2025-ben a tapasztalatszerzésé volt a főszerep. Hány versenyen indultatok?

Roni: Ennek az évnek úgy mentünk neki, hogy minél több versenyen szeretnénk elindulni, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk, és kiderüljön, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekre. Szerintem mi indultunk a legtöbb versenyen, összesen tízen, ami körülbelül ötven napot jelent, ehhez jön hozzá a százhúsz nap közös víziedzés. Elégedett vagyok az idei évvel, mert rengeteg versenyhelyzetet megismertünk testközelből, minden adott volt ahhoz, hogy jobban megismerjük magunkat és a csapatot, a következő évek pedig arról fognak szólni, hogyan hozzunk ki magunkból még többet.

Mennyire volt kiegyensúlyozott a teljesítményetek?

Olivér: A portugál bajnokságon és a palmai világkupán még nem igazán találtuk magunkat, de utána nagyon sokat gyakoroltuk a rajtokat, amitől azt vártuk, hogy sokkal konzisztensebbek leszünk. Az áttörés a görögországi Európa-bajnokság második felére jött el, és kicsit meg is lepődtünk, hogy a jó rajtok miatt hirtelen milyen könnyedén tudtunk menni, és kerültünk az első ötbe az Eb Ezüst-csoportjában. Ez a jó hullám egész sokáig megmaradt, Kielben az első 15-ben jutottunk be az Arany-csoportba, majd ezt követően a lengyelországi versenyen voltunk talán a legjobb formában, amit a 2027-es kvalifikációs világbajnokság helyszínén rendeztek. A hetedik helyen végeztünk, bekerültünk a végső selejtezőbe, a négyes csoportunkban egy olimpikonnal és két Európa-bajnokkal versenyeztünk. Jövőre kifejezett cél, hogy a világkupákon az Ezüst-csoport elején legyünk, és már bekerüljünk az Arany-csoportba is, vagyis minél többször a legjobb 25-ben végezzünk.

Mi volt a leginkább kiemelkedő eredményetek idén?

Roni: A már említett lengyelországi verseny vitorláztunk messze a legjobban, ugyanis sok olyan versenyző indult, akik a 2027-es világbajnokságon szeretnének kvalifikálni, vagyis erős mezőnyben és különböző kondíciók között kellett helytállnunk. A junior vb-n a legjobb tízben, a junior Európa-bajnokságon a legjobb ötben zártunk, de sok versenyt edzésként kezeltünk, kevesebbet foglalkoztunk az eredménnyel, inkább különböző részcélokat tűztünk ki magunk elé, és annak megfelelően voltunk elégedettek, hogy azokat mennyire sikerült elérnünk.

Mióta alkottok egy csapatot?

Olivér: Roni már 12 éves kora óta dolgozik Brencsán Dáviddal, aki 2023 nyarán megkérdezte tőlem, hogy érdekelne-e az olimpiai program. Alaposan átgondoltam, és arra jutottam, hogy ilyen lehetőségem többé talán nem lesz, ezért beleállok. Én akkor már négy éve 29-esben versenyeztem, az utolsó két évem egész jó volt, és mivel tovább akartam lépni, megragadtam a lehetőséget, és 2023 ősze óta teljes programot végzünk közösen a 49-es hajóval.

Amióta elkezdtétek, miben fejlődtetek a legtöbbet?

Roni: A legnagyobb erősségünk talán az, hogy nagyon jól tudunk menni 6-tól 12 csomós szélben, amiben igazából bármilyen mezőnyben élbolyban tudunk vitorlázni. Offshore szélben is erősek vagyunk, azaz, ha a part felől fúj, ebben idén sokat fejlődtünk, és örülök, hogy meg tudtuk mutatni, hamarosan a világ legjobbjai közé is tartozhatunk. Összecsiszolódni egyébként nem volt nehéz, Olivérrel hamar egymásra találtunk, már a kezdetektől nagyon jó volt hangulat, a tíz idei verseny alatt pedig sokat tanultunk egymásról, kitapasztaltuk, milyen helyzetekben tudjuk a legjobbat kihozni magunkból.

Mi az a tulajdonságotok, amiben kiemelkedőnek számítotok?

Olivér: Én a higgadtságot és a kitartást mondanám. Bármilyen nehéz is az adott verseny, mi az utolsó napig küzdünk. Soha nem engedünk el egy versenyt! Most Portugáliában sem kezdtünk valami jól, de nem adtuk fel, és minden nap jöttünk fel. A kitartásra jó példa, amikor az egyik edzőtáborban Roninak eltört pár ujja, és ilyenkor mások biztosan pihenőt tartanának, hogy helyre jöjjön és regenerálódjon, de ő végigtolta a másfél-két hónapot, és inkább minden nap kötözgette a sérült ujjait, minthogy leálljunk az edzéssel vagy a versenyekkel.

Nemzetközi szinten nagyjából hol helyeznétek el magatokat?

Roni: Ez a körülményektől is függ, de a legjobb teljesítményünkkel most nagyjából az első tíz-tizenöt nemzet közé kerülhetünk. De hogy mennyire nehéz ezt belőni, mutatja, hogy az izraeli csapat például bronzérmes lett az Európa-bajnokságon, néhány hónapra rá a világbajnokságon azonban 84 indulóból csak a 76-dik. Pedig ugyanúgy sokat edzettek, mint előtte, nem lettek rosszabbak, sőt, de a mezőny annyira szoros, hogy a különböző körülmények nagy különbségeket eredményezhetnek a versenyzők teljesítményében. A hajóosztály legjobbjai közé a spanyolok, a lengyelek, az amerikaiak, az angolok, a németek és a franciák tartoznak, ezek azok a nemzetek, amelyeknél szinte garantált az olimpiai kvalifikáció. Az utánuk következő csoportban nemzetenként legfeljebb egy-két hajó van, amely magas szinten tud teljesíteni, ide sorolom magunkat is.

Mindketten külföldi egyetemen tanultok. Nehéz összeegyeztetni a profi vitorlázással?

Olivér: Én Milánóba járok gazdasági és menedzsment szakra, de mivel különleges, sportolói státuszom van, jól össze tudom a kettőt egyeztetni. Nem kell ott lennem minden órán, csak a vizsgákon, ami viszonylagos szabadságot ad, és tulajdonképpen az időm 85 százalékát a vitorlázásnak tudom szentelni. Így a következő szemeszter után teljesen előtérbe kerülhet az olimpiai felkészülés.

Roni: Azért nekem nem volt mindig könnyű összeegyeztetni… Most is éppen vizsgaidőszakom van Amszterdamban, ahol mesterséges intelligenciát tanulok, és a harmadik évemet végzem, ami egyben az utolsó is, utána az olimpiáé a főszerep. Nekem is sportoló státuszom van, ettől függetlenül folyamatos a számonkérés, két havonta vizsgáznom kell.

Mint mondtátok is, az olimpiai szereplés a fő cél. Hogyan látjátok az esélyeiteket?

Roni: A kvalifikációt megvalósíthatónak érzem, de persze nem lesz egyszerű, rengeteg munkát kell beletennünk. A 2028-as Los Angelesi játékokon még inkább a tapasztalatszerzés lehet a cél, négy évvel később, Brisbane-ben pedig már szeretnénk arra a szintre eljutni, hogy akár éremért is csatázhassunk. Ehhez azonban nagyon fontos lépcsőfok a 2028-as kijutás.

Olivér: Én is úgy érzem, hogy ott vagyunk az olimpiai kvalifikáció határán, a kijutás már nemcsak álom, a formaidőzítést a kvalifikációs versenyekre tervezzük. Los Angeles esetében a kijutás a cél, aztán Brisbane-ig még sok időnk van építkezni, hogy ott már valami nagyobbat érjünk el.

Ha az ember az olimpiai vitorlázást tűzi ki maga elé, mennyi időt igényel az életéből?

Roni: Vitorlázó vagyok, ezért nálam száz százalék az arány, mindent azért teszek, hogy ezt a célt elérjük. De nekem nem csak és kizárólag az olimpia a cél, hanem én ez vagyok, ezt szeretem csinálni, és mindig a fejlődést tartom szem előtt. Viccesen fogalmazva mondhatnám úgy is, hogy akkor is ezzel foglalkozom, amikor éppen nem.

Oli: Én az iskola miatt időben olyan hetvenöt százalékot mondanék, de szerintem az a jó megközelítés, hogy ez egy maraton, és nem négy év alatt kell megváltanunk a világot, hanem létrehozni egy olyan fenntartható rendszert, amit aztán 12-16 évig is lehet folytatni, mert az még jobban növeli majd az esélyünket. Nagyon sok munkát rakunk bele, az évi víziedzésnapokat 2026-ban 170-ről 200-ra visszük fel, a legjobbak is ennyit edzenek együtt.

Már készen áll a tervetek a 2026-os évre?

Oli: A 2026-os év két célversenye a májusi világbajnokság lesz Franciaországban, valamint az Európa-bajnokság júliusban. Ez intenzív időszak, 4 világverseny lesz 3 hónap alatt. Roni: Annyi biztos, hogy sokkal kevesebb, majdnem feleannyi versenyen fogunk indulni, mint idén, és most már az eredményre is fókuszálunk. Arra, hogy minél több futamunk sikerüljön jól. Rövidebb szezon lesz, mint a 2025-ös volt, és jobban össze lesznek sűrítve a nemzetközi versenyek március és július között. Az év második felében pedig újra inkább az edzésé és a fejlődésé lesz majd a főszerep.