Mit várunk a pénzünkért? Vitorlásversenyt. Olyat, ahol a feltételek mindenki számára egyértelműek. Azt várjuk, hogy a rendezők – ha lehetőségük is van erre – tegyék lehetővé, hogy a résztvevők hajójuk osztályba sorolásuktól függetlenül értékelhető eredményekkel térhessenek haza.
Lehet, hogy mulatságos látvány egy gyengeszeles versenyt végigkínlódó hajók orra előtt bevágni a kaput, de ugye nem az a cél, hogy a rendezők jól szórakozzanak? Ha a versenyutasításban nem az kerül be, hogy csak a teljes rajtcsoportnak lehet rövidíteni, hanem lehetővé tették volna a hajóosztályonkénti rövidítést, akkor a lassúakat Siófokon be lehetett volna futtatni.
Kreatív megoldásként megfelelő kommunikációval meg lehetett volna kisérelni a limitidő meghosszabbítását. Nem hinném, hogy ez ellen bárki óvással élt volna.
Óriási rendezési hiba, hogy a versenyutasításban meg sem próbáltak az időjárási körülményekhez igazodó mozgásteret biztosítani.
Befutó a tihanyi pályajelnél. Nos a versenyutasítás ezt a bóját imigyen ábrázolta:
Mi ez kérem? Átverő show? Ez a kép azt sugallja, hogy a jel a THE előtt van. Valójában nagyon nem ott volt, aki bedőlt a trükknek az súlyos árat fizetett, ha egyáltalán be tudott futni időben. Elnézve a képet, az a gyanúm, hogy a valódi tihanyi jel valahol a rajtvonalon helyezkedett el, talán azért, nehogy a rendezőknek sokat kelljen motorozni.
Jogilag persze minden tiszta, vitának nincs helye, a versenyutasítás 5.4 kimondja: „A megadott GPS koordináták tájékoztató jellegűek, az attól való eltérés nem képezheti orvoslati kérelem alapját…
Magyarán tök mindegy hol a bója, találjátok meg!
Én azért visszavenném a grafikus pénzét, ha nem vette a fáradtságot, hogy a helyére rajzolja a tihanyi jelet. Azok is finanszírozták a művet, akik semmit nem kaptak a befizetett nevezési díjukért.
Ha érezné a felelősséget a rendezés a történtekért akár:
- visszautalhatná a nevezési díjat az érintetteknek,
- kompenzálhatná a versenyzésre fordított jobbára indokolatlan költségeket. Gondolok itt a sportorvosira, a klubtagságira, a versenyengedélyre, a hajóregisztrációra, a kötelező biztosításra,
- de legalább tehetne egy békítő nyilatkozatot, amiben elismeri, hogy hibázott és legközelebb jobban odafigyel.
Nem csak a rendezés, de a rendszer tökéletlen működését mutatja az előnyszámos ügyeskedéssel szembeni passzivitás.
Miért kaphat külföldről ékező versenyző indokolatlanul előnyös besorolást? Behúzhat vagy 5 Kékszalag győzelmet mire a dinamikus rendszer korrigál.
Miért nincs technikai ellenőrzés az előnyszámos csoportok élmezőnyében a befutást követően?
Nyakunkon a Kékszalag. Az év leglátványosabb versenyén nincs rövidítés, de van elég idő, hogy mindenki körbeérjen. Talán még arra is, hogy kitalálják mivel lehetne kedveskedni azoknak, akik nélkül nem lenne mezőny, elértéktelenedne, kiüresedne az esemény.
Tavalyi Kékszalag beszámolómból idéznék: „A díjkiosztón 38 osztály versenyzői állhattak fel a dobogóra. A mezőnyt alkotó osztályok többsége - 21 csoport - kevesebb mint 10 hajóval nevezett, gyakorlatilag az itt induló hajók többségénél minden 3. résztvevő éremmel a nyakában térhetett haza. (volt, ahol az összes). 12 osztály nevezett 10-20 hajót, átlag 14-et, itt már kevesebb, de így is majdnem minden 5. hajó jut dobogóra. A legtöbben a hét Yardstick osztályban neveztek, a mezőny közel fele, 245 hajó. Ők a lebecsült, igazán sehova sem sorolható reszli. Az osztályoknak kiosztott 114 dobogós helyezésből ők csak 21-et, a különdíjakból szinte semmit nem kapnak. 40-50 hajós csoportokban elért helyezések mögött tényleg gyengébb teljesítmény rejlik?”
Tudom, hogy az előnyszámos tömeg látványa nem igazán eladható. Lassúak, nincs rajtuk szponzor által finanszírozott, brandingelt egyenruha. De ne feledjük, ők többet költenek a vitorlázásra, mint a rohanógépek fizetett legénysége. Mit kapnak cserébe? Láthatják a naplementét, a napfelkeltét – van, aki kettőt is.
Mi lenne, ha minden hajó amelyik teljesítette a távot kapna egy kis gravírozott fémtáblát, amit évről évre elhelyezhetne a hajóján? Maradandóbb lenne, mint a legdrágább galléros emléktrikó.
Valami ilyesmit, természetesen aktualizálva a mindenkori Kékszalag évszámával, szponzoraival:
Fotó: Cserta Gábor / MVSZ
