A 22 eddig megrendezett TBS (MOL) Balatonkerülő Szóló versenyek nagy részén elindultam, és mondhatom, hogy közeli, sportbaráti viszonyba kerültem Fa Nándorral. Nándi pár hónappal idősebb nálam, sok mindenben azonosan gondolkodunk, a teljesítménye egyedülálló szerintem; különösen az tetszik, hogy mindig végigviszi a dolgait.

Ünnep, ha a Balatonra „új” fa cirkáló érkezik, most ez ismét megtörtént. Kis törlesztés az egyre növekvő adósságból. Önmagában is megállásra késztető látványosság vitorlás hajó közúti szállítása, különösen, ha klasszikust látunk tréleren. Ez még a Balaton környékén sem mindennapos látvány. Az izgalom múlt pénteken vette tetőpontját, amikor az Északi-tengerről egyenesen Balatonfüredre, a Balatonfüredi Yacht Club udvarára, földrajzilag éppen a magyar hajógyártás szülőhelyére begördült a vontatmány.

Facebook oldalamon, a My Sailing Logbook-on, immár nagyjából két éve követhették az érdeklődők egy kis vitorlás építésének munkáit, így joggal merülhetett fel bennük a kérdés: „Mi épül itt egyátalán?”. Akkor jöttem rá, ideje lenne ezt a kérdést megválaszolnom…

Ötödik hete szeli a hullámokat a Vendée Globe idei mezőnye, köztük Fa Nándor a Spirit of Hungary fedélzetén. Az idén november elején elrajtolt földkerülő, az IMOCA 60-asok kifejezetten izgalmas csatáját ígéri, melyre fokozott figyelemmel tekint a vitorlás társadalom. Az amúgy is rendkívüli megmérettetést és kihívást eddigi története alatt is a számtalan dráma és teljesítmény tette különleges legendává, melyet idén a technikai újítások tovább fokoznak.

Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.

Munkatársunk, barátunk szerkesztőségünk megkerülhetetlen személyisége a balatoni túravitorlázás legendás alakja elhajózott.

Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.

Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.