Korábbi írásainkban már vizionáltuk, hogy a Balaton bevonzza a kontinens fa hajóit. Valóban, a magyar tenger ideális a nem nagy merülésű, kecses cirkálók számára. A kikötőhelyek, különösen a régebben kialakítottak, leginkább 10 x 3 méteresek, ezért ha valaki nem úszó nyaralót vásárol, vagy kizárólagosan versenyvitorlázik, akkor célszerű e keretek között tervezni. A hazai belvízi vitorlázás hőskorában a mintegy félszáz scharenkreuzer vagy itthon balatoni cirkálónak nevezett seefahrtkreuzert leszámítva zömében 10 méternél (32 láb = 9,75 méter) rövidebb hajók alkották a balatoni flottát.  A tendencia az ezredfordulóig nem változott és az ex-charterek dömpingjéig az átlagos hajóméret nem növekedett meg ugrásszerűen. Leginkább távolságbeli és szövetségi megfontolások miatt hozzánk már nem ért el a skandináv fa hajóépítés kedves, de a műanyag forradalom miatt rövid életű újhulláma. Az északi népek ugyanis a harmincas évek végén ráálltak a szerethető és kezes „polgári” cirkálók építésére. Ezek a cirkálók kisebbek, komfortosabbak, biztonságosabbak, mondhatni családbarátabbak – és nem utolsó sorban – olcsóbbak voltak. Nem csak a daysailer gyűjtőnévvel ellátott típusokra gondolunk, hanem a többnapos túrázásra, éjszakai vitorlázásra, akár versenyzésre is alkalmas típusokra. Ezek közé tartozik a winga kryssare is. Esetében 28 lábas, 2,25 cm széles és 130 cm merülésű, mintegy 2 tonnás masszív svéd cirkálótípusról beszélünk. A múlt század negyvenes éveitől ácsolták őket, jellemzően oregon fenyőből, teak faborítású fedélzettel a hatvanas évekig, amíg a műanyag hajók ki nem szorított őket. Összesen 26 db példány készült a svéd osztályelőírás szerint. Tudomásunk szerint a Balatonra eddig nem jutott belőlük. Örömteli ugyanakkor, hogy egy-két hasonló típus (neptun kryssare, viking kryssare) már képviselteti magát nálunk.

Amikor az érkező winga új tulajdonosa, nem hallgatva a hangos többséget alkotó ellentáborra, úgy döntött, hogy esetleg, de nem utolsó sorban egy rabonbános Kékszalag emlékére, csakazértis belép a fahajósok közé, minden szempontot és szóba jöhető típust mérlegelve e hajó mellett tette le voksát. Mik voltak a szempontok?

• Legyen osztályelőírásoknak megfeleltethető hajó.
• Legyen benne belmotor.
• Legyen alkalmas családi vitorlázásra, ugyanakkor legyen „egykezes” hajó.
• Legyen benne élettér és a cockpit legyen tágas.

A winga kryssare típusban ötvöződik az elegancia és a praktikum. A külső élettér meglepően tágas, a kormányos egyedül is könnyűszerrel elvezeti a hajót. A kabin ülőmagassága 150 cm, három fekvőhely, szekrények, tárolók és egy kis konyharész került kialakításra. Családi túrázásra ez elegendő. Versenyzéshez teljes vitorla szett és fából készült spí baum is rendelkezésre áll. A zordabb Északi-tenger szél -és hullámbiztos cirkálói a Balaton szeszélyeire is biztonságot jelentenek. A masszív, ugyanakkor nem túlvitorlázott, rövidebb és viszonylag könnyű (2 tonnánál könnyebb) tengeri cirkálók kis szélben elsiklanak, a nagyobb szélben ugyanakkor strapabírók. Beférnek bármelyik kikötőbe, a hosszú kiel nem szedi a hínárt, a freibord pedig biztonságosan magas. És szépek is. A Balatonon már lényegében megszűnt a korábban általános „dagasztás”, az északiak viszont a mai napig alkalmazzák ezt a technikát a tavaszi vízrebocsátáskor. Nos ez vár a TAILA-ra is, több évnyi hangár után. A kapott hivatalos dokumentumokon túl annyit tudunk róla, hogy nevét egy svéd istenség lányáról kapta és korábbi holland tulajdonosa, közel a kilencvenhez, Amszterdam mellett tartotta egy tengeri kijárattal rendelkező tavon, míg rá nem találtunk. Rohanó világunkban igazi felüdülés volt olvasni a vízretételhez kapott jótanácsokat, íme:

Az 1949-ben épült TAILA korábbi felújítását és karbantartását végző Jaap és a  mustrát végző magyar szakember egyetértettek abban, hogy egy máig a hagyományos technológiát követő fa hajó minél több időt töltsön a vízben, ami TAILA esetében a dagasztást illetően akár három napot is jelenthet, kezdve a darun történő belógatást. Nos, ez izgalmas lesz, ezért a hajóval kapott felszerelés alapos szemléjét követően igyekeztünk a vízvonal alatti és feletti felületeket felkészíteni a műveletre. A motor, az árbóc, a veretek és az elektromos rendszer külföldön már megkapta a revíziót, ezért a vízzel történő ismételt szimbiózis előkészítésére helyeztük a fő hangsúlyt. Erre a következő hetekben sor fog kerülni és a Balaton ismét gazdagabb lesz egy vérbeli klasszikussal. Zárásul jöjjön néhány fénykép:

Bízunk benne, hogy ez a szép kis cirkáló nem csupán tovább gazdagítja a balatoni klasszikus flottát, hanem találkozunk vele az Összevont Cirkálók között is.

Kép és szöveg: dr. Borók György