Ma már számtalan, stílusában és koncepciójában különböző verseny közül választhat az, aki szeretné megízlelni a tengeri vitorlázás élményét. Vannak, akik elsősorban a parti programok, a társadalmi események miatt vesznek részt, mások a szigetek közötti önfeledt vándorlást részesítik előnyben. A mai nevén Captains Cup, Adria Kupa valójában két verseny. Résztvevőit elsősorban a bonyolult navigációs feladatok, a one design flotta, és a hatalmas kitartást igénylő éjszakai versenyek vonzzák.

Ahhoz, hogy egy versenysorozat minden nehézség ellenére ilyen hosszú ideig fennmaradjon, kell a megújulás képessége. Az alapítók legnagyobb teljesítménye egy általuk létrehozott szervezet, ahol fiatal proaktív munkatársak az oktatástól a versenyek, túrák szervezéséig folyamatosan azon dolgoznak, hogy ez a tavaszi esemény valóban magában hordozza az újdonság varázsát. A két mindenes - Toma és Csanád kapitányok is ezt a friss alkotó szellemet képviselik.

Ahogy az elkövetkező év versenyének szervezése már most megkezdődik, úgy a hajófoglalásokat sem lehet az utolsó pillanatra hagyni. Erre az eseményre minden évben nagy az érdeklődés, a rendezők felelőssége, hogy a rendelkezésre álló 21 hajóra megfelelően felkészült csapatok kerüljenek. Elsősorban az alkalmasságukat már bizonyított kapitányok kapnak indulási jogot, de nyitva áll a nevezés a balatoni versenyeken győztes csapatok előtt is. Miért nincs több hajó, ha ennyire nagy az érdeklődés? Hajó még lenne, de a kikötők befogadóképessége korlátos, továbbá a hajózók biztonsága sem engedné meg túl nagy flották versenyeztetését.

A csapatok összeállítása talán a legnehezebb feladat. Egy minden poszton kitűnő felkészültségű kapitány teljesen esélytelen, ha nem tudja feladatait delegálni. Egy tengeri versenyen minimum 6 ember egyénre leosztott, de összehangolt munkája hozhat csak eredményt. Ráadásul a Captains Cup száz tengeri mérföldet is meghaladó megmérettetése minden poszton feltételez pihenőidőket, amit az aktívaknak kell áthidalnia.

Ezen a versenyen is bebizonyosodott, hogy a csapatösszeállítás felülírja a hajók beállításából eredő különbözőségeket. Az élen kivétel nélkül összeszokott, vagy precíz szereposztással dolgozó csapatok végeztek. Ez nem azt jelenti, hogy ezen a versenyen csak vén tengeri medvék juthattak szóhoz, sőt! Nagy kedvencem a Hullámtörők tacskó csapata, akiken látszik a mérhetetlen elszántság. Semmi tekintélytisztelet. Ha kell, még a sziklára is felkennék ellenfelüket, ha harc legyen harc! De ne feledkezzünk meg a kihívókról, a Penge Sailing Team lánycsapatáról! Na ők sem tengeri medvék, de elképesztően ügyesek, profin összeszokottak. Nem sok hiányzott, hogy elvigyék az Adria Kupát, ha nem durvul be a szél, erre minden esélyük meg lett volna.

Álljon itt egy személyes élménybeszámoló, ahogy azt a HidegenLégió csapata megtapasztalta.

 A Captains Cup korábbi védőjeként Hovanec kapitány évről évre fenntart számunkra egy helyet, ami bármennyire is megtisztelő, az elmúlt évben nem vettem igénybe. Az idei, jubileumi versenyt semmi pénzért ki nem hagytam volna. Volt egy bökkenő, páromon Ildikón kívül nem volt csapatom. A régi kalózos crew önállósult, ott nem szerettem volna zavart kelteni. Nagyon sok kitűnő vitorlázót, többszörös bajnokot ismerek, de tapasztalatból tudom, hogy a pályaversenyeken az ötvenperces futamokon szocializálódott versenyzők számára egy harminc órát is meghaladó folyamatos odafigyelést igénylő terhelés elviselhetetlen. Vettem magamnak a bátorságot és felhívtam Szennát, - Szentmarjai Gábort - bevállalná-e mellettem a co-skipper szerepét. Róla tudni kell, hogy a magyar vitorlázás egyik legaktívabb szereplője. Dopf nevű skandináv cirkálójával minden létező túraversenyre benevez, számára a hideg tél sem akadály. Ha nincs verseny, akkor csinál valami távrekord kísérletet a lehető legtöbb nehezítő körülményt is integrálva. Szerencsémre kimondta a boldogító igent, így beindult a csapat összeállítása. Szenna két embert hozott: Gusztit, akit valójában nem is így hívnak, és Henriket, akinek ez a valódi neve. Stohl Viki régi gyakorlott versenytársunk, az a típus, akit nem lehet kimozdítani sztoikus nyugalmából. Hívásomra ő is igent mondott. Meg is lettünk hatan. Mivel ebben az összeállításban még nem vitorláztunk, a verseny előtti szombaton tartottunk egy rövid összeszoktató edzést, ennek alapján osztottuk be a pozíciókat. Guszti egyértelműen megtalálta helyét az orrban, Henriket informatikai tudása a navigáció és a kütyük programozása felé terelte. Viki az elengedő, Szenna a behúzó trimmer, de ő a taktikus és a co-skipper is egyben. Ildikó a zongorát kezelte. Sikerült szinte minden feladatot még időben delegálnom, így a kormány tekergetésén kívül más dolgom nemigen akadt.

Az első versenynap

Az első futamra vasárnap délelőtt került sor. Murterból kellett eljutnunk a Sali célig. Van egy saját rajt-rutinom. A rajthajótól a lé bójáig full gázzal végig tolom és mérem az időt. Közben látom a szöget és el tudom dönteni, hogy melyik oldal a jobb. Ha lúvos, akkor visszafelé is megcsinálom. Régebben szoftveresen is belőttük a vonalat, ezt a hajó saját rendszere is tudja. Most nem kellett, mert Guszti, mint daliás orrszobor mindig pontosan felintegetett a vonalra. El is rajtoltunk teljes sebességgel a bójánál szépen kibújva a fölöttünk rajtolók alól.

A dolognak egyetlen szépséghibája az volt, hogy amíg mi ezerrel haladtunk a vízközép felé, addig azok, akik a part felé húztak, jelentős előnyt bírtak felépíteni. Küzdöttünk, mint malac a jégen, befutottunk 6.-nak a győztes lányok mögött jó negyedórával. Örüljünk, vagy bánkódjunk? Valójában elég jól vitorláztunk, de a közeli menetekből rosszul jöttünk ki. Elkezdtünk mindent is be-, és átállítani. Achter, focksín, alba, trimmzsinórok, elsőélek, alsóél, tovább is van, mondjam még?

Második nap.

Furfangos kiírás, ilyet még nem csináltunk. A 2. és a 3. futamot egy pályarajzzal küldték. Rajt csak a 2. futam előtt van, a célvonal után mindenki vitorlázik tovább a 3. futamot teljesítve, de itt az egyéni idő számít, ez adja a 3. futam eredményét. A rajt Sali előtt, a befutó Izs Velinél. A rajtunk parádés, de képtelenek vagyunk a mezőnnyel haladni. 7.-ként futunk át a célvonalon és megyünk tovább a 3. futam sebességi megmérettetésére. Az eredmény lehangoló, a speed race 11. helyén végzünk, összetettben lecsúszva a 8. helyre. Három futam után egyértelműen látszik, hogy a hajó lassú, rossz a beállítása. Végigvéve az összes technikai lehetőséget, arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagyvitorlánk hátsó éle annyira megnyúlt, hogy az már kívül esik az albánk mozgásterén, magyarán tök lehúzott albával sem feszül ki a hátsó él. Látható, hogy a boomon támaszkodó veret gyárilag van rögzítve 3db a nútba hatoló imbusz fejű csavarral. A hajón nem volt ilyen kulcs, ha lett volna, a horgonyt is le tudtuk volna szerelni. Bajban az igaz barát! Nagy Zoltán kapitány sporttárs, a Bock borok nagykövete, segítségünkre sietett és így le tudtuk szedni a veretet. Új furatot sem kellett fúrnunk, csak hátrébb csúsztattuk a rögzítést, az első csavart az utolsó lyukba hajtva.

Harmadik nap.

A kiírás szerint két hurok: egy Déli - ez a 4. futam, majd a célon át rajtol az időmérős 5. futam Észak felé. A rajt és a cél mindkét futamnál ugyanott, Izs Veli előtt. A rajtunk elég gyengén sikerült, amit egy rossz oldalválasztással sikerült tetézni. Valahol a 10. hely körül húzunk gennakert, befutóig egy hosszú lóverseny, de egy klasszikus lé taktikával 6.-ként megyünk át a célvonalon és az egyre frissülő szélben hátszelezünk a végtelenbe, talán még azon is túl. A szélerő átlépi a 20 csomót, miközben egyre közelebb kerülünk a vezető hajókhoz. Jön egy hosszú cirkálás, aminek a végén már 3.-ak vagyunk, de tudjuk nem ez számít, hanem a futott idő. Nézzük az eredményt, alig hiszünk a szemünknek: néhány másodperccel lemaradva mi vagyunk a mezőny 2. leggyorsabb hajója. Mivel a 11. helyünket kiejthettük összetettben feljöttünk a 4. helyre. Ez még nem igazán stabil, mert a 6. helyig gyakorlatilag holtverseny, de bíztató a jövőre nézve.

Negyedik nap.

Ez a verseny legizgalmasabb napja. Ekkor rajtol a Captains Cup százmérföldes versenye, aminek első szakasza egyben az Adria Kupa 6. futama. Ez az a megmérettetés, ahol a csapatmunka, a kitartás, a jó navigáció és a helyesen beállított hajó megmutatja, hogy ki viheti haza a verseny különleges, egyedi vándordíját. Ennél nem találni nehezebb, magyaroknak szervezett túraversenyt a Dalmát vízeken. Az időjósok komoly változásokat jeleztek, ezért a rendezők nyomatékosan kérték, hogy minden csapat mérje fel saját képességeit, és felesleges kockázatvállalás nélkül vitorlázzon. A versenyből bármikor és bárhol ki lehet szállni, az elért pozíció alapján fogják meghatározni a végső sorrendet.

Mi magunk is tartottunk egy elemző megbeszélést. Az öt rövid futam tapasztalatai alapján meghatároztuk, hogy ki milyen feladatot lát el, és mi az, amit – jómagam - nagyon nem szeretnék. Azt kértem, hogy ha lehet, senki sem lépje át a feladatkörét. Éjszaka, sötétben, ugyanarra a feladatra nem mehet rá egyszerre két ember, még akkor sem, ha segítő szándék feszíti. A fedélzeti kommunikációt a feladathoz rendeltük. Navigációs utasítást is csak egy embertől fogadok el. Ha valaki más másként gondolja, a felelőssel egyeztessen, ne velem. Éjszakai erősszeles ruházatot, lámpákat, italokat már reggel előkészítettük.

Rajt a szokásos helyről Izs Velinél. Tizennyolc navigációs pontot kellett elérni, a hatosnál Murter közelében volt az Adria kupa 6. futamának a célja, aki innen tovább haladt, az már a Captains Cup versenyében vitorlázott. Az első cirkáló szakaszban érezhető volt a hajónk megbízható sebessége, így nem elszakadva az élmezőnytől stabilan tartottuk magunkat többnyire a 3-5. hely között. Általában a pálya jobb oldalán, sok fordulóval próbáltuk kihasználni a frissebb szél és a kedvezőbb áramlásban rejlő előnyöket. A szél kezdett leállni, ezért már a 2. helyen némi kockázatot vállalva úgy döntöttünk, hogy az egyik szigetet nem a megszokott bal, hanem a jobb oldalán fogjuk elhagyni. Rajtunk kívül még egy hajó, az Adria Kupa összetett versenyében élen álló Woodoo vállalta a kockázatot, és mire kiléptünk a sziget takarásából, átvettük a vezetést.

Innen kezdve nem is engedtünk senkit magunk elé, így megnyertük az Adria Kupa 6. futamát és tizenhét és fél óra küzdelem után ötven másodperc előnnyel a Captains Cup versenyét is. Azért ez nem volt egy sima ügy. Tudtuk, hogy bejön a Bóra, tudtuk, hogy igen pöffös lesz, de ami ránk várt, az nem volt egy méznyalás. Alapból megvolt a 20-25 csomó, erre ráfújt lórúgás szerűen egy-egy löket, sokszor 30 csomó feletti erősséggel. Mindez az éjszaka sötétjében! A fockhoz nem nagyon nyúltunk, kicsit lazítva hagytuk, hogy nyisson a teteje. A grószt a felerősített albánkkal üvegre húztuk, az achtert szintén. Ezzel az állítással a cirkáló szakaszokban nem lett volna semmi gondunk, de ilyen szakaszok nem nagyon voltak. Többnyire 60-70 fokos, mélyen ejtett élesmenet várt ránk. Nincs ezzel sem baj, de a pöfföket megdőlés és durva lúvolás követte, amit csak kilobbantással és megfelelő reffeléssel tudtunk ellensúlyozni. Nem néha, hanem órákon át folyamatosan gépészkedve tudtunk megfelelő sebességet tartani. Az előre megbeszélt pihenőkre nem jutott idő, a csapat végigküzdötte az éjszakát. Nem hiszem, hogy valaha ilyen gyorsan beért volna a Captains Cup mezőnye. A megbízható navigációnak köszönhetően csak a megadott irányszögeket kellett tartanom, őszintén szólva sokszor fogalmam nem volt arról, hogy merre járunk.

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ez az esemény csak és kizárólag a versenyzésről szól, annak még nem osztott a rendező gyönyörű aranydurbincs halacskákat, csak úgy feldolgozatlanul. Az is lehet, hogy a kétkedő nem hallgatott még minden kikötőben élőzenét a fantasztikus balatonfüredi Dervalics Róbert, a magyar Louis Armstrong énekével és szaxofon játékával.

Valahonnan kilenc kakasjelmezbe öltözött táncos is megjelent, de hogy a szürrealitás talaján maradjunk, egy-két hajóból énekhangok is előtörtek.

A verseny díjazása is kiemelkedően egyedi. A Captains Cup győztes kapitány vándordíja talán az egyik legértékesebb trófea, ami a magyar vitorlás sportban elnyerhető. Nemesi Attila ötvösművész alkotása. A díjat elnyerő kapitány azon túl, hogy egy évig őrízheti az alkotást, megkapja a díj minőségében azonos kicsinyített mását, amit meg is tarthat. A jubileumi verseny minden díjazottja Szabó Kata elképesztően különleges, a tengert és a hajózást megelevenítő kerámiáit vehette át. A törékeny díjakat a művész nyújtotta át, majd kérésre azokat – szállításra - szakszerűen be is csomagolta.

Elhangzottak a záróbeszédek. Ami a jövőt illeti az elkövetkező években Dél felé mozdul a verseny, de a tervek szerint valamikor 2028 körül a flotta behajózik Velencébe.

Megyünk!