Kedves füredi barátaink még a télen rábeszéltek, hogy látogassuk meg őket dél-olaszországi új otthonukban a Roseto Capo Spulicoban. A csábító 10 eft-os oda-vissza repülőjegyár Bariba és a 10 Eurós napi autókölcsönzés nem rettentett el a kalandtól. Ildikóval felkerekedtünk és egy hosszú hétvégére elutaztunk Rosetoba. A Jón-tenger partján fekvő Dél-Olasz település igazi turisztikai látványosság lehetne, de szerencsére nem az. A hegycsúcsra települt óváros szűk utcái, klasszikus kőházai a tengerre néző teraszokkal lélegzetelállító látvány, élmény. Ezt a városkát nem turisták, hanem főleg beköltöző családok, köztük egyre több hazánkfia népesíti.



Barátaink büszkén vezettek be a helyi közösség életébe. A szombat esti közös táncolás, a reggeli kávézás a helyi kocsma előtt, barátkozás az őslakossággal eszembe juttatta a Netflixen látható sorozatot a kék zónás életmódról, azokról a helyekről, ahol a lakosság átlag életkora a 100 évet is meghaladja. De bármilyen csábító lehetőséget kínált az itt elérhető húszmillió forint alatti lakásár, a végtelen tenger látványa, bármennyire vágyakoztam nyugodt, politikamentes környezetre, a hajózásról képtelen lettem volna lemondani. 

Itthon Szenna barátomnak mesélem milyen fantasztikus hely ez a Dél-Olaszország, de nem tudom elképzelni, hogy ott aktív vitorlás élet is lenne. Na jónak mondtam! Pillanatokon belül kiguglizott két közeli kikötőt is, új szempontokat integrálva egy esetleges olasz projektbe. Aki nem ismerné, azt bátorítanám is, hogy kerülje társaságát. Ő az, aki állandóan a leglehetetlenebb helyzeteket bírja magára rántani. Van valahol Angliában egy ötven-valahány lábas cirkálója, aminek hiányzik az árboca. A telephelyen, ahol áll nem lehet vízre tenni, de már keres a hajónak kikötőhelyet, bárhol Európában, ahol ki bírja gazdálkodni a bérleti díjat. Közli velem, hogy nézegeti a kikötői árakat és a Puglia-Calabria partvonalon két arra érdemes kikötőt is talált, menjünk le megnézni! Újabb utazás, de most már csak a kikötőkre koncentrálunk. Végül is ha találunk Rosetohoz közel egy jó helyet, ahova Szenna bekötheti a cirkálót, akkor vehetünk akár közösbe is egy kisebb kecót, ahol meghúzhatjuk magunkat. 

Laghi di Sibari az első hely, bíztató árakkal és kikötési lehetőségekkel. Nagy csalódás. Egy szűk csatornán keresztül közelíthető meg a tenger, a festői bódéváros, de a kikötőhelyek a pusztulás nyomait mutatják. Alig van hajó, többnyire motorosok, vagy kisebb vitorlások. A stégek még őrzik egy izgalmas beépítési koncepció nyomait, de a járófelületeket már eszi az enyészet. Mint kiderül, egy befuccsolt projekt helyszínén járunk. A legnagyobb baj, hogy a tengeri kijáratot  képtelenek hajózhatóvá tenni, a gonosz homok rendre eldugaszolja. Ottjártunkkor is dolgoztak a kotrógépek, de a küzdelem elég sziszifuszi-nak tűnt. Ide biztosan nem vinnék hajót. 

Irány Policoro! A várostól 4 km-re az Agri folyó torkolatánál készült az olasz Déli part talán legizgalmasabb kikötő komplexuma a MARINAGRI. 

Hatalmas, 350 hektáros, természetvédelmi terület mellett elhelyezkedő komplexum, melynek egy része kikötő, 500 férőhellyel, 8-40+ méteres hajóhelyekkel, hajójavító műhellyel 100 tonnás portáldaruval. Ha áthajóznánk a kikötőn, egy szigetvilágba érkeznénk. A festői szigeteket hangulatos kőhidak kötik a szárazföldhöz. A vízpartokon 2-3 szintes házakban több mint 400 lakóingatlan található. A földszinti lakásokhoz kert és saját kikötőhely is tartozik. Álomvilág. Ha az, merjünk nagyot álmodni! Szenna pillanatok alatt megtalálja a megfelelő embert, be is jutunk néhány lakásba. Kiderül, hogy egy ilyen hajós ingatlan megszerezhető egy budapesti panel árából, 80 millió Ft-ból. Ezért a pénzért már egy 3 szobás 75 m2-es berendezett lakást is vehetünk, kerttel pálmafával és 10 m-es hajóhellyel. Nagyobb lakásokhoz akár 14 m-es hajóhely is tartozhat. De ha nem ragaszkodunk az önálló kerthez, akkor az olcsóbb emeleti teraszos lakások is megfelelőek, ha a hajót a kikötőben hagyjuk. A kikötőhelyi díjak is mélyen a magyar árak alatt vannak, érdemes tájékozódni. 

Bevallom rákattantam. Otthon mesélem Ildikónak, hogy talán nem kéne az a festői rosetói kőház a hegyen, inkább vegyünk egy kisebb emeleti lakást Marinagrin. Kettőnk közül ő a földhözragadt, mégis most emeli a tétet. Mi lenne, ha egy kertes, hajós földszintit vennénk? Az olasz banki hitelkonstrukciók messze kedvezőbbek, mint a hazaiak.  Ha nyári hónapokban kiadjuk, akkor az fedezné a törlesztést, mi úgyis csak az ősz-tél-tavaszi időszakban vennénk igénybe. 

Miért nem maradunk veszteg? Miért nem elég a Balaton, az Y Yacht Club káprázatos kikötője talán kevés a boldogsághoz? Az Y valóban szuper kikötő, mióta kiköltöztünk a külső úszó mólóra az apadó Balaton sem nehezíti a ki-be szállást különösen nem BonBon kutyával. Az új éttermi csapat is kitesz magáért. Mégis úgy döntöttünk, hogy elhajózunk. A Ys III-as versenyek már egyáltalán nem vonzanak, a többnapos túrázás örömét csökkenti a szúnyogok rajzása, fajtájuktól függetlenül. A Kalózos versenyek kellően izgalmasak, ha néha befogad a J24 osztály a nagyhajós vitorlázás is megmarad. Policoróból elérjük a görög szigeteket, Sziciliát, Máltát és a téli hónapokban a közeli síhelyeket is látogathatjuk. A Balatontól autópályán 1500 km, sokkal közelebb van mint Spanyolország. Repülővel Bari, vagy Brindisi 120-150 km-re van a kikötőtől. A horvát tengerpartra autóval sem érünk le se gyorsabban, se olcsóbban, mint ide repülővel.

Belevágtunk. 

Felvettük a kapcsolatot a Marinagri ingatlanértékesítéssel foglalkozó helyi irodáját is fenntartó nemzetközi REMAX hálózat vezető képviselőjével Michele Ricco úrral, aki több még meg sem hirdetett lakást is bemutatott. Számunkra a hajóhely és a kilátás volt a legfőbb szempont. Megtörtént a választás, majd még aznap némi alku után ajánlatot tettünk az ingatlanra. Az értékesítési folyamat nem volt túl egyszerű, van benne a helyi konzorciumnak – a teljes lakóközösségnek – 60 nap elővásárlási joga, amennyiben az eredeti tulajdonos is elfogadja az ajánlatunkat.

Végül minden elrendeződött, és boldogan foglaltuk el új otthonunkat. 

Most itt tartunk. Azt már korábban eldöntöttük, hogy szeretett hajónkat is leköltöztetjük. Az előttünk lévő partfalra párhuzamosan is beállhatunk, de így egy jó méterrel benyúlunk a szomszéd kertje elé. Úgy tűnik, hogy neki nincs hajója, de ezt még tisztáznunk kell. A víz alatt ott volt a mooring horgony, de a kötélzet hiányzott. Aggódtunk hogy ennek munka és anyagköltsége jelentős terhet jelent, de amikor megjött a számla és a mellékelt video az elvégzett munkáról fellélegeztünk. A 230 Eurós összegért sok kikötőben a propellerre felcsavarodott kötelet sem veszik le ennyiért a búvárok.

Azt tervezzük, hogy itthon még három versenyen veszünk részt: az Ezüst, a Fehér és a Kékszalagon, majd szétkapjuk a hajót és legurítjuk Koperbe. Onnan már a vízen folytatjuk. Vagy a horvát partok mentén, vagy az olasz oldalon, - ezt még nem döntöttük el. Mindenesetre elkezdjük a hajó felkészítését a tengeri utazásra, de ennek részleteit majd legközelebb írom meg.