely felé. Ezúttal Éles Krisztián személyében egy kajakos is csatlakozott a csapathoz.

Elszántsága minden aggodalmunkat eloszlatta. A Keszthelyi Bahart móló külső szára mellett még nem állt jég, így mindenkinek jutott kényelmes hely. Délután volt egy kis brűgölés a Kristály hotel wellneszében, majd a kipróbált John’s Pub-ban fenséges vacsora. Az éjszakai hideg tovább hizlalta a jeget, így elmaradt a hajóink kényelmes altató ringása. Reggel a szikrázó napsütésben a túra legfőbb meteo-ideológusai közölték, hogy az erős napsütés el fogja tüntetni a jeget, így a legjobb, ha addig is elmegyünk Hévízre dagonyázni. Elmentünk. A Tó fedett részében élveztük az áramoltatott gyógyvíz jótékony hatását.

Gyógykezelésünk során annyira komplex kezelést kaptunk, hogy egy szerencsés társunknak még egy vérszomjas piócát is sikerült magára szednie. A méregtelenítés ősi módszere nem aratott nagy sikert, így a megkívánt 4 órás vérszívást néhány perc után az ápolt kérésére a helyi erők megszüntették. Némi vérvesztességgel visszatértünk a kikötőbe, ahol a jég ugyan még mindig fogta a hajókat, de a parttól távolabb látszódott szabad vízfelület. Viszonylag könnyen kiszabadultunk és szépen haladtunk kelet felé. Közben híre ment, hogy a fenyvesi kikötő beállt, így a túrát befejezettnek nyilvánítottuk. Irány Balatonelle! Valahol a Keszhelyi-öböl közepén járhattunk amikor a csobogást csilingelés, majd a haladásunkat is gátló reccsenés roppanás hangja váltotta fel. A tó ezen a részen teljes felületén befagyott, a jég vastagsága a 2-2,5 cm-t is elérte. Vitorlával már nem tudtunk haladni, ehhez nem volt elég szél, így motort indítottunk. Talán a motorhasználat szabályozását ki kéne bővíteni, hogy ne csak szélcsendben vagy kikötő közelében lehessen motort indítani, de a jégből is lehessen szabadulásra használni. Mindenesetre jól körülnéztünk, nem ólálkodik valahol egy vízirendőr, mielőtt a gázkart előre toltuk volna.

Ilyenkor jobb lenne nem használni a közösségi média felületeit, mert azonnal megtalálnak a fotelek mélyén rejtőző ugrásra kész szak-kommentelők. Volt, aki a hajóink épségéért aggódott, őket nem nyugtatta meg a sok éves tapasztalat, hogy a jég legfeljebb az algavédelem felületén hagy nyomot, a gélezést nem tudja felsérteni. A legszórakoztatóbb bejegyzést a jégvitorlázás szerelmeseitől kaptuk, mely szerint haladásunkkal tönkre tesszük a vitorlázható jeget! El is szégyelltük magunkat és a kárenyhítés érdekében libasorban beálltunk a Luszi motoros mögé, hogy csak egyetlen nyom maradjon utánunk. Ennek persze más oka is volt, mert így a feltört sávban már vitorlával is tudtunk haladni. A jégtörő túra a györöki csúcs után véget ért, a Szigligeti öbölben már csak alig, Badacsonytól Lelléig egyáltalán nem találtunk jeget. Volt viszont elég szél és szívet, lelket gyönyörködtető vöröslő naplemente.

Az éjszakai hideg ezután is kitartott, a kikötők rendre befagytak, így kérdésessé vált, hogy a szombati Farsangi Regatta megtartható-e ilyen körülmények között. Minden normális vitorlázó, de még a téli hajósok is ezt a rendezvényt törölték volna a naptárukból, kivéve Tóth Balázst a téli Balaton lánglelkű Don Quijotéjét, aki a saját virtuális világát harmonizálta a valósággal és reggeltől estig motorossal tördelte a jeget a BL szintén befagyni kész kikötőjében. Eközben rendre azt kommunikálta, hogy nincs semmi gond, a BLYC egy könnyedén használható kikötő.

Balázs töretlen optimizmusa a többi kikötő jegét nem olvasztotta fel, így a szombati versenyre a szokottnál kevesebb hajó nevezett. Az időjárás megjutalmazta a tántoríthatatlan résztvevőket, fantasztikus időt, kellemes szelet zavartalan és napsütést szolgáltatva.

A versenysorozat következő állomása a márciusi Tavaszi Regatta.

Ha be nem fagy nagyon, mi biztosan ott leszünk!