A Magyar Athletikai Club (MAC) 1875 április 8-án alakult meg Esterházy Miksa szervezésében. Korábban Párizsban, Londonban és Washingtonban, mint követségi attasé dolgozott, eközben szerzett tapasztalatokat a szabadtéren űzött sportágak edzéséről és versenyzéséről. A MAC 1875-től kezdődő sportszervezői tevékenysége az egész országra, a Monarchiára, sőt, Európára is kiható tevékenység volt, minta, ahogy azt a korabeli külföldi lapok is méltatták. Kezdetben, még minden szabadtéri sportág az atlétika, míg a teremben, a torna összefoglaló fogalomkörébe tartozott. Ennek megfelelően a MAC-ban kezdte meg szakosztályként működését az ökölvívás, a birkózás, a vívás, az úszás, a labdarúgás, az evezés, a kerékpározás, a vízilabdázás, a tenisz, a síelés, a gyeplabdázás, a motor és autósportok, az asztaliteniszezés, a kosárlabdázás is.

A MAC megalapítását megelőzően, igaz, nem országos szinten, de már létezett a Balaton-Füredi Yacht Egylet (a mai Balatonfüredi Yacht Club, a továbbiakban BYC elődje), amelyet 1867. március 16-án alapítottak gróf Batthyány Ödön elnökletével. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökének unokatestvére minden bizonnyal jól ismerte Esterházy Miksát, a Batthyány-kormányban is miniszterséget vállaló Esterházy Pál unokaöccsét. Mindez nem puszta véletlen: a reformkori felvilágosult magyar főnemesi családok példaértékű szerepet és mecenatúrát vállaltak – a Széchenyiekhez hasonlóan – a modern magyar sportélet létrehozásában. A balatoni vitorlás sport egyidős a Balaton római kor és a Festetitsek történelmi homályba vesző kezdeményezéseit követő csipkerózsika álmából való lassú ébredésével. A gróf Széchenyi István által beindított Siófok – Balatonfüred menetrend szerinti hajójárat kijelölte a két város közötti tengelyt, amely azóta is – a kompközlekedést leszámítva – a legforgalmasabb balatoni hajózási útvonal. Kossuth Lajos „Tengerre magyar!” mozgalma egy időre elvonta a figyelmet és a forrásokat a magyar tengerről. Az 1867-es Kiegyezést követően megépített fiumei vasúttal évtizedekre zárójelbe tette a további balatoni infrastruktúra fejlesztéseket (az északi-parti vasút is csak a XX. század elején készült el), ellenben a Trianoni békeszerződéssel elcsatolt Tengermellék és Fiume hiánya ismét felértékelte a „magyar tengert”. A MAC Motoros, Repülő és Vitorlázó Szakosztálya Balatonkilitin üzemeltette a repülőteret, biztosítva a tartalékos katonai pilóták kiképzését. Kézenfekvő volt a MAC számára, hogy az addigra rekord gyorsasággal kiépülő, a felső középosztály számára is elérhető vitorlás infrastruktúra bázisa is Siófok legyen.

Történelmi tény, hogy a MAC 1929. december 3-án egyike volt annak az öt alapító klubnak, amely létrehozta a Magyar Vitorlás Yacht Szövetséget (ma: Magyar Vitorlás Szövetség). A MAC vitorlázó szakága a két világháború közötti időszakban élte fénykorát és számos neves sportolót tudhatott soraiban. Heinrich Tibor (1898-1953) a korszak egyik legkiválóbb magyar vitorlázója, aki MAC tagsága mellett több klub tagja volt (KMYC, Hungária Yacht Club) a HUNGÁRIA legénységének tagjaként részt vett az 1928-as amszterdami olimpián, majd 7. helyezést ért el az 1936-os berlini olimpián, ahol a vitorlás versenyeket Kielben rendezték (az 1932-es Los angelesi olimpián a sportágban nem volt magyar résztvevő). Heinrich később a legendás KÉKMADÁR 30-as cirkáló tulajdonosaként és kormányosaként vált ismertté és a siófoki klubház társasági életének meghatározó alakja volt. A cédrusból épült legendás, korának egyik leggyorsabb cirkálójával a Horthy család tagjai is rendszeresen versenyeztek, szintúgy megfordultak Tengermellékről kimentett TRAMONTANA-n is, amely 8 méteres yacht viszont a legendával ellentétben nem volt a kormányzó tulajdonban.

Összességében elmondható, hogy a MAC vitorlázói a két világháború közötti időszakban a hazai vitorlássport élvonalához tartoztak, és számos jelentős trófeát, valamint bajnoki címet szereztek. Az 1934-es első Kékszalagon ifjabb Horthy Miklós kormányozta az élmezőnyben végzett KÉKMADARAT (a győzelmet Ugron Gábor egykori belügyminiszter és szövetségi elnök RABONBÁN-ja szerezte meg). A jelentős társadalmi és anyagi bázis lehetővé, hogy a klub versenyzői korszerű hajókon (22-es és 30-as schärenkreuzerek), valamint dinghy (jolle) osztályokban rövid idő alatt a legjobbak közé kerüljenek. Saját rendezésű, népszerű versenyek voltak a Siófoki Hetek és a MAC Vándordíj. Utóbbinak különös jelenetőséget adott az a tény, hogy akkoriban a szakosztály tiszteletbeli elnöke vitéz Nagybányai Horthy Miklós, maga is gyakorlott vitorlázó volt. Közismert, hogy a kormányzó a MAC legfőbb pártfogója is volt. Bár elsősorban tengerésztisztként vált ismertté, a Balatonon is jelen volt. Saját vitorlása (ÁLMOM) „hivatalból” a Királyi Magyar Yacht Club (KMYC) flottájához tartozott, ezzel együtt a MAC szakosztálya és annak siófoki központja a kormányzó balatoni jelenlétének egyik fontos társasági színtere volt. Ifjabb Horthy Miklós a klub tagjaként aktívan motorozott és vitorlázott, hasonlóan tragikus sorsú bátyjához, Istvánhoz. Nem véletlen tehát, hogy a kormányzó és családja rendszeres vendégei voltak a klub által szervezett vitorlásversenyeknek és báloknak, amelyek a korszak társadalmi életének csúcspontjait jelentették. A klub siófoki jelenléte olyannyira összeforrt a Horthy családdal, hogy az épületet fennmaradásáig a korszak reprezentatív emlékeként emlegették. Az összefonódás többszörösen végzetesre sikeredett. Horthy István 1942. augusztus 20-án repülőgépével lezuhant és hősi halált halt a keleti fronton. Emlékére a siófoki klubház kertjében Kisfaludi Strobl Zsigmond által 1943-ban készített Ad Astra szobor került felállításra. A szobor 1945-ben meggyalázásra került, fejét ismeretlenek (?) leverték. A röviddel az alábbi fotó készítése után eltűnt szobor talapzata 2002-ben, a kert felásásakor került elő, újrafaragott másolatát pedig 2013-ban állították fel a siófoki kikötőben, közel annak eredeti helyéhez. (…)

A klubház kertje 1945-ben, előtérben a fej nélküli emlékmű (fotó: Arcanum)

A klubházat a város más értékes épületeivel együtt a második világháborúban komoly károk érték, hiszen a harcok két hónapon át folytak a környéken, embert, hajót, Istent sem kímélve. A közeledő front középkori csatatérré tette a Balaton vidékét is. A németek és a nyilasok minden olyan járművet – ide sorolva a vitorlásokat is – elpusztítani rendeltek a déli parton, amely alkalmas lehetett tavi átkelésre (az egyetlen megoldás a hajók megmentésére az elsüllyesztés volt). Az átkelő szovjet csapatok és új barátaik számos hajót egyszerűen eltüzeltek és hasonlóképpen járt a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség balatonfüredi székházában fellelt teljes irattár is. (…)

A kifosztott és sérült siófoki klubépületet a MAC már nem állíthatta helyre. A világháború befejeztével gyorsan világossá vált, hogy a Magyar Athletikai Club nem fogja túlélni a politikai változásokat. Sorsszerű, hogy 1944-ben a háborús helyzet miatt, ideértve a balatoni légtérben is mindennapossá váló szövetséges légi tevékenységet, a Kékszalag és sok más vitorlás verseny elmaradt, de augusztus 6-án Siófokon a MAC még saját versenyt rendezett 9 hajóosztály számára. Ez a verseny volt a korszak vitorlázóinak utolsó nagy seregszemléje, egyben – bár ekkor még nem tudták – a klub feloszlatása előtti utolsó nagyobb szabású MAC sportrendezvény. Rákosiék hatalomra kerülésüket követően nekiálltak „haladó szellemű” sportklubok létrehozásának. A septiben összehívott Legfelsőbb Sport Tanács és a Nemzeti Sport Bizottság új főnökei hamarosan követelni kezdték a MAC feloszlatását, megszüntetésé is. A történet végére Rajk László belügyminiszter rendelete tett pontot, amikor az 1938. évi XVII. számú törvénycikkre hivatkozva, az öt „legjobboldalibb” klubot feloszlatta, vagyonukat elkobozta. Mindezt a Magyar Közlöny 1946. július 15-én, csütörtökön megjelent 160. száma, (ad. 289.448/1946.IV. 14.) tette közzé. Az indokolás az volt – ahogy ezt a Szabad Nép 1946. július 16-i száma megírta – , hogy "a MAC a „reakciós” időkben a legfelsőbb körök exkluzív, élesen antidemokratikus beállítottságú sportegyesülete volt. Az egyesületbe állítólag népi származású, vagy kispolgárság köréből való tagokat nem vettek fel. Mindez persze nem volt igaz, de csak a kezdete volt Rajk László magas ívű, de – a szó szoros értelmében vett – rövid földi sportpályafutásának. Rajk hamarosan a MAC tragikus sorsában osztozó Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) romjain megszülető Vasas elnöke lett, majd 1948. január 25-től a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki székét is magáénak mondhatta. Talán nem csak a véletlen műve, hogy a később Siófokon nyaraló színészek között terjedő történet szerint Rajk László közbenjárásának köszönhetően 1947-ben a Nemzeti Színház kapta meg kezelési jogot az klubház felett, igaz, társbérletben a meteorológiai állomással. (…)

Írta: dr. Borók György